Már bő egy hete itt vagy a csapattal Ausztriában. Hogy érzed magad, milyen az első időszak?

Szerintem a beilleszkedéssel nem volt probléma. Több játékost ismertem már korábbról, és azt gondolom, hogy a személyiségem is sokat segített abban, hogy gyorsan megtaláljam a helyemet az öltözőben. Az egész csapat fáradt, de ennek most van itt az ideje. Ez a felkészülés arról szól, hogy megalapozzuk azt az erőnlétet, amire a bajnokság során szükségünk lesz. Az edzőtáborban ráadásul tényleg csak az edzésre és a regenerációra kell koncentrálnunk, ez pedig szerintem ideális, különösen a céljainkhoz vezető úton.  

Mi volt az a fő szempont, ami végül Újpest felé billentette a mérleget a klubváltásodnál?

Nyilván egy nagy múltú klubról beszélünk, és szerintem az a folyamat, ami nagyjából egy éve elindult Újpesten, minden olyan játékos számára vonzó lehet, aki még komoly célokat szeretne elérni a pályafutásában. Bennem is megvan még ez a belső tűz, szeretnék sikereket elérni, és úgy érzem, hogy ehhez ez az ideális hely. Persze azt is látjuk, hogy ehhez rengeteget kell dolgozni. Egy jó felkészüléssel és egy erős csapategységgel remélhetőleg eredményesebbek leszünk, mint az elmúlt években, mert a szurkolókat elsősorban ezzel tudjuk kiszolgálni. A döntésemben fontos szerepe volt Balajcza Szabolcsnak is – dolgoztunk már együtt korábban, nagyon jó kapcsolat alakult ki közöttünk, és bízom benne, hogy ezt a közös munkát a pályafutásom végéig fenn tudjuk tartani.

Az öltözői szerepedről sokan beszélnek. A válogatottnál is azt lehetett érezni, hogy a személyiséged nagyobb hatással volt a közösségre, mint amit a pályán töltött perceid mutattak. Ez tudatos, vagy egyszerűen ilyen karakter vagy?

Inkább karakter kérdése, de ez természetesen nagy felelősséggel is jár. Ha valaki vezéregyéniség szeretne lenni, akkor hitelesnek kell lennie. Az edzéseken és a mérkőzéseken is példát kell mutatni, sokkal nagyobb koncentrációval kell dolgozni, mert csak így tudnak elfogadni a csapattársak, az edzői stáb és a szurkolók is. Ezek a dolgok nem járnak ingyen, folyamatosan meg kell dolgozni azért, hogy az ember valóban vezérkaraktere legyen egy közösségnek.

A te pályafutásod azért eltér a megszokottól. Nem a klasszikus, korán befutó történet volt, hanem sokáig kellett megküzdened a lehetőségekért. Utólag van erre magyarázatod?

Azt már sosem fogjuk megtudni, mi lett volna, ha 22 évesen lehetőséget kapok NB I-ben vagy akár NB II-ben. Lehet, hogy akkor is megálltam volna a helyem, de ez már csak feltételezés. Így alakult a pályafutásom, és ma már inkább azt nézem, hogy a lehetőségeimből a legtöbbet hozzam ki. Nyilván minden játékos arról álmodik, hogy a legmagasabb szinten futballozzon és minél több válogatottságot szerezzen, de nem mindenkinek ugyanaz az útja. Én most sokkal jobban élvezem, hogy a mai tapasztalatommal tudok segíteni egy nagy múltú, épülő klubnak, mintha most, 35 évesen alacsonyabb osztályban futballoznék.

Pályafutásod legkülönlegesebb állomása egyértelműen Szaúd-Arábia volt. Milyen elképzeléseid voltak, mielőtt kimentél, és hogyan élted meg azt az időszakot?

Mivel családosan mentünk ki, számunkra nagyon fontos volt, hogy milyen városba költözünk, mennyire élhető a környezet. Két gyerekkel utaztunk, így az első szempontok között szerepelt, hogy a család is jól érezze magát. Nagyon megszerettük az arab életstílust, azt a részét kifejezetten élveztük. Futballszempontból már hullámzóbb volt az időszak – az elején kevés sikerélményünk volt, később, az edzőváltás után stabilizálódott a csapat, de abból az időszakból már nem sok mérkőzés jutott nekem. Ettől függetlenül emberileg és családilag is egy nagyon különleges tapasztalat volt, amiből rengeteget tudtunk tanulni.

Az ember ilyenkor – egy új szezon előtt, illetve klubváltás után – óhatatlanul kitűz magának célokat. Van olyan terület, amiben szeretnél előrelépni a következő szezonban?

A legfontosabb cél továbbra is az, hogy a csapat sikeres legyen. Ha lehetőséget kapok, természetesen szeretném a legjobbamat nyújtani, de azt is megtanultam az évek során, hogy először mindig a saját feladatodra kell koncentrálnod. El kell látnod a rád bízott szerepet, fizikálisan és mentálisan is rendben kell lenned, és csak utána tudsz igazán segíteni a csapattársaidnak vagy az egész közösségnek. Egyéni célokat, például kapott gól nélkül lehozott meccseket vagy mérkőzésszámot nem igazán szeretek kitűzni, mert ezt rengeteg tényező befolyásolja. Azt viszont látom, hogy a stábnál és a klubnál minden adott ahhoz, hogy profi körülmények között dolgozzunk, és bízom benne, hogy ennek az elvégzett munkának az eredménye a pályán is meg fog látszani.

Pályafutásod során már megtapasztaltad, milyen nagy hagyományú klubban futballozni, de Újpest ebből a szempontból is különleges. Várod már, hogy hazai közönség előtt, akár egy Derbin pályára lépj?

Természetesen. Egészen más hangulata lesz ennek, mint amit az előző klubomnál megszoktam. Az Újpestnek óriási szurkolótábora és hatalmas hagyományai vannak, ehhez pedig nekünk is olyan teljesítményt kell nyújtanunk, ami méltó a klubhoz. Egy Derbit pedig szerintem minden futballista vár. Azok a mérkőzések, amikor igazán átérzi az ember, milyen különleges ennek a sportnak a hangulata. Tudjuk, hogy az elmúlt években nem alakultak jól ezek a meccsek számunkra, de remélem, hogy ezen a hamarosan rajtoló szezonban sikerül változtatnunk.