Hogy telt eddig a válogatott szünet? Merre jártatok a családoddal?

Az első két napot még Budapesten töltöttük, mert a gyerekeknek iskola volt. Aztán hétvégére elmentünk Olaszországba, egy kerékpárútra az Alpokba.  Nem tudom pontosan, hogy hívják angolul, de egy régi vasútvonal helyén alakították ki (Alpe-Adria Radweg a Szerk.). Régen, úgy 120-150 évvel ezelőtt még vonatok jártak ott, aztán megszüntették, leaszfaltozták, és most kerékpárút vezet végig rajta. A gyerekek nagyon élvezték az alagutakat, de sokszor én is annyira izgatottan és elképedve néztem, mint ők.  Volt olyan, amelyik 600-700 méter hosszú volt, aztán kijössz belőle, átmész egy jó magas hídon, körülötted a hegyek, látod a lezúduló vizet – tényleg gyönyörű. A fiúknak tökéletes, mert az út viszonylag sík, nincs folyamatosan fel-le tekerés. Egész nap bicikliztünk a hegyekben, friss levegőn, nagyon élveztük.

Milyen idősek a fiaiad? Áprilisban azt mondtad, hogy szeretnek focizni. Azóta sem változott a helyzet?

Hat és tizenegy évesek. Olyannyira nem változott, hogy azóta már ők is elkezdték a futballt. Nagyon élvezik, mindig csak azt várják, hogy vége legyen az iskolának, és mehessenek edzésre. Az idősebbik most lett kapus, a kisebbik alapvetően mezőnyjátékos, de néha ő is beáll a kapuba, mert látja, hogy a bátyja is véd, és ő is ki akarja próbálni.

Ezt a témát áprilisban felületesen érintettük, de érdekelne kicsit jobban, hogyan élik meg azt, hogy az édesapjuk profi labdarúgó.

Szerintem amióta Újpestre igazoltam, sokkal jobban elkezdte érdekelni őket a futball. Örülök annak, hogy látják az apjukat játszani, kijöttek a stadionba, megtapasztalták ezt a hangulatot, és emiatt sokkal jobban elkezdték követni a focit. Otthon is nézik a meccseket, szinte mindegy, hogy ki játszik, lehet Bajnokok Ligája vagy más bajnokság, ha futball megy a tévében, nézik. Példakép szeretnék lenni a számukra, és remélem, hogy jó mintaként szolgálok. Nekem mindegy, hogy fociznak vagy végül más sportot választanak, a feleségemmel számunkra az a legfontosabb, hogy a gyerekeink jól érezzék magukat, egészségesek és boldogok legyenek. Ha ők boldogok, akkor mi is azok vagyunk.

A feleséged dolgozik vagy a mindennapi teendőket intézi?

Leginkább a fiúkkal és az otthoni feladatokkal foglalkozik, nekem ugyanis nem mindig ugyanakkor vannak az edzéseim. Sokszor ő viszi a gyerekeket iskolába, utána pedig elhozza és viszi őket edzésre, ha én nem érek rá. Nagyon sok mindent csinál a családért. Remekül főz, rendben tartja a házat, foglalkozik a gyerekekkel, és nekem is rengeteget segít. A házi feladatban is rá támaszkodhatnak, ha én csinálnám velük, abból valószínűleg inkább hülyéskedés lenne. Természetesen én is igyekszem száz százalékban részt venni a srácok életében, de neki azért több ideje van velük. Nagyon jó példát mutat nekik, hálás vagyok érte.

És milyen apának tartod magad? Szigorú, vagy inkább laza, viccelődős?

Utóbbi. Ha őszinte akarok lenni, néha olyan vagyok, mintha én lennék a harmadik gyerek. A feleségemnek ezzel olykor meggyűlik a baja. Sokat hülyéskedek a fiúkkal és a feleségemmel is, de amikor komoly dologról van szó, akkor a feleségemmel támogatjuk egymást, és mindig próbálunk közösen ugyanabba az irányba menni. Néha nekem is komolynak kell lennem. Nem feltétlenül mérgesnek, csak komolynak, mert a gyerekeknek is meg kell érteniük, hogy nem kaphatnak meg automatikusan mindent. Az élet később sem így működik. Természetesen szeretnénk mindent megadni nekik, de nem úgy, hogy csak az ölükbe hullik. Szerintem a feleségemmel jó irányba tereljük őket, és ez működik. Anyukám rengeteg jó dolgot tanított nekem, például, hogy legyek jó ember, mert ezt visszaadja az élet. Legyek korrekt, pozitív, megfelelő mentalitással és fegyelemmel. Szerintem a feleségemmel mi is ezeket próbáljuk továbbadni a gyerekeinknek.

Amikor legutóbb, januárban klubot váltottál, és az Újpest mellett döntöttél, figyelembe vetted a fiaid és a családod helyzetét is vagy ilyenkor egyedül a te döntésed?

Amikor megkaptam az Újpest ajánlatát, azonnal elmondtam a családomnak. Tudtam, hogy fantasztikus klubról van szó, mert korábban sokszor játszottam ellene, különösen itt, ebben a stadionban. Rögtön azt emeltem ki, hogy itt lesz hangulat, szurkolók, görögtűz, stb.. Mindannyian megörültünk a lehetőségnek. A Puskásnál minden rendben volt, jó klub, de hiányzott az igazi futballhangulat. Amióta idejöttem, újra azt érzem, hogy élek, hogy futballista vagyok. Nagyon boldog vagyok itt, és mindent meg akarok tenni ezért a klubért. Csak körülbelül nyolc hónapja érkeztem, de már most úgy érzem, hogy teljesen lila lettem. A családom is élvezi, hogy itt vagyunk, őket is sokkal jobban érdeklik a mérkőzések, és boldogok. Szerintem ez a legfontosabb.

Dárdai Pál és Szélesi Zoltán is azt mondta, hogy az egyik legfontosabb összetevő a sikerhez a megfelelő fizikai állapot. Kemény edzéseitek vannak, sok erősítés és futás. Talán ez lehet az egyik kulcsa annak, hogy a Vasas, a Dorog és a Zalaegerszeg ellen is a meccsek végéhez közeledve tudtunk nyerni.

Biztosan így van. Már fiatal koromban is azt tanultam, hogy ugyan rengeteg játékos tehetséges, de ha nem dolgozik megfelelően, végül nem lesz sikeres. Szerintem már az edzőtábortól és a felkészülési időszaktól kezdve, mindenki száz százalékon dolgozik és törődik a klubbal. Lehet, hogy egy-egy mérkőzésen az első félidőnk nem sikerül jól, de a második játékrészre elő tudjuk venni azt az erőt és csapatszellemet, amit az edzéseken felépítettünk. Több mérkőzést is azért tudtunk megfordítani, mert nagyon keményen dolgozunk. A kemény munka pedig visszaköszön a meccseken.

Talán a másik kulcs, hogy a kispadról is minőségi játékosok tudnak beszállni.

Tele van kiváló kvalitású emberrel a keretünk. Az edzőnek mindig 11 kezdő játékost kell kijelölnie, de valójában kb. huszonöt hasonló képességű főből áll a csapat. Mindenkinek más az erőssége és gyengesége, éppen ezért működik jól ez a szerkezet, kiegészítjük egymást. Olyan most a csapat, mint egy család.

Végül egy kérdés még: ebben a szezonban kiegyensúlyozottan jó teljesítményt nyújtasz hétről hétre. Gondolsz még a válogatottságra?

Nem. Most csak az Újpestre koncentrálok. Természetesen a válogatott mindig nagy álom, és ha az új szövetségi kapitány felhívna, nagyon boldog lennék, hogy visszatérhetek, de jelenleg egyetlen célom van: az Újpestre koncentrálni és sikereket elérni itt. Köszönöm, hogy azt mondod, kiegyensúlyozott a teljesítményem, de ezt nem csak magamnak köszönhetem, a csapattársaimnak és a stábnak is nagy szerepe van benne. Én is követek el hibákat, de ilyenkor a többiek kisegítenek, én pedig ugyanezt szeretném visszaadni nekik.

Bajusz Zoltán