1. félidő

Csapatunknak több kulcsembert kellett nélkülöznie a vasárnapi találkozón, így végül az edzői stáb egy mozgékonyabb támadósor mellett tette le a voksát.  Szokásos 4-2-3-1-es formációban álltak fel a mieink. Leginkább a labdát a földön tartva, lapos passzokkal építkeztünk, a kirúgásoknál tipikus center hiányában pedig Bese (a kiállítás után Rasak) fejét kereste Banai, bízva abban, hogy egy fejpárbajt követően a második labdákra le tudnak csapni a fürge játékosaink. Védekezésben pedig egy közepes blokkot felvéve, 4-5-1-es felállásban óvtuk a kapunkat egészen a diósgyőri vezető gólig.

A bekapott gól után növeltük a letámadás intenzítását, ami több labdaszerzéshez is vezetett a támadóharmadban, többek között egy ilyen szituációból sikerült helyzetet teremteni, majd a szögletet kiharcolni. Az egyenlítő találatunkhoz hozzájárult egy jó adag szerencse, de a kialakított szituáció teljesen tudatos volt: ahogy az alábbi képen is látható. Öt játékosunk tartózkodott Sentic közvetlen közelében, aki nem tudott a labdához férkőzni, ugyanis a rövidre érkezett Medeiros beadása, a portugál a labda felé mozgó Kaczvinszkit kereste. Középső védőnk remekül csúsztatta meg a játékszert, amelyet a betömörülő miskolci védelem már nem tudott kezelni, és Bokros hátáról bepattant a hálóba.

Második és egyben vezető találatunk a korábbi mérkőzéseinken is tapasztalható háromszög következtében született. Ezúttal Rasak, Medeiros, Lacoux trió összjátékából alakult ki az ígéretes beadás Matko felé. A szlovén támadó egy remek testcsel után (ezzel becsapva Szatmárit) került helyzetbe, azonban lövését blokkolták, de a 16-oson belül jókor volt jó helyen Horváth, aki egy kapáslövés után módosította 2-1-re az eredményt a javunkra.

A piros lapot követően kulcsfontosságú volt, hogy nem kaptunk gólt a hátralevő pár percben, így rendezni tudtuk a sorainkat a félidőben. A kiállított Bese helyére Rasak lépett hátrébb, akinek nem volt szokatlan a jobbhátvéd pozíció, hiszen az előző fordulókban is ezt a posztot töltötte be.

2. Félidő

A szünet után Beridze csatlakozott a védelmi vonalhoz, ami egy 5-4-es felállást jelentett a labda nélkül. 

Habár az első negyed órában sikerült a DVTK-nak nyomást helyezni együttesünkre (Banai bravúrok + kapufa), azonban utána enyhült a miskolciak fölénye. Nem véletlenül, hiszen több alkalommal lezártuk Croizet előtt a passzsávokat egy-egy csapdával. Továbbá nem engedtünk üres területeket az ellenfélnek, ha kellett szabálytalankodva, olykor sárga lap árán akadályoztuk meg a kontráikat.

A mérkőzés hajrájában értelemszerűen egyre nagyobb kockázatot vállalt a Diósgyőr, éppen ezért tudatosan rendezkedtünk be villámgyors kontrákra, és egy ilyen ellentámadásból született meg a harmadik gólunk. A hazaiak utolsó, biztosító embere is a kapunktól 25 méterre helyezkedett, a labdaszerzés után házi gólkirályunk észlelte az előtte tátongó óriási területet, és a Lacoux-tól kapott indítást sebességből vihette végig, majd könyörtelenül vágta be Sentic mellett a hálóba.

A harmadik újpesti találattal pedig el is dőlt a mérkőzés, így hősiesen küzdve három ponttal távozott a DVTK Stadionból csapatunk, amellyel bízunk benne, hogy sikerült lezárni egy nehéz időszakot.

FIZZ LIGA, 12. FORDULÓ

DVTK–Újpest FC 1–3 (1–2)

Gólszerzők: Acolatse (23. – 11-esből), ill. Bokros (35. – öngól), Horváth K. (42.), Matko (83.)

Kiállítva: Bese B. (Újpest, 45+8.)

EILER BÁLINT