Vágjunk a közepébe! Az őszi utolsó bajnokin, valamint az első három tavaszin sem találtál be, a DVSC ellen viszont megtört a jég, és mindjárt két góllal segítetted a csapatot. Milyen érzések szabadultak fel benned?
Az idei mérkőzések mindegyikén voltak lehetőségeim, de ezek sajnos kimaradtak. A Debrecen ellen viszont végre befelé pattant a labda, aztán jött a második is. Támadóként mindig jó érzés gólt szerezni, ettől fokozatosan nő a magabiztosság is, bár ezzel akkor sem volt problémám, amikor nem jöttek a találatok. Az egyéni teljesítményemnél azonban jóval fontosabb, hogy együtt, csapatként mit érünk el, és az lebeg a szemünk előtt, hogy minél több pontot tegyünk zsebre. Ez a pénteki összecsapásra is igaz volt, az a legfontosabb, hogy nyertünk, az csak külön öröm, hogy ehhez két góllal járulhattam hozzá. Egy csapat vagyunk, bárki szerzi is a gólokat, ugyanilyen boldog leszek akkor is.
Mit gondolsz, a DVSC elleni siker mekkora lökést adhat most nekünk?
Úgy gondolom, hogy korábban is volt olyan meccs, amin jól játszottunk és győzelmet érdemeltünk volna, de vagy a helyzetek maradtak ki, vagy elkerülhető gólokat kaptunk. Viszont most nyertünk, és amikor ez a helyzet, egész más a hangulat a Klub körül, az öltözőben. Remélem, hogy nem állunk meg, és a pénteki győzelmet hamarosan újabbak követik majd. Ha megnézzük a tabellát, láthatjuk, hogy minimális a különbség köztünk és a körülöttünk lévő csapatok között, így minden pontra szükségünk van, hogy ne kelljen számolgatnunk, és természetesen szeretnénk minél előrébb végezni.
Tizenhárom találattal jelenleg vezeted az NB I góllövőlistáját. Felmerül a kérdés, mik a személyes ambícióid erre a szezonra?
Természetesen nem hagy hidegen a dolog. Ha valaki azt mondja a szezon előtt, hogy a bajnokság kétharmadánál 13 gólom lesz, egyértelműen elfogadtam volna. Igyekszem mindent beleadni, hogy segítsem a csapatot, és ha ez azzal párosul, hogy az idény végén én leszek a legeredményesebb, az csak hab a tortán – talán nem meglepő, hogy ez minden támadó álma. Viszont továbbra sem az egyéni mutatók a legfontosabbak, és ha nem így alakul, azt is elfogadom, hiszen ilyen a futball.
Talán már az első benyomásokon is tudsz pár szót mondani a szakmai stábban történt változásokról. Mi az, ami módosult a téli felkészülés során?
Az új vezetőedzővel új impulzus is érkezett, azt hiszem, ez természetes. Ezzel együtt kicsit változott a taktika és a formáció is, az ehhez való alkalmazkodáshoz pedig szükség van némi időre. Határozottan azt gondolom, hogy jó irányba haladunk, annak ellenére, hogy a tabellán elfoglalt helyünkkel magától értetődő módon nem vagyunk megelégedve. Mindent el kell követnünk, hogy szépen zárjuk a szezont, és a következő évadtól elérjük a felvázolt célokat, és megmutassuk a minőséget, ami bennünk rejlik.
Mi a helyzet a te szerepeddel? Az mennyiben változott Szélesi Zoltán érkezésével?
Nyilván az én pozícióm is változott egy kicsit, de nekünk, játékosoknak az a dolgunk, hogy minden tréner szisztémájához alkalmazkodjunk. Az engem érintő módosítás elhanyagolható, és megkapom azt a szabadságot, ami ahhoz szükséges, hogy rendre odaérjek a kapu elé, és gólokat szerezzek. Jó a kapcsolatom a vezetőedzővel, és élvezem a közös munkát.
Ha már megemlítetted a kapu elé érkezést: a góljaid többségét közelről szerezted. Mi az, ami lehetővé teszi számodra, hogy mindig jókor legyél jó helyen?
Jól időzítek. Ismerem a csapattársaimat, tudom, mikor jön be a labda a tizenhatoson belülre, vagy épp mikor következik egy hosszú indítás. Néha megtévesztem a védőket is, úgy teszek, mintha nem is indulnék el egy labdára, aztán az utolsó pillanatban mégis rástartolok. Ez a képesség már gyerekkorom óta megvan bennem, és bár sokszor könnyűnek tűnhet, egyáltalán nem az. Ahogy már utaltam rá, mindig az a fontos számomra, hogy segítsem a csapatot, és ez az egyik módja annak, hogy így tegyek.
Mennyire növeli a komfortérzetedet, hogy több futballistával is tudsz az anyanyelveden beszélni? Bő félév után pedig adja magát az alapvető kérdés is: hogyan érzed magad Újpesten, illetve Budapesten?
Persze, az, hogy az anyanyelvemen beszélhetek, sokat jelent a pályán és azon kívül is. Ettől függetlenül mindenkivel jóban vagyok a csapatból. Könnyebbé teszi a mindennapokat, hogy jó a közösség Újpesten, töltünk időt az edzéseken és meccseken kívül is, ahogyan természetesen a családommal is. Ők is boldogok Budapesten, amitől én is jobban érzem magam, és egész biztos, hogy ez is hatással van a teljesítményemre.
A végére tekintsünk kicsit előre! Szombaton a DVTK érkezik hozzánk, mit vársz az összecsapástól?
Nehéz mérkőzés lesz, különösen abban a helyzetben, amiben mi vagyunk. A csapatok közel vannak egymáshoz a tabellán, így az egymás elleni meccsek nagy jelentőséggel bírnak. Nekünk magunkkal kell foglalkoznunk, azzal, hogy megvalósítsuk a taktikát, amit kidolgozunk. Megvan bennünk a minőség, meg kell őriznünk a kapunkat a góltól, és ha ez sikerül, akkor biztos vagyok benne, hogy lesz lehetőségünk eldönteni a párharcot. Úgy kell küzdenünk egymásért, mint ahogy tettük ezt a Debrecen elleni fellépés végén, és ha ez összejön, akkor mi örülhetünk majd a lefújáskor.
