Kérlek, pár szóban mesélj magadról!

Úgy foglalnám össze, hogy abszolút újpesti vagyok. Itt, Újpesten születtem, és itt is tanítok 1984 óta, jelenleg az Újpesti Szigeti József Utcai Általános Iskolában, digitális kultúrát, ami tulajdonképpen az informatikának felel meg. Két gyermekem, illetve három unokám is van, és bár már nem Újpesten élek, a vérem is lila.

A tanári pályád is folyamatosan Újpesthez kötött?

Igen, de nem mindig a Szigetihez. A Viola utca Általános iskolában kezdtem, ami mára a Károli Gáspár Református Egyetem épülete. Ezt követően az Április 4. téri Általános Iskola következett, majd a Bay Zoltán Elektronikai Szakközépiskola és Műszeripari Szakiskola. Ezután kiesett pár év is, amikor nem tanárként dolgoztam, majd amikor újra ez a pálya lett a befutó, akkor jött a Szigeti.

Mondtad, hogy Újpesten születtél, itt is tanítasz, ezek után pedig talán nem is kell keresni, hogyan alakult ki a kötődésed ehhez a városrészhez.

Nekem még az üknagymamám és az üknagypapám is újpesti volt. Én voltam a családból az első, aki elköltözött Újpestről. Persze, szeretek ott lakni, ahol a családommal élek, de a mai napig van bennem egy kis hiányérzet emiatt, mert nekem Újpest a világ közepe. Édesanyámat is mindig irigyeltem egy kicsit, mert neki még Újpest szerepelt születési helyként az okmányán, nekem pedig már Budapest. Az egész család ide kötődik, mindannyiunkat ugyanabban a templomban is keresztelték meg.

A mai napig, ha tőlem megkérdezik, hogy hová valósi vagyok, büszkén mondom, hogy újpesti vagyok, és ugyan Őrbottyánban lakom, de oda csak aludni járok (nevet). Újpestinek lenni egy különleges állapot, egy kiváltság. Egyszer a fiamat faggatta egy osztálytársa, hogy miért van oda annyira, hogy ő újpesti, a fiam pedig azt válaszolta: te ezt soha nem fogod megérteni, mert nem itt születtél.

A városhoz, városrészhez való kötődésből pedig felteszem, automatikusan jött a focicsapathoz való kötődés is.

Egész biztosan. Három éves voltam, amikor először hozott ki édesapám egy mérkőzésre, ha jól emlékszem, az egy Újpest-Csepel találkozó volt. Onnantól kezdve idenőttem, ez volt a napközim, még edzésekre is kijártam. Persze, azt az Újpestet nem volt nehéz megszeretni, hiszen a nagy ötös is akkor játszott itt, Bene, Dunai II, Fazekas, Göröcs, Zámbó – bár Göröcs Titire én kevésbé emlékszem, hiszen ő később eligazolt, de az a korszak így is felejthetetlen marad. Én gyakorlatilag itt nőttem fel, és már öthetes korában elhoztam a fiamat is megnézni egy edzést. Nem panaszkodhatok, én a 20 bajnoki címből 11-et láttam, szóval van miből táplálkoznom, de bízom benne, hogy látok még párat. Mindenesetre igyekszem az összes hazai találkozóra kijönni, és sokszor idegenbe is elkísérni a csapatot, mind a mai napig.

Mik a legkedvesebb emlékeid Újpest-szurkolóként?

Nagyon nehéz ezt szűkíteni, hiszen rengeteg van. Ha mondanom kéne, akkor a ’98-as bajnoki címet biztosan említeném, az óriási élmény marad. Ahogy jöttünk haza Fehérvárról, és lépten-nyomon újpestiekbe botlott az ember. De tulajdonképpen minden bajnoki arany szép emlék, ahogyan a Bilbao elleni Tőrőcsik-gól, vagy az emlékezetes győzelem a Köln ellen.

Szükséges-e és van-e átfedés a pedagógusi pálya, az oktatás és az újpesti kötődés, lokálpatriotizmus között?

Azt gondolom, hogy igen, van ilyen. Én például sokáig helytörténeti szakkört is tartottam az iskolában, és rendszeresen részt vettünk helytörténeti vetélkedőkön is. Emellett is minden osztályommal állandó program volt az Újpesti Séták, megmutattam nekik rengeteg érdekességet a kerületben, amiről sokan nem is tudnak. Az órákon is, ha bármi olyan téma van, ahol van lehetőségem visszakanyarodni a kerülethez, akkor élek ezzel. De hát Újpest önmagában is beszédes, elég, ha a Tungsramra, a Föld-Hold-távolság mérésére, vagy a Bródy-féle izzóra gondolunk. Nálunk, a Szigetiben pedig én harcoltam ki, hogy az iskolát képviselő osztálypólónk lila-fehér legyen.

Emellett pedig a Klub biztosítja a lehetőséget az újpesti iskolák számára, hogy szervezett körülmények között tiszteletjeggyel látogassák a hazai mérkőzéseket, ami egy nagyon jó kezdeményezés, és már a kezdetektől fogva élünk is vele. Ettől függetlenül nemcsak a focicsapat szeretetére próbálom nevelni a fiatalokat, lényegében minden újpesti sport fontosságát igyekszem hangsúlyozni. Aktívan részt vettem az újpesti röplabda felélesztésében, de fontos számomra a jégkorong és a vízilabda is, és ezeket az értékeket próbálom is átadni a következő generációknak.

És ez a saját családon belül is sikerül. Azt már említetted, hogy a fiadat öthetes korában elhoztad a Megyeri útra, de mi a helyzet vele most, illetve mi a helyzet az unokák terén?

A fiam is a mai napig rendszeresen jár meccsre, ő egyébként 14 éves koráig focizott is az Újpestben. A lányom röplabdázott Újpesten, bajnoki bronzérmet is szerzett. A legnagyobb unokám pedig, aki lány, már 9 éves, és ő is folyamatosan jön velünk a Szuszába, és nagyon élvezi.