– A veretlenül megnyert másodosztályú bajnoki cím után nagy célokkal vágott neki a csapat az NB I-es idénynek, hiszen nem a bentmaradás, hanem az első nyolcba jutás volt kitűzve. Ilyen előzmények után milyennek ítéled meg, hogy egy pillanatig sem merült fel, hogy kiesési gondjaink lennének és végül hatodik helyen zártunk?
– A tavalyi bajnoki cím után célkitűzésünk volt, hogy a negyedik és a nyolcadik helyek között végezzünk és stabilizáljuk magunkat az NB I-es mezőnyben, az idény végén a hatodik hellyel ezt parádésan teljesítettük, szóval le a kalappal a lányok és a befektetett munka előtt. Némi hiányérzetem természetesen van, mert elégedetlen típus vagyok. Jónéhány olyan mérkőzés volt, amiben a helyzetek és a játék képe alapján sokkal több volt, így jópár ponttal többet tudtunk volna gyűjteni, ami azt eredményezhette volna, hogy ötödik helyen is zárhattunk volna. De ne legyünk telhetetlenek, újoncként hatodik helyen zártunk, ami azt mutatja, szép munkát végeztünk és nagyon jó eredményt értünk el, szóval az elvártaknak megfelelően teljesítettük a bajnoki esztendőt.
– A keretalakítás nem tavaly nyáron kezdődött, hiszen a másodosztályban bajnok csapat gerince megmaradt, amely mellé érkeztek erősítések. Emellett jól is indult a szezon, az első öt fordulóban kilenc pontot gyűjtöttünk, tehát a csapatot nyugodtan lehetett építeni és nem a kiesés elől kellett menekülni.
– A másodosztályú keretből valóban sok játékos megmaradt, és az élvonalban is kipróbálhatták magukat, de persze voltak komoly tapasztalattal rendelkező játékosaink is, akik mellé kellett hoznunk olyan NB I-es rutinnal rendelkező játékosokat is, akik szintén tudják a hátukon vinni a csapatot. Mint minden csapat életében, nálunk is voltak problémák, de meg is oldottuk őket, és összességében erős középszintű csapattá tudtunk érni. Minden évben kell vérfrissítés, látjuk, hol kell javítanunk, hol kell továbblépnünk, ez valószínűleg most is így lesz.
– A hatodik hely mennyiben köszönhető annak, hogy nagyon hamar stabilizáltuk a helyünket és viszonylag nyugodtan dolgozhattunk?
– Bizonyos részben a csapatkohéziót megerősítették a győztes mérkőzések és nem betlivel kezdtünk. Soha egy meccsen sem tudtunk nyugodtan játszani. Minden mérkőzés ki-kimeccs volt, függetlenül attól, hogy felső- vagy alsóházi csapattal játszottunk, szóval nagyon jó kis bajnokság volt és ahogy szoktam mondani: inkább vesztes meccsen hagyjam el a pályát az NB I-ben, mint egy tizenöt gólos győzelem után a másodosztályban. Rengeteg olyan mérkőzést játszottunk, ami szakmailag megfelelő volt számunkra és a fejlődésünket szolgálta.
– Télen minimális változás volt a keretben, két távozó mellett egy érkező, ugyanakkor az az időszak így is kissé hektikusra sikeredett, hiszen az időjárás nem kedvezett az alapozásnak. A tavasz pedig a DVTK elleni Magyar Kupa-negyeddöntővel indult, ami ugyan fontos volt a csapatnak, de már előtte is úgy fogalmaztál, hogy némileg a felkészülési időszak részét képezte. Ilyen előzmények után milyen volt a tavasz a négy győzelemmel, a két döntetlennel és a négy vereséggel?
– Valóban nem volt nagy mozgás a csapat háza táján, ellentétben több más klubbal, ahol több játékost is elengedtek, illetve igazoltak újakat, de természetesen minden csapatnak megvolt a maga célja. Mi úgy mentünk neki a tavasznak, hogy ez a becsületesen dolgozó keret alkalmas arra, hogy a célkitűzéseinket megvalósítsa és ez így is történt. A téli alapozás valóban elég irreálisan alakult, ettől függetlenül nem panaszkodunk, elvégeztük a munkát. A kupameccsre felkészülési mérkőzésként tekintettünk, s persze óriási a hiányérzetünk miatta, mert megvolt rá az esélyünk, hogy négy közé jussunk, esetleg döntőt játsszunk, pláne, hogy a DVTK-t a bajnokságban kétszer is legyőztük, a kupamérkőzésen viszont betliztünk – függetlenül attól, hogy ki milyen állapotban volt, a saját hibáinkból származó gólokat kaptunk, miközben az adódó lehetőségeinket elpuskáztuk, de ilyen a futball. A következő idényben megpróbálunk nagyobb hangsúlyt fektetni a kupasorozatra. A tavaszi bajnoki szezonnal kapcsolatban pedig, ami számunkra kiemelten fontos mérkőzés volt, azon pontot, pontokat tudtunk szerezni, tehát ilyen tekintetben elégedettek lehetünk. Ami hiányérzet számomra, hogy amíg más csapat tudott meglepetést okozni az első négy helyezettel szemben, az nekünk nem sikerült, pedig volt egy-két olyan mérkőzés, amikor jól játszottunk és a lehetőségeink is megvoltak, nagy melót fektettek a lányok az adott meccsbe, de az i-re nem tudtuk feltenni a pontot.
– Valóban az első négy helyezett ellen nem tudtunk pontot szerezni, ugyanakkor a hátsó négyest oda-vissza legyőztük és a középmezőny tagjaival rendre szoros mérkőzéseket játszottunk. Ezek szerint utóbbiak miatt van benned hiányérzet? A PMFC és a Honvéd ellen 1-1, a Szeged ellen 4 pontot szereztünk.
– A PMFC elleni hazai mérkőzésünkön úgy kaptunk ki egy nullra, hogy az ellenfélnek szinte nem volt helyzete, miközben nekünk öt-hat ziccerünk volt, az számomra nagyon fájó volt. A Szeged ellen itthon begyűjtöttük a három pontot, idegenben pedig ikszes mérkőzést játszottunk, de a játék képe alapján ott is több volt benne. A pécsi hófociról nem is beszélve… Teljes nonszensz, hogy ilyet megengedtek maguknak és sikerült meggyőzniük a játékvezető-ellenőrt, hogy a pálya játékra alkalmas, de ilyen botrányos körülmények között is nyernünk kellett volna. Ezek olyan elhullajtott pontok, amiket utólag nagyon sajnálunk, mert teljesen más lett volna a tabella állása és a mi megítélésünk is. A futball sajnos ilyen, nem tudsz mindig nyerni, de emelt fővel jöhettünk le a pályáról, mert mindent megtettünk. Mindenki mindig győzni szeretne és ahogy szokták mondani: egy jó csapat gyengébb játékkal is be tudja húzni a három pontot – bár mi nem vagyunk még annyira jó csapat, de sokszor jó játékkal is el tudtuk puskázni az adódó lehetőségeket.
– Még egy kicsit a tavalyi nyárra visszakanyarodva: nemcsak erősíteni, hanem mélyíteni is sikerült a keretet, ami fontos, mert sok sérültünk volt, ritkán tudtunk teljes kerettel kiállni. Házi gólkirálynőnk, Ivana Boricic például tavasszal mindössze két mérkőzésen tudott pályára lépni, s ezek a problémák befolyásolhatták az összképet is.
– Minden edző azt mondja ilyenkor, ha magyarázkodni akar, hogy ennyi, meg annyi sérültünk és betegünk volt és kifogásokat keresünk. Nem keresem a kifogásokat, nagy létszámmal indultunk neki a szezonnak, mindenki látta és tapasztalta, hogy több olyan mérkőzésünk volt – mint például a pécsi hófoci –, amikor bár sokan ültek a kispadon, kevesen voltak bevethető állapotban. Persze valószínű, hogy nemcsak minket, más csapatot is sújtott sérüléshullám, betegség, szóval ez benne van a pakliban, de az biztos, hogy nagy munkát adtunk az orvosi stábnak a szezon során.
– A csapat mellett kialakult egy állandó és folyamatosan növekvő szurkolótáborunk, amely a női labdarúgásban egyedülálló módon mindig ott van a mérkőzéseinken, eshet az eső, fújhat a szél, vagy lehet kánikula is. Ők mennyiben járultak hozzá a szereplésünkhöz?
– Tavalyelőtt indítottuk el, hogy a felnőtt csapat edzői képesítéssel rendelkező játékosai a saját utánpótlásunkban edzősködhetnek, ami nagyon jó hatással volt a megítélésünkre, mert rengeteg játékos és családtagjaik jöttek ki megnézni az edzőnéniket. Úgy vettem észre – minden elfogultság nélkül –, hogy a legnagyobb szurkolótáborral bír az Újpest FC a magyar női NB I-ben. Ez nagyon jó dolog. Bár közhely, de azt szokták mondani, hogy a közönség a tizenkettedik játékos, itt még a tizenharmadik játékos is az volt. Nagyon kulturált a táborunk, szuper támogatásban részesültek a lányok az elmúlt két évben, már az NB II-es szezonban is és hangulatos mérkőzéseket játszottunk, akár itthon, akár idegenben, így csak köszönettel tartozunk nekik, nem beszélve arról, hogy saját utánpótlásjátékosaink bekísérőként, labdaszedőként közreműködtek, sőt, a felnőtt csapattal közös edzéseket tartottunk és tartunk is a jövőben, hogy családias légkört alakítsunk ki és a gyerekek felnézzenek a felnőtt játékosokra és inspirálódjanak.
– Egy klubvezetőség nemcsak idényről idényre gondolkodik, hanem hosszabb távú célokat is kitűz. A mostani hatodik hely mennyire illeszkedik ebbe a koncepcióba? Nagyot léptünk előre a másodosztályból való feljutás után, de mennyit lehet még előrébb lépni?
– Mi is megfogalmazunk magunknak különböző célokat, ahogy a klub vezetése is, amelytől óriási támogatást kapunk, de nemcsak elvenni kell az asztalról, hanem le is kell tennünk valamit rá. Ennek az évadnak a hivatalos célkitűzése a 4–8. helyek elérése volt. Ha nyolcadik helyen zártunk volna, akkor az nagyon fájt volna, viszont onnan van előrelépési lehetőség, a hatodik hely jobban esik számunkra, ugyanakkor nehezebb is továbblépni, tehát a következő idényre az a terv, hogy a negyedik vagy az ötödik helyet megcsípjük és onnan lépegetünk tovább, s majd a jövőben még magasabbra tudjuk tenni a lécet. Meglátjuk, mi sül ki belőle, de dolgozunk rajta.
– A következő szezonra vonatkozóan fontos változás, hogy a 22 fordulós alapszakasz után lesz rájátszás az 1–4., az 5–8. és a 9–12. helyezetteknek, ezáltal hattal több mérkőzésünk lesz, mint idén. Hogy fogadtad ezt a változtatást?
– Egyik szemem sír, a másik nevet. Örülök neki, hogy több tétmérkőzést játszunk, mert az tudja igazán megadni azt, amit edzésen nem tudunk produkálni, ugyanakkor ha arra gondolok, hogy ebben a szezonban kevesebb meccsnél is sok sérültünk volt, akkor nem tudom, mi vár ránk, és az is biztos, hogy a több meccs miatt kevesebb idő marad a regenerálódásra, feltöltődésre. Bizakodó vagyok, mert normális versenykiírás mellett meglesznek azok az időszakok, amikor a játékosok pihenni tudnak, emellett bízom abban is, hogy nem lesz annyi sérültünk, mint most volt és úgy tudjuk befejezni a szezont, hogy tudunk rotálni és mindenkinek lehetőséget adni.
– Mennyire kell belenyúlni a játékoskeretbe?
– A szezon végét követő két hétben ülünk le a játékosokkal egyesével egyeztetni a jövőről. Akinek van jobb lehetősége vagy nem kíván itt maradni, annak elfogadjuk a kérését és harag nélkül elengedjük, emellett lesz egy-két olyan játékos, aki nem fér bele az elképzeléseinkbe, de természetesen jónéhányan vannak azok is, akiket szeretnénk megtartani, és ha ők úgy döntenek, hogy szeretnének maradni, akkor a jelenlegi keret alapján tudunk beszélni az érkezőkről. Nem titok, hogy néhány játékossal tárgyalunk, mert szeretnénk még erősebb csapatot létrehozni, de hogy hány fő és kik érkezhetnek, ezt majd a megfelelő időben kommunikáljuk.
– Hogy néz ki a nyári időszak?
– Június elején elengedem a lányokat bő három hétre, július első hetében viszont kezdenünk kell, de a pihenő alatt is lesz olyan időszak, amikor egyéni program szerint kell mozogniuk, mert szeretnénk, ha nem a nulláról kezdenénk a felkészülést.
