A középpályán idén sokféle összeállítást láttunk: te, Tom Lacoux, Arijan Ademi, Fiola Attila többször cserélődő párosításokban. Mennyire nehéz stabilitást találni ebben a helyzetben, amikor nem tudhatod, kezdesz-e, és ha igen, kivel?

Ez valóban kihívás. Sok változás volt a szezon elején, de szerintem mindannyian képesek vagyunk együtt jól futballozni. Nekem tényleg mindegy, hogy kezdek, vagy a padról kell beszállnom – a csapat érdeke a legfontosabb. Egy közösséget alkotunk, és támogatnunk kell egymást, nem pedig megsértődni, ha valaki nem kap helyet a kezdőben. Lengyelországban szinte mindig kezdő voltam, itt viszont előfordul, hogy csereként jutok szerephez. De elfogadom az edző döntéseit, és amikor beállok, akkor is azon dolgozom, hogy segítsem a csapatot.

Ráadásul erős a verseny: tapasztalt játékosok, válogatott múltú futballisták, fiatal tehetségek. Ez mennyire nehéz helyzet számodra?

Nagy a konkurencia, de én ezt pozitívan fogom fel. Szükség is van rá, mert így tudjuk egymást előre vinni. A fejlődéshez kell a versenyhelyzet. Mindegy, ki van a pályán, mindenki igyekszik a maximumot nyújtani. Nem szabad sokáig rágódni a hibákon, inkább tanulni kell belőlük és előre tekinteni. Szerintem mindannyian így állunk hozzá, és ez erősíti a csapatot.

Mióta Magyarországon játszol, érzel változást a játékodban? Volt, amit másképp kellett csinálnod, mint korábban?

Igen, mindenképpen. Meg kellett szoknom a csapat stílusát, illetve a magyar bajnokság sajátosságait. Itt sokkal több a párharc, kevesebb a hely, és agresszívebb a játék. A lengyel bajnokságban magasabb az egyéni minőség, több a technikailag kiemelkedő játékos. A magyar ligában viszont kevés hely van a pályán, rengeteget kell küzdeni, és sokszor a párharcerősség fontosabb, mint a technikai tudás. Itt előfordul, hogy egy jobb csapat is könnyen kikap, ha nem küzd eléggé. Ez egy másfajta futball, agresszívebb, fizikálisabb. Eleinte nem volt könnyű ehhez adaptálódni, de lépésről lépésre érzem a fejlődést. Tudom, hogy sokkal jobb teljesítményre vagyok képes, és azon dolgozom, hogy elérjem a saját legjobb formámat.

Említetted, hogy néha dühös vagy magadra, ha hibázol. Hogyan kezeled ezt? Előfordul, hogy a meccs után nehezen alszol el?

Igen, az első éjszaka szinte mindig nehéz. Hazamegyek, és folyamatosan pörög az agyam, újra és újra átgondolom a meccset, a hibákat. De megtanultam, hogy ez nem tarthat sokáig. Egy-két nap után le kell zárni, és a következő mérkőzésre koncentrálni. Ha túl sokáig rágódnék rajta, az csak hátráltatna. A harmadik naptól már teljesen a következő meccsre készülök.

Szombaton az MTK érkezik a Szuszába – remek csapat, de gyengébb formában vannak. Ez veszélyes párosítás lehet.

Igen, mostanában nem ment nekik, de sok minőségi játékosuk van, szeretnek kombinatív futballt játszani. A magyar bajnokságban ráadásul bármi megtörténhet: egyik héten nyersz 5–0-ra, a másikon kikapsz 7–2-re. Lengyelországban ez ritka, itt viszont teljesen más. Ezért szerintem a legfontosabb, hogy főleg magunkra figyeljünk. Arra, hogy mi mit akarunk játszani, és ne csak az ellenfélre.

És milyen most a hangulat a csapatban a hétköznapok, az edzések, a közös étkezések alatt?

Nagyon jó, tényleg. A győzelmek mindig sokat számítanak, most nagy a jókedv, sokat viccelődünk, együtt töltjük az időt. Persze, amikor rosszabbul ment, a hangulat sem volt a legjobb, de akkor is keményen dolgoztunk, tudtuk, hogy eljön a fordulópont. Ez meg is jött a Zalaegerszeg elleni meccsen. Most az a cél, hogy győzelemmel tartsuk fenn ezt a légkört, főleg itthon, a szurkolóink előtt. Nagyon várom ezt a meccset, bízom benne, hogy lesz ok az ünneplésre a válogatott szünet előtt.

CZIPÓ ÁDÁM