Üdv ismét Újpesten! Ezúttal kicsit más feladataid lesznek. Elmagyaráznád, hogy pontosan mit takar a te pozíciód? 

2020-ban, akadémiai igazgatóként távoztam az UTE-tól, majd az MLSZ-nél felnőtt képzési vezetőként pont az akadémiai vezető-képzésen tanítottam. Innen kanyarodhatunk rá az új újpesti szerepkörömre, az operatív igazgatói posztra. Ez a tisztség az akadémiai vezető,szakmán kívüli, operatív részét foglalja magába. Konkrétabban: hozzám tartozik például a pénzügyi tervezés, napi teendők menedzselése vagy éppen a következő évek stratégiájának megalkotása, természetesen Simek Péterékkel együtt. Az ő szakmaiságuk protokolláris formába öntése, a pozitív munkakörnyezet megteremtése és fenntartása, illetve a teljesítményértékelések, amelyeknél fontos, hogy ne csak annyit jelezzünk vissza a kollégáknak, hogy jó vagy rossz, amit csinálnak, hanem legyenek konkrétumok és támpontjaik. 

Mi tartasz az egyik legfontosabb feladatodnak? 

A karrierterveket még nem említettem. Az elmúlt években megtanultam, hogy ahány ember, annyi egyén létezik, különböző háttérrel, élethelyzettel és persze tudással. Van, aki 20 éves, egyedülálló, valaki nyugdíjas, akad, aki 50 éves, két gyerekes, stb.. Az edzői szakma egy fordított életvitelt jelent, délután/este kell edzést tartani, hétvégén meccsekre járni, ennek ellenére én szeretnék egy családbarát munkahelyet kialakítani. A sportban dolgozó emberek sok áldozatot hoznak, szeretném, ha valahogy tudnánk ezt viszonozni a családjaiknak. Egy emberközpontú munkahely teremtésén dolgozom, ahol mindenki jól érzi magát, hiszen ez a hatékony munka egyik alapja.

És mi az, amit kiemelnél a szemléletmódodból? 

Az elmúlt hat évben az MLSZ által Európa elég sok országának a futballját megismertem. Noha én is edzőként kezdtem, de rájöttem, hogy én nem a szakmához tartozom, ezért úgy döntöttem, hogy elmegyek egy másik irányba. Az világossá vált számomra az európaiakat látva, hogy a szakma csak egy szelet a tortából, a többi részt pedig az emberi tulajdonságok teszik ki, amik ugyanúgy fejlesztésre szorulnak, mint a szakma. Azt hiányoltam az elmúlt években Magyarországon, hogy mindig szakmai alapon kerestük, hogy miért nem jó éppen a magyar foci, és kevesebb időt és energiát fordítottunk arra, hogy a szakmán kívüli részeket rendbe tegyük. Számomra az ember a legnagyobb érték, hiszek abban, hogy van pótolhatatlan ember. Szeretem megérteni őket, az ő szempontjukból látni a dolgokat, és igyekszem az őmotivációjukból megoldást találni a problémákra.