– Hogy jött az életedbe a labdarúgás, mi fogott meg benne, milyen támogatásokat kaptál otthonról?
– Mióta az eszemet tudom focizom, mindig élveztem ezt a sportágat, ráadásul ügyes is voltam benne. A legtöbb segítséget édesapámtól kaptam, hiszen régebben ő is futballozott.

– 2020 óta játszol Újpesten, mit jelent számodra, hogy ennél a klubnál focizhatsz, mennyire kötődsz a lila-fehérekhez?
– Amióta ideigazoltam rájöttem mennyit jelent újpesti játékosnak lenni. A klub szeretete, történelme rengeteget jelent. Példaértékű, amit a szurkolók hétről hétre letesznek az asztalra.

– 2023 nyarán a profi szerződésed megkötése után nem sokkal súlyos sérülést szenvedtél. Kérlek mesélj arról, hogyan kezelted a helyzetet, milyen érzések voltak benned? Másfél évet voltál kénytelen kihagyni. Mi történt? Ez szokatlanul hosszú idő, pláne egy fiatal játékos esetében.
– Az első bajnoki mérkőzésemen, amikor a második csapatot segítettem, az ötödik percben egy felugrásból szerencsétlenül érkeztem le, ezáltal részlegesen elszakadt a keresztszalagom. Mivel több mint hatvan százalékos állapotban volt a lábam, a csapatorvosokkal arra jutottunk, hogy nem kell megműteni. Hat-hét hónap erősítés után visszaálltam a csapatba edzeni, s másfél hét után stabilnak is éreztem a lábamat. A téli felkészülés első mérkőzésén játszottam húsz percet, viszont nem tartott eléggé a lábam, és sajnos megint kiment a térdem, szerencsére nem szakadt tovább a keresztszalagom. Ezután a műtét mellett döntöttem, majd tökéletes rehabilitációban volt részem az NB I-es stábnak köszönhetően, ahol megerősítették a lábamat. Az utolsó másfél hónapban a második csapatnál voltam, és idén januárra elég erősnek éreztem magamat a folytatáshoz.

– Mivel telt a sérülés alatti időszakod? Hogyan tartottad a kapcsolatot a csapattal?
– Rengeteg barátom játszik Újpesten, ezért minden héten többször is találkoztam a többiekkel. Folyamatosan jártam a csapat edzéseire, nézni a srácokat, beszélgetni az edzőkkel.

– Az elmúlt másfél évben mikben segített neked az Újpest, mennyit számított a klub támogatása a mielőbbi felépülésben? Mikor kezdtél el edzeni, és mennyire volt nehéz újra felépíteni az erőnlétedet?
– Rengeteg segítséget kaptam az Újpesttől, mindenki azon dolgozott körülöttem, hogy mielőbb visszatérhessek, szükségük volt rám, és nekem is rájuk. Januárban kezdtem el az edzéseket, szerencsére a játékom felépítése könnyen ment, nem felejtettem el focizni, az állóképességem viszont még nem ideális, de azon is folyamatosan javítok.

– A játékoskeretek is teljesen átalakultak mióta nem játszottál. Milyen érzés volt újra visszatérni a pályára, hogyan fogadtak a többiek?
– Ismert mindenki, tudták mire vagyok képes. Több fiatal játékos is érkezett a második csapatba, akiknek sokat segíthetek a jövőben.

– Jelenleg az Újpest FC II a tizenegyedik helyen áll az NB III Észak-Nyugati csoportjában, ahol csapatunk ígéretesen kezdte a szezont, hiszen csak a tabella első harmadában álló riválisoktól kaptatok ki, ráadásul azok a mérkőzések is szorosak voltak. Csapatszinten milyen célokat tűztetek ki magatok elé a szezon második felére?
– Képesek vagyunk arra, hogy feljebb lépjünk a tabellán. A csapat kvalitása megmutatja, hogy versenyben vagyunk a bajnokság első harmadában szereplő csapatokkal is.

– Január óta fokozatosan kapsz egyre több lehetőséget. Milyen érzés volt visszatérni a pályára? Személyesen milyen terveid vannak a tavaszra, illetve a következő idény elejére?
– Nagyon vártam már, hogy visszatérhessek, de a legfontosabb, hogy egészséges legyek. Szeretnék tavasszal bemutatkozni az NB I-es csapatban, és a nyári felkészülést már velük akarom végezni, ha ez nem sikerül, akkor nyáron nekifutok még egyszer.

– Március 30-án, vasárnap 16 órától a Haladás ellen játszotok idegenben, amely – mint az előző ellenfeletek, a Gyirmót II – szintén a kiesőzónában van. Hogyan készültök arra mérkőzésre, mennyivel nehezebb egy tabella végén elhelyezkedő csapat ellen játszani, amelynek minden mérkőzés létfontosságú a bennmaradás érdekében?
– Külön nem készülünk rá, viszont a nagyobb nyomás minden mérkőzésen rajtunk van, hiszen mi vagyunk az Újpest. Így, hogy többen edzenek nálunk könnyebben tudunk felkészülni az előttünk álló találkozókra.

– Támadóként legnagyobb célod, hogy minél többször legyél eredményes. Hogy érzed, milyen szerepet töltesz be a pályán, mire van szükséged ahhoz, hogy gólokkal segítsd a csapatot?
– Tavasszal eddig gólpasszal és helyzetkialakításokkal tudtam segíteni a srácokat, azonban megvannak előttem azok a lehetőségek is, hogy gólt szerezzek, több gólpasszt várok a többiektől (nevet).

– Mit gondolsz, mennyire erős a karaktered az öltözőben, mi az ottani szerepköröd, hogyan viszonyulnak hozzád a társak?
– Elég erős karakternek tartom magam, mindenki odafigyel rám, amikor mondok valamit.

– Jelenleg második csapatunkat erősíted, de célod az NB I-eseket segíteni a jövőben. Hogy érzed, miben kell fejlődnöd, változtatnod ahhoz, hogy az első számú csapatunk keretében számítsanak rád?
– Három dologban mindenképpen javulnom kell. Fizikálisan fel kell nőnöm az első osztályhoz, a döntéshozatalaimban javítanom kell – kevesebb hibával kellene játszanom –, és gólerősebbnek kell lennem.

– Általában délelőtt játsszátok a mérkőzéseiteket, hogyan néz ki nálad a meccsnapi rutin?
– Felkelek, reggelizek, negyed órát sétálok a szabad levegőn, majd elindulok Újpestre, kicsit hamarabb mint a többiek, mert szeretek korábban odaérni. Mindig elengedem magam, nem feszülök rá a mérkőzésre. Általában húsz perccel a meccs előtt kezdek el teljesen fókuszálni.

– Rengeteg lemondással jár, amíg valaki eljut addig, hogy profi sportolóvá váljon. Ezt te mennyire tapasztaltad és tapasztalod a mindennapjaidban? Mi ösztönöz téged leginkább, és mit üzennél a jövő újpesti tehetségeinek, mi az a plusz, ami segítheti az ő karrierútjukat?
– Az áldozatok kiemelt fontosságúak, mindent ennek kell szentelni, ha valaki profi sportoló szeretne lenni. Mellőzni kell azokat a dolgokat, amik nem segítenek a fejlődésben. Három szó: dolgozni, dolgozni, dolgozni.