Először is, kérlek, pár szóban mesélj magadról, illetve a Fire Safetyről!

A Fire Safety egy piaci alapokon működő, MLSZ-szel szerződésben álló tűzvédelmi cég. Én közel 15 éven át voltam hivatásos tűzoltó, tavaly szereltem le, és akkor vezetett ide az utam. Egyébként sem szakadtam el a tűzvédelemtől, egy önkéntes tűzoltóegyesület parancsnoka vagyok, szóval mondhatjuk, hogy tényleg csak annyi változott, hogy már nem hivatásos tűzoltóként teljesítek szolgálatot.

A létszámunk nagyon változó, a kisebb mérkőzések biztosításához szükséges 1+3 főtől akár a száz főt is elérheti – legutóbb, a Puskás Arénában rendezett Bajnokok Ligája-döntőn például ennyien voltunk. Alkalmazunk szabadnapos, hivatásos tűzoltókat, létesítménytűzoltókat, de egyébként van egy alapcsapatunk, és ahhoz jön hozzá mindig a szükséges plusz létszám. Természetesen igyekszünk az összes kollégánkat a lehető legmagasabb minőségű ruhával ellátni. A legfontosabb az embereink személyi védelme, ehhez pedig az egyenruha az egyik kulcs.

Újpestre alapvetően a Derbikre jövünk, de könnyen lehet, hogy idén a Kispest-Honvéd FC ellen is találkozhatnak majd velünk a drukkerek.

Hogyan néz ki számotokra egy meccsnap?

Amennyiben megrendelik a csapatot egy mérkőzésre, az számunkra már a biztonságtechnikai értekezlettel elkezdődik. Ilyenkor megvizsgáljuk a külső körülményeket, beleértve azt is, milyen a légkör a pályára lépő együttesek háza táján, vagy a viszony a két tábor között. Magára a találkozóra a kapunyitást megelőző egy órával már megérkezünk, és felmérjük a pillanatnyi állapotokat. Persze, ismerjük a Szusza Ferenc Stadiont, de ellenőrizzük a tűzvédelmi berendezéseket, eszközöket. Ilyenkor látjuk azt is, hogy van-e esetleg valami molinó vagy koreográfia kifeszítve, ami éghetőség szempontjából lehet problémás. Lemodellezzük, hogyan tudunk közlekedni, ha közbe kell lépnünk, tehát röviden azt, mi változott a legutóbbi állapothoz képest. Megválasztjuk az egységek felállítási helyét vagy helyeit, és a kapunyitásra már készen állunk, ami azt jelenti, hogy ekkor már tűzoltókészülékkel, speciális, pirotechnika-oltó berendezéssel foglaljuk el a helyünket.

Ha minket kirendelnek, akkor általában nincs olyan, hogy ne történne valami, nekünk pedig résen kell lennünk, például a pirotechnika használatánál, és ismernünk kell az adott szituáció lélektanát. A szurkolók tüzeznek, ha boldogok, ha ünnepelnek, de olyan is lehet, hogy éppen elégedetlenek, és nyilván nekünk ezeket figyelembe véve kell reagálnunk vagy közbelépnünk. Az nálunk a protokoll, hogy a pirotechnikai eszközöket, tehát a meggyújtott tüzet kontroll alatt kell tartanunk, ezért kommunikálunk a szurkolókkal, és az elműködtetett tüzeket begyűjtjük, és biztonságosan eloltjuk. Az újpesti drukkerek egyébként ebben maximális partnerek.

A lefújás pillanatában nem ér véget a munkánk, megvárjuk, amíg az összes szurkoló elhagyja a stadiont. Ezután még megyünk egy kört, egyeztetünk a biztonsági vezetővel, és ha mindent rendben találunk, akkor fejeződik be az aznapi szolgálat. Ezután levonjuk a megfelelő tanulságokat és következtetéseket, amik a későbbi munkáinkat tehetik gördülékenyebbé.

Mit jelent számodra, számotokra az Újpest mérkőzésein szolgálatot teljesíteni?

Azt hiszem, mindannyiunk nevében mondhatom, hogy hatalmas megtiszteltetés – és egyben felelősség – bekerülni egy ilyen patinás, ikonikus klub vérkeringésébe, akár egyetlen meccsre is. Hosszú évek óta dolgozunk Újpesten, ismerjük a közeget, tudjuk, mit jelent a szurkolóknak a klub. A kapott bizalmat folyamatosan igyekszünk meghálálni, és reméljük, hogy erre lesz lehetőségünk a jövőben is.

Mi a legpozitívabb, meccsen lévő szolgálathoz köthető emléked?

Ez nem Újpesten történt, nem is közvetlenül a tűzoltáshoz kapcsolódik, de egy nagyon kedves sztori. Egy mérkőzésen, a lefújás után mentek körbe az egyik csapat játékosai, egy kisgyerek pedig szerette volna elkérni az egyikük mezét. Mire azonban odaért, a játékosról már kis túlzással mindent lerángattak, a kissrácnak így nem volt esélye megkapni a relikviát, és eltört nála a mécses. Gyorsan kapcsoltunk, azonnal adtunk neki egy tűzoltópólót, vigasztaltuk, és később azt is el tudtuk neki intézni, hogy meglátogasson egy tűzoltóságot.

Azt gondolom, hogy minél inkább kedvelt valaki hivatása (és a sportolók, tűzoltók ebbe a kategóriába esnek), annál nagyobb is a felelőssége abban, hogyan reagál mondjuk az ilyen helyzetekre. A tűzoltókba bele van kódolva a segíteni akarás. Segíteni sokféleképpen lehet, nekünk pedig nagy a felelősségünk, mert egy-egy mozdulat, pillanat azonnal kihat a környezetünkre. Ez egy olyan dolog, ami engem előre visz a mindennapokban is.