1947. október 15-én született Budapesten. A világéletében vékonydongájúként jellemzett szélső az utcákon, a grundokon ismerkedett meg a játék szépségével. Az Aradi utca, Bajnok utca körül nagy focicsatákat vívó fiatalember, Barátai unszolására került az Újpesti Dózsához. A kölyök négyben kezdte a lila-fehér pályafutását – center poszton. A „Kapa” becenevet az ifjúsági csapat hódmezővásárhelyi tornáján, Solymosi Gyula ragasztotta rá, az ihletet a Futrinka utca akkor nagyon népszerű bábjátékból merítve.
A Kádár-korszakban kirívó családi hátterű játékos – édesapja maszek esztergályos volt saját műhellyel a Bajza utcában, három segéddel –, a korosztályos szamárlétrát végig járva, 1965-ben, a Nagy Októberi Szocialista Forradalom (november 7.) pirosbetűs ünnepén mutatkozott be a Megyeri úti publikumnak, a Dorogi Bányász ellen vívott bajnoki mérkőzésen. A jobbösszekötőben vitézkedő újonc gólt is szerzett az összecsapáson, amely 2:2-es döntetlennel zárult.
Még ennek az évnek a telén az egri laktanyában letöltötte a kötelező katonai szolgálatát. Az 1966-os esztendőben 10 bajnoki mérkőzésen kapott bizalmat. Ez év augusztus 21.-én a Pécsi Dózsa vizitált Újpesten. A lila-fehér klub ezen a mérkőzésen szerepelt először a Fazekas – Göröcs – Bene – Dunai II – Zámbó csatársor. 1967-től már alapembernek számított a csapatban. 1968-ban a szovjetek elleni győztes Európa-bajnoki selejtezőn (2:0) volt tagja először a magyar A-válogatottnak, októberben olimpiai aranyérmet nyert a mexikóvárosi játékokon.
A jobbszélső edzésmunkája kiemelkedett a társai közül, rendszeresen túlórázott, ahol a nagy játékosoktól ellesett cseleket, technikai bravúrokat gyakorolta órákon keresztül. 1969-ben bajnok, MNK-győztes és VVK-ezüstérmes. Kimagasló formája nyomán 1970-ben az év játékosa-címet érdemelte ki, miután ismét bajnok lett, valamint a Komlói Bányász elleni duplájával oroszlánrészt vállalt az újabb lila-fehér kupagyőzelemben.
1971. január 8-án gépkocsi-balesetet szenvedett, hat hét elteltével azonban már újra visszatért a pályára. 1972-ben két fontos esemény is meghatározta az életét, szerepelt a belgiumi Európa-bajnokságon, illetve megnősült (július 11.). A világ futballja ismerte a nevét, elismerte a klasszisát, hiszen a sorozatos bajnoki címek következtében az Újpesti Dózsa folyamatosan jelen volt a nemzetközi kupákban.
Az 1973-1974-es BEK-elődöntőben gólt szerzett a nyugat-német Bayern München elleni, Népstadionban vívott összecsapáson (1-1), parádés játékával kivívta az ellenfél elismerését is. Az 1974-1975-ös szezonban újra duplázott az Újpest. 1976. május 15-én az ősi riválisunk ellen 8-3-ra megnyert rangadón brillírozott, öt góllal járult hozzá a Klub legemlékezetesebb, bajnoki mérkőzésen elért diadalához. Ebben a szezonban nyerte el az első gólkirályi címét, amelyet még kettő követett (1977-1978, 1979-1980).
1978-ban az argentínai világbajnokságon is pályára lépett. Az 1979-1980-as bajnoki szezonban elért 36 bajnoki találatával európai Ezüstcipőt szerzett. Az idényt követően Belgiumba, a Royal Antwerp csapatához szerződött, ahol a mai napig az egyesület valaha volt három legjobb csatárai között tartják számon.
Az 1982-es spanyolországi világbajnokságon két mérkőzésen lépett pályára. 1983-ban a Luxemburg elleni Eb-selejtezőn öltötte magára utoljára a magyar válogatott meggypiros mezét, amelyet 92 alkalommal viselt. Lehetősége lett volna az akkor álomnak számító 100 válogatottság elérésére is, azonban a Bozsik József iránt érzett tisztelete miatt visszautasította azt. Az ekkor már háromgyermekes családapa továbbra is Belgiumban építette a karrierjét.
Az Antwerp után az St. Truiden csapatánál fejezte be a labdarúgó-karrierjét. Edzői pályafutása során a Racing Jets, az Aalst (több időszakban), a Harelbeke és az Union kispadján ült, majd a magyar válogatottnál pályaedző volt Mészöly Kálmán mellett (1994). Egy év múlva a Royal Antwerp kispadját foglalta el, ahonnan szezon közben önként távozott, és amely után edzői feladatot nem vállalt soha. A magyar válogatott szövetségi kapitányi posztja és az Újpest vezetőedzői tisztsége – mint két dédelgetett álma – nem adatott meg neki. 2017-ig aktívan dolgozott Belgiumban. 2021-ben amiotrófiás laterálszklerózis (ALS) betegséget diagnosztizáltak az újpesti legendánál, amely miatt Spanyolországba költözött.
Fazekas László emlékét örökre megőrizzük. Nyugodjék békében!
CSAPÓ ZOLTÁN
