Először is Isten éltessen, Ákos! Kezdjük az első napokkal. Mennyire volt könnyű a beilleszkedésed?

Köszönöm szépen. Szerencsére ismertem már több srácot korábbról. Az U21-es válogatottból is voltak ismerősök, Mironnal például régi csapattársak voltunk. Most itt van Szappanos Petiis, aki sokat segít, főleg abban, hogy az idősebb játékosokkal is könnyebben megtaláljam a közös hangot. De igazából mindenki nyitott volt felém és a többi új játékos felé is, úgyhogy jól érzem magam, élvezem ezt a nyitó időszakot.

Újpestre igazolni mindig komoly kihívás. Mert a remek hangulattal és a hatalmas szurkolótáborral természetesen együtt jár egyfajta nyomás is, amihez 21 évesen aligha van hozzászokva az átlag. Ezzel mennyire számoltál, amikor ideigazoltál?

Teljes mértékben. Sőt, ez volt az egyik fő szempont, amiért ide szerettem volna jönni. Azt szokták mondani, hogy teher alatt nő a pálma, és én is így gondolom. Szeretek szurkolók előtt játszani. A futball szerintem egy hatalmas színház, ahol meg kell mutatnod, mire vagy képes, és az az igazi, ha ezt sok ember előtt teheted meg. A válogatottban már kaptam ebből egy kis ízelítőt, de tudtam, hogy itt ez még inkább jelen lesz. 

Olyan embernek tartod magad, akiből a nyomás inkább többet hoz ki?

Abszolút.

Említetted, nemrég bemutatkoztál a válogatottban is. Milyen élmény volt először bekerülni abba a közegbe?

Szerencsére ott is sok ismerős arc fogadott. Voltak korábbi felcsúti csapattársaim, régi akadémisták, úgyhogy a beilleszkedéssel ott sem volt semmi probléma. Persze teljesen más egy olyan öltöző, ahol csak magyar játékosok vannak, mint egy vegyes klubcsapat öltözője, így kifejezetten emlékezetes volt. Marco Rossi is remekül állt hozzám, nem éreztem azt, hogy újoncként másképp kezelnének, sőt, mindenben segített, ahogy a többiek is.

Könnyen oldódó, szociális típusnak tűnsz, de milyen érzés először belépni egy öltözőbe, ahol olyan játékosok ülnek, akiket korábban csak a tv-ben láttál?

Szerintem ilyenkor mindenki egy kicsit óvatosabb. Az ember másképp közelít olyan játékosokhoz, akiknek nagyobb nevük van, vagy már sokkal többet elértek. Én is így voltam vele, amikor például Szoboszlai Dominikhoz odamentem. De nagyon kellemesen csalódtam. Rendkívül segítőkész, teljesen közvetlen ember, ugyanúgy megdolgozik mindenért, mint bárki más. Nyilván idő kell ahhoz, hogy igazán közeli kapcsolat alakuljon ki, két év múlva valószínűleg már egészen más lesz ez a viszony velük.

Klubszinten is hasonló ez a folyamat? Gondolok például Fiolára vagy Nunesre, Ljujicra, akik már rutinos, meghatározó játékosok az öltözőben.

Szerintem itt is az a legfontosabb, hogy mit mutatok a pályán. Ha látják rajtam, hogy mindent beleadok, a csapatért dolgozom, akkor ők is sokkal nyitottabban állnak hozzám. Én is ezt próbáltam tenni már az előző szezonban is, és érzem, hogy ez sokat segített. Nunessel például már volt alkalmunk együtt játszani, a pályán is sokat kommunikáltunk, de természetesen kell idő ahhoz, hogy ezekből igazi, kötetlenebb kapcsolatok alakuljanak ki. Bízom benne, hogy ez is szépen jön majd magától.

Érkezésed óta kaptál olyan tanácsokat a rutinosabb játékosoktól vagy a stábtól, amiket már most tudtál hasznosítani? Akár egy-egy meccshelyzettel vagy védekezési szituációval kapcsolatban?

Ennyire konkrét dolgok még nem voltak. Azt gondolom, hogy alapvetően jól látom a saját játékomat, tisztában vagyok az erősségeimmel és a hibáimmal is. Nekem az első hét inkább arról szólt, hogy fizikálisan utolérjem a többieket, mert a válogatott után volt egy kéthetes pihenőm. Egyébként, ha kapok ilyen jellegű tanácsokat vagy építő kritikát, azt mindig szívesen fogadom. Soha nem úgy állok hozzá, hogy valaki csak belém akar kötni, hanem próbálok mindenből tanulni.

Tudjuk rólad, hogy belső védőként és balhátvédként is bevethető vagy. Neked személy szerint melyik pozíció áll közelebb a szívedhez?

Alapvetően a belső védő posztot érzem közelebb magamhoz, szerintem ott jobban kijönnek az erősségeim. A mesterrel beszéltünk erről, ő jelenleg inkább balhátvédként számol velem, amivel egyáltalán nincs problémám. Ahová tesznek, ott igyekszem a legtöbbet nyújtani. Sőt, hosszú távon szerintem előny is lehet, hogy nem csak egy pozícióban számíthatnak rám, hanem több szerepkörben is tudok segíteni a csapatnak.

Ha visszanézel az előző szezonodra, van olyan terület, amiben mindenképpen szeretnél még előrelépni?

Persze. Nehéz egy egész szezonra egy dolgot kiemelni, mert szerintem a szezon elejétől a végéig sokat fejlődtem, és volt több olyan dolog is, amiben sikerült előrelépnem, vagy még most is dolgozom rajta. Talán azt mondanám, hogy a párharcokban még eredményesebb szeretnék lenni, minél nagyobb százalékban szeretnék győztesen kijönni ezekből. Emellett pedig, hogy minél kevesebb labdát adjak el. Persze ezt úgy, hogy közben megmaradjon az optimális kockázatvállalás is.

Az elmúlt évben már Budapesten éltél. Most hogyan alakult a költözésed?

Igen, az elmúlt egy évben Budapesten laktam. Alapvetően veresegyházi vagyok, most éppen költözésben vagyunk. Egyelőre hazaköltöztem, de a barátnőmmel már keressük azt a helyet, ahová hosszabb távon együtt tudunk majd költözni.

Mennyire fontos számodra a család ebben az időszakban, amikor ekkora változások történnek az életedben?

Nagyon fontos. Igazából az egész döntési folyamatban rengeteget segítettek. Sokat beszélgettünk erről, támogattak abban, hogy meghozzam ezt a döntést, és tudom, hogy a jövőben is mindig számíthatok rájuk. Jó érzés, hogy ott állnak mögöttem minden helyzetben.