Régen volt alkalmunk beszélgetni, így kezdjük az elején: hogy érzed magad általánosságban, és hogy érzed magad az elmúlt napok történéseinek fényében?

Jól vagyok, köszönöm. Az elmúlt félév nem volt könnyű, nem kaptam sok lehetőséget, de korábban is volt már ilyen a pályafutásom során, és biztosan lesz is még. Aki futballozik, tudja, hogy ez egy hullámvasút. Próbáltam mindig odafigyelni arra, hogy akkor se legyek mélyen, amikor nem játszom, és ugyan ez sokszor nem volt a legegyszerűbb, de úgy érzem, sikerült megoldanom.

Egy ilyen időszakban hogyan lehet fenntartani a motivációt?

Nyilván minden edzői döntésnek megvan az oka, és ezt igyekeztem magamnak sulykolni. Tíz edző tízféle kezdőt állítana össze bármelyik csapat élén, az egyik tréner benned, míg a másik másban látja a megoldást, és ezzel nincs is semmi baj. Próbáltam úgy hozzáállni, hogy tettem a dolgomat, és az motivált, hogy majd esetleg a következő találkozón megkapjam a lehetőséget. Az elmúlt összecsapások során ez már egyre nehezebb volt, de utána történt, ami történt, és most ott volt az esély, én pedig remélem, tudtam élni az új edző bizalmával, és valamit talán vissza is tudtam adni neki.

Ilyenkor a családod is maximálisan támogatott téged?

Az élsport mentálisan is meg tudja viselni az embert, ha ilyen helyzetbe kerül, és annak örülök, hogy nem vittem haza a gondjaimat. Nyilván azt is tudom, hogy egy sportoló az ilyen szituációkban tud megerősödni igazán, és én is ebből igyekszem táplálkozni. Persze, a család teljes mértékben mellettem volt, és mindenben segítettek, hiszen nekem az egy kikapcsolódás, amikor otthon lehetek velük.

Ha már említetted az új trénert: mi változott azzal, hogy megbízott vezetőedzőként Bodor Boldizsár vette át a csapat irányítását?

Egyértelműen pozitív a légkör, és az edzések is változtak. Több a párharc, nagyobb az intenzitás, nincs elveszett labda, és ez már a Paks elleni mérkőzésen is visszaköszönt. Persze, ez még csak egy meccs volt, de remélem, hogy ezek a jegyek fellelhetők lesznek majd a következő fellépéseinken is. 

Szerinted mi lehetett az, ami ezt a pozitív változást elő tudta idézni?

Belülről azt éreztem, hogy a korábbiaknál talán jobban működött a csapatkohézió, mindent megtettünk, hogy kisegítsük egymást, hogy „megdögöljünk” egymásért a pályán. Ha bárki hibázott, akkor sem volt negatív reakció, mindenki felfelé húzta a másikat.

Kicsit bővebben is mesélsz nekünk arról, hogy minek volt köszönhető, hogy így sikerült megállítanunk a paksi rohamokat?

Jól felkészültünk az ellenfél játékából, tudtuk, hogy rengeteg labdát igyekeznek a tizenhatoson belülre juttatni. Nagyon magasan felléptünk rájuk, így messziről kellett ívelniük, ez pedig nekünk kedvezett. Ami emellett kulcs volt, az az, hogy a második labdákat döntően mi szereztük meg, és ezekből rengetegszer támadást is tudtunk indítani.

Személy szerint neked is kedvezett a váltás, hiszen egyből kezdő lettél, ráadásul támadó középpályásként, ami egyértelműen testhezállóbb szerepkör számodra, mint a védekezőbb posztok.

Igen, abszolút nem tartom magam klasszikus „hatosnak”, sőt, a védekezést a gyengepontjaim közé sorolnám. A „tizes” az én posztom, sokkal jobban érzem magam a támadószekcióban, függetlenül attól, hogy egy- vagy kétcsatáros felállásban lépünk pályára. Hozzáteszem, az egycsatáros játék áll közelebb hozzám, mert így van két szélső, és egyszerűbb a dolgom, amikor indítani kell a többieket, de természetesen bármilyen formációban igyekszem a legjobbamat nyújtani, amiben a szakmai stáb számít rám.

Vasárnap újabb nagy feladat előtt állunk: az újonc, ám ennek ellenére remekül szereplő Kisvárdához látogatunk, amely ellen idegenben ráadásul mindössze egy bajnokit sikerült megnyernünk. Sőt, aktuális riválisunk augusztusban a Szusza Ferenc Stadionban is győzni tudott 1-0-ra. Mi lehet a siker záloga azon a meccsen?

A Kisvárda egy nagyon szervezett csapat, nagyon jól védekezik, és amennyiben megszeri a vezetést, elképesztően nehéz megbontani a stabilitását. Éppen ezért nagy jelentősége lehet annak, ki szerzi az első gólt, és mindent meg kell tennünk azért, hogy mi találjunk be először, mert akkor több terület nyílhat előttünk.

Ha kicsit tovább tekintünk a Kisvárdán: mivel lennél elégedett a 2025-ös év zárását tekintve?

Azzal biztosan elégedett lennék, ha hasonló felfogásban játszanánk a téli szünet előtt hátralévő négy meccsen, mint ahogyan tettük azt Pakson. Ami a pontokat illeti: szeretnék annyit bezsebelni, hogy úgy forduljunk rá a szezon második felére, hogy lőtávolon belül legyünk a valódi céljainkhoz képest, mert ez a csapat ennél többre hivatott.