– 2024 nyarán kerültél Újpestre. Miért döntöttél a váltás mellett, hogy érzed magad nálunk?
– Nagyon boldog vagyok Újpesten, jó döntésnek bizonyult a választásom. Olyan klubot kerestem, ahol kiemelkedő minőségű a nagypályás utánpótlás és futsalozni is tudok, és úgy érzem ezt itt maximálisan megtaláltam.

– Bár néhány évvel ezelőtt, U12-es, U13-as korosztályban is futsaloztál, komolyabban Újpesten kezdtél el foglalkozni vele. Hogyan jött az életedbe ez a szakág, mit szerettél meg benne?
– Sok edzőm ajánlotta a futsalt, mert úgy gondolták jó lennék benne. Az első pillanattól kezdve élveztem ezt a szakágat, és ügyesnek is bizonyultam benne, sokkal pörgősebb, mint a nagypályás labdarúgás és ezért megtetszett.

– A kapusok élete sokszor hálátlan, hiszen védhetsz szinte tökéletesen, ha kapsz egy potya gólt, akkor mindenki arra fog emlékezni. Miért a kapus poszt mellett döntöttél?
– Gyerekkorom óta kapus vagyok, mindig az akartam lenni. Gyorsan megbarátkoztam a poszttal, mert sokkal több pozitívumot találok benne, mint negatívumot. Imádok védeni. Leginkább mentális nehézségekkel találkozom kapusként, hiszen minden ember hibázik, így mi, kapusok is, de abból gyorsan fel kell állni, el kell felejteni és tovább kell lépni. Nem szabad beragadni egy hibába, mert annak súlyos következményei lehetnek. Minden balul sikerült mozdulatom után arra gondolok, mintha meg sem történt volna.

– Egyszerre több csapatot is erősítesz Újpesten, hiszen tagja vagy az U17-es nagypályás együttesünknek, de közben szerepet vállalsz az U17-es és U19-es futsalcsapatainknál is, ráadásul idén bemutatkoztál a futsal NB I-ben is. Mit gondolsz mi lehet az oka annak, hogy ennyi helyen számítanak rád?
– Azt hiszem, kiemelkedő a munkamorálom, akárhol is játszom, mindenhol kiteszem a szívemet a pályára. Ahol megkérnek, hogy védjek, ott mindig száz százalékot akarok nyújtani, és minden erőmmel segíteni akarok a csapatomnak.

– Nemrég lettetek bajnokok az U17-es és U19-es futsalcsapatainkkal. Hogyan élted meg ezeket a sikereket? Mennyire lesz nehéz dolgotok feljutni az országos bajnokságba az U17-esekkel?
– Nagyon boldog vagyok hogy bajnokok lettünk, megérdemeltük, hiszen mindkét csapat nagyszerű szezont produkált. A kiemelt bajnokság már nehezebb, viszont hiszem, hogy kemény munkával képesek vagyunk ott is jól teljesíteni. Ahol csak tudom, próbálom segíteni a társaimat az NB I-es tapasztalatommal.

– Kapus létedre ebben az idényben nyolc gólt lőttél az U17-es és U19-es futsalcsapatainkban, ami nem mindennapi teljesítmény.
– Rengeteg gyakorlás és kísérletezés után alakult ki, hogy ilyen megbízható legyek mindkét lábammal, és ha ezzel gólhoz juttatom a csapatomat, az plusz öröm számomra. A modern labdarúgásban a kapus szerepe felértékelődött, hiszen könnyen emberelőnybe tud kerülni az a csapat, ahol a kapusra is számíthatnak támadásépítés szempontjából.

– Idén játszottad első futsal NB I-es mérkőzésedet, ráadásul egyből a felsőházi rájátszásban mutatkoztál be. Hogyan élted meg Szente Tamás felkérését? Milyen érzés tizenhét évesen az első osztályban játszani?
– Hatalmas megtiszteltetés, hogy rám esett a választás, nagyon boldog voltam, amikor szóltak, hogy én védjek a felnőtt csapatban. Komoly felelősséggel jár, hogy itt védhetek, hiszen minden mérkőzésen az ország egyik legnagyobb klubját, az Újpestet képviselem. Igyekszem mindenben segíteni a csapattársaimat, hogy közösen elérhessük kitűzött céljainkat.

– Czermann Márk, felnőtt futsalcsapatunk játékosa az edződ mind az U17-es, mind az U19-es futsalcsapatunknál. Mennyire furcsa neked, hogy egyszerre a csapattársad és az edződ is?
– Eleinte különleges és vicces is volt egyben, azonban gyorsan hozzászoktam a helyzethez. A pályán és azon kívül is rengeteget segített nekem a beilleszkedés szempontjából, amiért nagyon hálás vagyok neki.

– Legközelebb május 12-én, a Nyíregyháza vendégeként léptek pályára a futsal NB I felsőházi rájátszásában, amely ellen legutóbb szoros mérkőzésen 3–2-re kaptatok ki. Hogyan készültök erre a meccsre? Mi kell ahhoz, hogy legyőzzétek a tabellán közvetlenül előttünk álló nyírségieket?
– Tanulnunk kell az előző meccs hibáiból, emellett rengeteg edzéssel és videózással készülünk ellenfelünkből. Ahogy Újpesten ez megszokott, mindent megteszünk a győzelem érdekében.

– Hogyan zajlott a beilleszkedésed a felnőtt csapatba, mennyire voltak segítőkészek a társak?
– Eleinte furcsa volt, hogy ennyi felnőtt emberrel vagyok körülvéve, viszont mindenki nagyon befogadó és segítőkész volt velem, így könnyen beilleszkedtem. Az első pár edzésen kicsit izgultam, de tudtam, hogy helyem van ebben a csapatban és mostanra próbálok szerves részévé válni a társaságnak.

– Bár rengeteg feladatod van Újpesten, még iskolába jársz. Mennyire nehéz összehangolni a tanulást a versenysporttal, mennyire elfogadók a tanárok veled? Milyen támogatást, segítséget kapsz otthonról?
– Szoros ütemterv szerint élek, kialakult egy rutin, ami szerint teszem a dolgaimat. A szórakozásra kevesebb időm jut, mint a többi tizenhét évesnek, hiszen például a tavaszi szünetben négy meccset játszottam, mellette pedig az edzéseken is részt vettem. Mindenre próbálok időt szakítani, viszont a legfontosabb, hogy a hobbik, barátok és szórakozás ne befolyásolják a pályán nyújtott teljesítményemet. Hálás vagyok a szüleimnek, mert ahol tudnak segítenek, legyen szó anyagi, vagy mentális támogatásról egyaránt. Folyton kint vannak a meccseimen, hoznak és visznek az edzésekre.

– Az érettségi után mik a terveid? Szeretnél továbbtanulni vagy teljes erőddel a sportra fókuszálnál?
– Szeretnék majd szakmát tanulni, viszont eleinte mindenképpen a sport lesz a középpontban, hiszen most is mindenem a labdarúgás körül forog.