Milyenek az első benyomásaid Budapestről és az itteni életről? Már eltöltöttél néhány hetet a városban, hogyan érzed magad?

Budapest egy nagyszerű város. Tavaly ősszel már jártam itt a barátnőmmel, és mindketten nagyon jól éreztük magunkat. Amikor szóba került a budapesti lehetőség, nem kellett sokáig gondolkodnunk rajta. Örömmel jöttünk ide, és nagyon élvezzük az itteni életet. Persze nem azért érkeztem, hogy a várost járjam, hanem azért, hogy futballozzak.

Korábban balhátvédként és a középpályán is szerepeltél. Melyik pozíció áll hozzád közelebb?

Alapvetően balhátvéd vagyok, szerintem ez a legjobb pozícióm, és én is ott szeretek a leginkább játszani. Úgy érzem, itt tudom a legjobban érvényesíteni az erősségeimet. Amennyiben szükség van rá, a középpályán is bevethető vagyok, de elsősorban balhátvédként tekintek magamra.

Egy, a csapatról készült elemzésben azt írták rólad, hogy az egyik legnagyobb erősséged a munkabírásod és az állóképességed, ami hosszabb távon rengeteget jelenthet a csapat számára. Te is így látod?

Igen, mindenképpen. Egy új klubnál az első időszak mindig nehezebb, hiszen új embereket kell megismerni, és egy teljesen új közegbe kell beilleszkedni. Hiszek abban, hogy ha mindennap megfelelően dolgozom, akkor egyre inkább meg tudom mutatni az erősségeimet a pályán, és egyre többet segíthetek a csapatnak.

Balhátvédként Markgráf Ákossal és Gergényi Bencével is ugyanazért a pozícióért versenyeztek. Milyen a kapcsolatotok, és hogyan tekintesz erre a versenyhelyzetre?

Nem tartok ettől, természetes felállás, hogy többen is vagyunk. Nem úgy gondolkodom, hogy én ellenük versenyzem. Az edző feladata eldönteni, hogy az adott pillanatban mi a legjobb a csapatnak. Nekem az a dolgom, hogy megmutassam az erősségeimet a pályán, és ha ezt megteszem, akkor nincs mitől félnem. A pályán kívül pedig jól kijövünk egymással. Attól, hogy ugyanazon a poszton játszunk, még egyáltalán nincs közöttünk ellenségeskedés.

A Sturm Graz második csapatától érkeztél. Az edzések és az első mérkőzés alapján milyen különbségeket tapasztaltál az osztrák és a magyar futball között?

A Sturm Graz játékára az elmúlt években nagyon intenzív letámadás volt jellemző. Magasan, agresszívan presszingeltünk, és labdaszerzés után folyamatosan kerestük a védelem mögötti területeket. Az itteni szakmai elképzelések bizonyos szempontból hasonlóak, ugyanakkor összetettebbek. Rövid passzokkal szeretnénk magunkra húzni az ellenfelet, majd hosszabb labdákkal megjátszani a mögötte megnyíló területeket. Védekezésben pedig nem mindig támadunk le azonnal, hanem középső blokkban is várjuk az ellenfelet, és onnan indítjuk meg a presszinget. Összességében az osztrák bajnokságot fizikálisabbnak érzem, míg Magyarországon technikásabb a játék.

Próbajátékosként csatlakoztál a csapathoz az edzőtáborban. Mennyire volt nehéz egy olyan helyzetben teljesíteni, amelyben még senkit sem ismertél, de rögtön meg kellett mutatnod magad?

Természetesen nem volt egyszerű helyzet, de mindenki nagyon jól fogadott. Nem olyan ember vagyok, aki megijed másoktól vagy egy új kihívástól. Azért jöttem, hogy futballozzak. Szerintem egy ilyen helyzetben az a legfontosabb, hogy az ember az elején az egyszerű dolgokat jól oldja meg. Ha utána bemutat néhány jó megmozdulást, és látszik rajta, hogy tud futballozni, akkor hamar kivívhatja a többiek tiszteletét.

Hogyan készül a csapat a Debrecen elleni hétvégi mérkőzésre? Az első forduló veresége után most hazai pályán szeretnétek megszerezni az első győzelmeteket.

Mindenki tudja, mi a feladata, és nagyon éhesek vagyunk a sikerre. Most játszunk először hazai pályán a saját szurkolóink előtt, ezért mindannyian szeretnénk győzelemmel megajándékozni őket. Nem akarunk túl sokat foglalkozni azzal, hogy a Debrecen milyen mérkőzést játszik előtte, vagy mennyire lesz fáradt. Tudjuk, nekünk mit kell tennünk.