– Az NB I-be való visszajutás után nyáron jelentős változások történtek a játékoskeretben. Ennyi változást nem egyszerű kezelni, de néhány hónap tapasztalatai alapján elmondható, hogy jól sikerültek az igazolások.
– Utólagosan elmondható, hogy elégedettek lehetünk az igazolásokkal, mert minden érkező beilleszkedett, jó csapatember és jó teljesítményt is nyújtott ősszel, ami elégedettségre ad okot. Természetesen mi is próbáltunk tenni azért, hogy a rövid felkészülési időszak alatt minél jobban beilleszkedjenek, de a külföldi és a magyar játékosok is alkalmazkodóképesek voltak, és ilyen szempontból jó alanynak minősültek.
– 13 mérkőzést játszottunk ősszel, 12 bajnokit és egy Magyar Kupa-meccset, az NB I-ben a visszajutás után 5 győzelmet, 1 döntetlent és 6 vereséget könyvelhettünk el, és 16 ponttal a tabella 7. helyén telelünk. Ezt milyennek ítéled meg?
– A realitások talaján maradva azt tűztük ki célnak, hogy az 5–8. helyek valamelyikét próbáljuk megszerezni, és jelen pillanatban három tizenhat pontos csapat van, csak a gólkülönbség miatt nem vagyunk előrébb. A szezon elején aláírtam volna, ha így tudunk telelni, viszont mindig elégedetlen az ember, és evés közben jön meg az étvágy, ezért azt mondom, hogy szerezhettünk volna még több pontot. Volt három olyan mérkőzésünk, amiken ez meg is valósulhatott volna, és ha azok megvannak, akkor akár az ötödik helyen is lehetnénk.
– Melyek voltak ezek a mérkőzések?
– Az első fordulóban még kapirgáltuk a dolgokat, és a PMFC-től elszenvedett egy nullás vereség sajnos a mi hibánk, mert rengeteg helyzetünk volt, tizenegyest hibáztunk, és egy potya góllal kikaptunk, pedig a játék képe és a két csapat tudása alapján itthon kellett volna tartanunk a három pontot, ami jelentős előnyt jelentett volna a pécsiekkel szembeni versenyben. Az utolsó őszi fordulóban –szintén a Pécs ellen – pontokat vesztettünk az egy egyes döntetlennel, ami nagyon fájó volt. Attól függetlenül, hogy futballra alkalmatlan, irreális pályán játszottunk, és ahogy a meccs után is mondtam, nagy árat fizettünk ezért az egy pontért is, mert három játékosunk is megsérült. Nem tudom, hogy a hazai csapatnál voltak-e ilyen problémák, ám utólag megnézve a videót, ezt a mérkőzést – ahogy kértem is előtte – nem szabadott volna engedni lejátszani. A hazai csapat vezetőedzőjét megértem, mert így nagyobb sanszuk volt, hogy pontot szerezzenek. A mi játszós focinknak nem kedvezett ez a talaj, de még ezen az irreális pályán is sokkal többet passzoltunk, birtokoltuk a labdát, támadtunk, de az i-re nem tudtuk feltenni a pontot. A harmadik fájó mérkőzés a Honvéd elleni hazai vereség volt, ahol az első félidőben akár három góllal is eldönthettük volna a meccset, annyi helyzetünk volt, és nagyon jól, kreatívan játszottunk, de a helyzetkihasználásunk nem volt megfelelő. Aztán a második félidőben teljesen más arcát mutatta a társaság. Ez a három mérkőzés – ha jobban koncentrálunk – stabilizálhatta volna a helyezésünket és a pontszámunkat, és ha ezek meglettek volna, akkor már most elmondhatnánk, hogy tavasszal nem lesznek kiesési gondjaink. Bízom benne, hogy így sem lesznek, de nagy munka vár a csapatra, hogy behúzzuk azokat a mérkőzéseket, amiket be kell, emellett remélem, hogy egy-két bravúrt is be tudunk mutatni a topcsapatok ellen.
– A mélységek közé sorolható még talán a Puskás Akadémia elleni nagy különbségű vereség, de a felcsútiak versenyben vannak a bajnoki elsőségért. A mélységek mellett pedig voltak magasságok is, az eredmény ellenére kiváló teljesítményt nyújtottunk a bajnoki címvédő ősi rivális vendégeként, vagy az ETO FC ellen is.
– Ha a zöld-fehérek elleni mérkőzést nézzük, összességében teljesen megérdemelt a győzelmük, mert jelen pillanatban jobb csapat jobb játékosállománnyal, de nagyon kevés csapat tud idegenben három gólt szerezni ellenük, ez bizakodásra ad okot számunkra. A IX. kerületi együttes többet támadott, de nagyon szervezetten, taktikusan és fegyelmezetten játszottunk. A Puskás ellen nagyon rossz napot fogtunk ki, míg a Puskás nagyon jót, függetlenül attól, hogy egyébként is jobb csapat, gyorsabban is játszott, emellett viszont megjegyzendő, amit utólag tudtam meg, hogy a tizenegy kezdő játékosból kilenc épp a piros betűs ünnepeket ünnepelte, ez pedig rányomta a bélyegét a teljesítményünkre – ez nem magyarázkodás, mert a Puskás jobb csapat benyomását keltette. A Győr elleni mérkőzés sajnálatos, mert bár ott is megérdemelt volt a vendégek győzelme, de nagyon jó meccset játszottunk, voltak helyzeteink, az utolsó percben egyenlíthettünk volna, ám egy baki miatt az ellenfél gólt szerzett, amellett, hogy volt legalább három óriási helyzetük, azonban ezeket Terestyényi Anna kiváló teljesítményének köszönhetően nem tudták értékesíteni. Nagyon közel voltunk a bravúrhoz vagy a döntetlenhez, sajnos nem sikerült. A mélységek közé sorolom még az MTK elleni mérkőzésünket, ahol szintén egy jobb csapattal néztünk szembe, és megérdemelten nyertek, de nem játszottunk alárendelt szerepet, jó támadásokat vezettünk, pariban voltunk, és több mint egy félidőt emberhátrányban futballoztunk. A csapat egységességét és munkáját mutatja, hogy nagyobb dolgokra is képesek vagyunk, reméljük, ezt ki tudjuk hozni a csapatból.
– A magasságok közé sorolható az idény meglepetéscsapatának számító Szeged elleni 3–2-es győzelem vagy a DVTK elleni 4–1-es idegenbeli siker?
– Mindkét csapat hasonló, mint mi, de még jó néhány csapatot ide tudok sorolni. Nem megbántva, de a Szekszárd és a Budaörs azok, akik kicsit gyengébb játékerőt képviselnek, függetlenül attól, hogy nekik is vannak remek játékosaik, és képesek jó teljesítményre. A DVTK, a Szeged, a Honvéd, a PMFC, a Viktória FC és mi hasonló kategóriába tartozunk, és bárki, bármikor, bárkit meg tud verni. A Szeged és a DVTK elleni győzelmeket nem feltétlenül sorolom a magasságok közé, inkább azt mondom, hogy ki-ki mérkőzéseken jobb teljesítményt nyújtottunk, ami azt mutatja, hogy képesek vagyunk nagyon jó dolgokra. A DVTK ellen hátrányból fordítva, remekül dolgozva sikerült nyernünk, de edzőmérkőzéseket is játszottunk a DVTK és a Szeged ellen, és azokon a meccseken is jól teljesítettünk, tavaly például az NB II-es keretünkkel ejtettük ki a szegedieket a kupából. Most meglepetéscsapat a Szeged, mert nem gondoltam, hogy ilyen eredményeket fog elérni, de van ott jó pár olyan játékos, akinek azonnali hatállyal aláírnám a szerződését, szóval szép eredményt értünk el ellenük, és nem lesz egyszerű dolgunk Szegeden. Ami a többi mérkőzést illeti, hoztuk a kötelező három pontot.
– Nem volt könnyű dolgod ősszel, mert sajnos sok sérülés, betegség is hátráltatta a csapatot. Ilyen szempontból mennyire volt nehéz ez az időszak?
– Mély a keretünk, és nem volt egyszerű ezt a kérdést a játékosokkal megértetni, beállítani őket a sorba, mert természetesen mindenki játszani szeretne. Azt szoktam mondani, hogy ha valaki csak azért jön ide, hogy profi szerződést kapjon, az inkább ne jöjjön, de ha valaki azért jön, mert szeret futballozni, jók a körülmények és jó a társaság, akkor az már fél győzelem. Szerencsére a társaság kilencvenkilenc százaléka így áll hozzá, szóval ez nekem könnyebbség, ugyanakkor nehéz elfogadtatni azt, hogy vagyunk huszonnégyen, akikből tizenegy játszik és ötöt tudok cserélni, tehát nyolc játékos vagy nem játszik, vagy padon sincs, de próbáltunk rotálni, próbáltuk növelni a fiatalperceket és eredményt is kicsikarni. Nagyon nehéz, hogy mindig mindenkinek eleget tegyél. Ez egy olyan világ, mint a civil életben egy polgármesternek: nem lehet minden polgár kívánságát teljesíteni, de a döntő többségnek megpróbálod. Úgy érzem, ezt tudtuk kezelni és működőképes volt. Valóban rengeteg sérüléssel küszködtünk, de ha nem lennénk ennyien, akkor lehet, hogy egy-két mérkőzésen akadtak volna gondjaink. Ezt lassan megértik a játékosok, hogy ha most nem játszok, lehet, hogy legközelebb igen. Mindig jönnek sérülések, lásd, Vidács Krisztina esetét, aki a kezdet kezdetén kiesett, remélem, hogy tavasszal már használni tudjuk, mert kiváló játékos, illetve voltak betegségek és apróbb sérülések is. Az utolsó meccsen is tele volt ugyan a padunk, de talán két játékosunk, Kránicz Viktória és Dencz Orsolya voltak közülük egészségesek.
– Említetted a fiatalok szerepeltetését, de Perjési Lilla és Soós Réka sem azért játszik, mert kötelező gyűjteni a játékperceket, ráadásul mellettük is akadnak tehetségeink, akik lehetőséget kaptak, illetve az utánpótlásban is többen már kopogtatnak az NB I-es csapat ajtaján.
– Jelenleg a felnőtt csapatnál négy fiatal játékos dolgozik: Enyedy Réka, Csizmadia Jázmin, Soós Réka és Perjési Lilla. Utóbbi kettő az U17-es válogatottba is meghívót kapott, Lilla jelenleg is a korosztályos nemzeti csapattal szerepel az Európa-bajnoki selejtezőn. Sszerencse, hogy két olyan fiatalunk van, akik U17-esek, és a felnőttek között bontogatják szárnyaikat, és mindketten maximálisan helyt állnak. Persze, némi rutintalanság még előfordul velük, de nem azért játszanak, mert kötelező szerepelniük. Természetesen annak is eleget kell tennünk, de azért vannak a pályán, mert jól teljesítenek, és beilleszkedtek a felnőtt csapatba. Enyedy Réka és Csizmadia Jázmin is kiváló alany arra, hogy ebben a csapatban előbb-utóbb állandó lehetőséget kapjanak, de ők olyan poszton játszanak, ami miatt nehezebb helyzetben vannak, hiszen van egy stabil védelmünk, ami miatt Enyedy Rékának nehezebb rendszeresen játszania, és ugyanez igaz Csizmadia Jázminra is, aki szintén nagyon jó középpályás, de amikor válogatott és komoly NB I-es rutinnal rendelkező futballisták vannak a középpályán, akkor nehezebb helyzetben van. Ettől függetlenül bízom benne, hogy minél több lehetőséget tudok adni nekik a jövőben – nem a fiatalszabály miatt, hanem azért, mert alkalmasak erre. Mellettük az U19-es csapatban is van négy olyan játékos, akiket már tavaszra fel fogunk hozni a felnőttekhez, mert ők is bontogatják szárnyaikat, és megérdemlik a lehetőséget. Remélem, egyre több saját nevelésű fiatalt tudunk szerepeltetni, és felkarolni őket.
– A Magyar Kupában ott vagyunk a legjobb nyolc között, és a DVTK elleni hazai mérkőzéssel folytatjuk. Nem lebecsülve az ellenfeleket, de az ágrajz alapján még a döntőbe jutás sem kizárt. Mi kell ehhez?
– Egyszerűen fogalmazva: két meccset kell nyerni, és döntőben vagyunk. Nagyon nehéz mérkőzésnek nézünk elébe, mert attól függetlenül, hogy a Diósgyőrt megvertük a bajnoki mérkőzésen, nagyon jó csapat, és bármikor képes a jó eredményekre. Bízom benne, hogy hazai pályán kiharcoljuk a továbbjutást, attól függetlenül, hogy a felkészülési programunkba ezt edzőmérkőzésnek tettük be. Nem fogunk a kardunkba dőlni, ha kiesünk, de nagyon szeretnénk továbbjutni, mert ha négy közé kerülnénk, azzal történelmi eredményt érnénk el az újpesti női labdarúgás számára. Ami az ágat illeti, tudjuk, hogy ha papírforma eredmény születik, akkor a Honvéd lehet az ellenfelünk, hiszen ők NB II-es csapattal játszanak, de biztosan nem lesz egyszerű dolgunk, bárki ellen is játszunk, mert ezeken a meccseken mindenki százszázalékot szeretne beleadni, szóval kőkemény feladatok előtt állunk. Nagy álom a döntő, amit megpróbálunk valósággá váltani, de nagy munka is kell ehhez.
– A téli szünet előtt még vár egy teremtorna a csapatra, speciális szabályok szerint. Ezen mi a cél?
– Azoknak a játékosoknak szeretnénk lehetőséget adni, akik ősszel kevesebbet játszottak, illetve minél több fiatalt is kipróbálunk. Ahogy említettem, van jó néhány sérült vagy sérülésből épülő játékosunk, akiknek a szereplését nem kockáztatjuk, és van pár idősebb játékosunk, akiket nem teszek ki a teremlabdarúgás sajátosságainak és a sérülésveszélynek. Parkettán, linóleumon gyakran szakadnak az izmok, szalagok, ott lesznek a lelátón, szurkolnak a társaknak, együtt dobog a szívük a keretben lévőkkel, de nem játszanak. Eredmény szempontjából nincs célunk, ez egy jó kis program, szórakozás, és majd az adott szituáció eldönti, ki nyer, ki veszít. A legfontosabb – és remélem, így lesz –, hogy semmilyen sérülés ne legyen.
– A teremtorna után bő két hónapunk lesz a tavaszi szezon kezdetéig. Hogyan alakul a téli program?
– Január 13-án kezdjük az alapozást, le van kötve három edzőmérkőzésünk, és még kettővel közel állunk a megállapodáshoz, de még a részleteket egyeztetnünk kell. Ami biztos, hogy játszunk két szlovák élvonalbeli csapattal, a Zlate Moravcéval és a KFC Komárnóval hazai pályán, illetve valószínűleg idegenben játszunk a szerbiai Topolyával, illetve szokásunkhoz híven egy-két fiú csapattal is szeretnénk megmérkőzni. Rövid lesz a felkészülés, hiszen február 14-én lesz a kupameccsünk, de ahogy említettem, azt némileg edzőmérkőzésnek fogjuk fel. Terveink között szerepel még egy három-négynapos összetartás is, de még tárgyalnunk kell, mire van lehetőségünk.
