Rendkívül fiatalon kezdett el foglalkozni a futsallal, Újpesten mutatkozott be és szerezte meg első gólját az NB I-ben, s a korosztályos válogatottban is pályára lépett Kovács Benjámin, akivel karrierútjáról, fejlődési lehetőségeiről, a nemzeti csapatról és újpesti céljairól is beszélgettünk. Interjú.
– Azon kevesek közé tartozol, akik nem a nagypályás foci gyermek verziójával, hanem egyből a futsallal kezdték pályafutásukat? Már nyolc-kilenc évesen az U11-esek között futsaloztál Dunakeszin.
– Négy és fél éves koromban kezdtem el foglalkozni a nagypályás labdarúgással, de már hét éves koromban éreztem, hogy sokkal jobban érzem magam a teremben, nagyon tetszett a futsal világa, a gyors játék, a sok labdaérintés. Itt nincs sok játékmegszakítás, gyorsan kell dönteni, támadni és védekezni is tudni kell, ezért összetett játék és mindig kell valamit csinálni. Gyors a tempó, szép összjátékokat lehet csinálni, emiatt hamar megtetszett.
– Azért a nagypályás foci sem maradt ki az életedből, a Vasas Kubala Akadémián is megfordultál, miközben végig futsaloztál valahol. Hogyan egyeztetted össze ezeket az iskolával?
– Nem volt könnyű, de a családom sokat segített már azzal is, hogy hoztak, vittek edzésre. Iskola után mentem a kora délutáni nagypályás edzéseimre, ahonnan hazamentem, tanultam néhány órát, onnan pedig mentem a futsaledzésekre, melyek jellemzően este voltak.
– Nagypályán milyen poszton játszottál, illetve hogyan látod a futsalpályán betöltött szerepedet? Itt mindenkinek tudnia kell védekezni és támadni is.
– Többnyire támadó középpályás voltam, de néha védekező középpályásként is bevetettek, azonban teljesen más a nagypálya és a futsal. Sokat segített a nagypálya, mert ott is kellett védekezni és támadni is és ebből sokat kamatoztathattam.
– Újpestre is nagypályás játékosként kerültél 2021-ben, miközben 15 évesen Dunakeszin már a felnőtteknél futsaloztál a másodosztályban. Tavaly pedig már lila-fehérben az élvonalban is bemutatkoztál és megszerezted első gólodat. Milyen itt lenni?
– Nagyon örültem, hogy Újpestre igazolhattam. Először az U19-esekhez mentem, onnan kerestek meg, hogy mehetnék futsalozni is. Én pedig szívesen mentem, majd az U19-esektől hívtak fel egy NB I-es edzésre, ahol megtetszett a játékom az edzőnek és én is nagyon jól éreztem magamat. Szerencsére maradhattam és nemcsak edzettem, hanem játszhattam is velük. Nagyon jó érzés volt először pályára lépni. Pont egy tévés mérkőzés volt a Kecskemét ellen. Nagyon izgultam, de egyben nagyon jól is éreztem magam, aztán meg tudtam szerezni az első NB I-es gólomat is, ami szintén hatalmas élmény volt számomra, mert egy mérföldkő volt a pályafutásomban.
– Még mindig megvan benned ez a drukk vagy már megszoktad az NB I-es légkört?
– Most már kezdem megszokni, de mi tagadás, néha bennem van, hogy mégiscsak az NB I-ben játszom fiatal futsalosként. A csapattársak viszont sokat segítenek, hogy ne legyen ez bennem, ezért nagyon jól érzem itt magam.
– Hogyan élted meg akkor és hogyan éled meg most a nyári változásokat és azok hatását? Tavaly nem sokon múlt az NB I-es tagság, ehhez képest most felsőházban vagytok.
– Az előző idény végén valóban egy hajszálon múlt a bennmaradás, de nyáron nagy átalakuláson mentünk keresztül, jó igazolásokkal erősítettünk és úgy vélem, hogy a szezonkezdetünk meghatározta az egész bajnokságot. Nagyon jól indult az idény, sorra hoztuk a meccseket, ráadásul jó játékkal és az alapszakasz közepétől már a felsőházért harcolhattunk. Nekem óriási dolog, hogy második szezonomban már a felsőházban játszhatok a legerősebb csapatok ellen, ami jó hatással van a fejlődésemre.
– Újpesten milyen a csapat? Hogy látod a szerepedet? Fiatal játékosként neked még többet kell dolgoznod a játékpercekért és tanulnod a rutinos társaktól.
– Nagyon jó a közösségünk, rengeteget segítenek a tapasztalt játékosok, elmondják, mit, hogyan csináljak és így sok mindent elleshetek tőlük akár a pályán, akár azon kívül. Fiatalként többet kell beletennem, de sok dolgot szeretnék elérni a futsallal, ezért az edzéseken és a mérkőzéseken is mindent megteszek, hogy a maximumot kihozzam magamból és egy szép futsalkarriert fussak be.
– Ehhez jó alapot szolgáltatott, hogy stabil tagja voltál az U19-es válogatottnak. Az esztergomi Eb-selejtezős minitornán második helyen végeztetek Spanyolország mögött. Te dupláztál az angolok ellen. Hogyan élted meg azt az eseményt? Ott mennyit tudtál tanulni? Milyen élmény volt magadra húzni a nemzeti csapat mezét?
– Kiskorom óta az volt az álmom, hogy egyszer a hazámat képviselhessem és a válogatottban játszhassak. Sajnos az esztergomi Európa-bajnoki selejtező volt számunkra az utolsó esemény a korosztályos nemzeti csapatban, viszont nagyon jól éreztem magamat, hasznos volt számomra, mert megnézhettem, milyen állapotban vagyok a nemzetközi szinthez képest és jó visszacsatolást kaptam. Hatalmas élmény volt megélni az esztergomi selejtezőtornát, örülök, hogy duplázni tudtam az angolok ellen, annak ellenére sajnálom, hogy a spanyolok ellen nem tudtunk bravúrt bemutatni, hogy tudtuk, ők előrébb tartanak, mint mi. Ennek ellenére mindhárom meccset élveztem, sajnálom, hogy ez volt az utolsó esemény a korosztályos válogatottal, de bízom benne, hogy a későbbiekben még képviselhetem a hazámat.
– Mi kell ehhez?
– Az még távolabbi cél. Minden nap teszek érte, hogy elérjem.
– Ezt Újpesten alapozhatod meg, hiszen bár most távol vagyunk a bronzmeccstől, az is látható, hogy megnehezítjük minden csapat dolgát, erre építve pedig fényes jövő várhat ránk. Mire lehettek képesek a következő években? Itt gondolok a csapat és a saját ambíciódra is.
– Sajnos most valóban távol kerültünk a bronzmeccstől. Szerintem ez a szezon arra jó, hogy még jobban összekovácsoljon minket, mert meg tudtuk fogni a nagyokat is, de sokszor hiányzott az a kis plusz, amivel pontot vagy pontokat tudtunk volna szerezni. Minden meccsen nagyon sok helyzetet dolgozunk ki, de a befejezéseknél sokkal jobban kell koncentrálnunk, míg az ellenfeleink nagyon jól éltek a helyzeteikkel. Egy győzelemmel átlendülhetnénk ezen és visszakerülhetnénk a győztes útra.
– Hosszabb távon mire lehettek képesek?
– Személy szerint szeretnék egyre stabilabban játszani az NB I-ben, minél több tapasztalatot szerezni és természetesen felsőházban lenni. Ez szerintem benne van a csapatunkban, de ezeken az apróságokon javítanunk kell, ehhez pedig edzéseken is a maximumot kell nyújtania mindenkinek, ezzel közösen elérhetnénk a céljainkat. Sosem szabad feladni, szóval én most is azt mondom, hogy van esélyünk a bronzmeccsre, ehhez azonban mindent bele kell adnunk és nem hibázhatunk.
– Egyre több szurkoló áll a csapat mögött. Az ő támogatásuk mennyit jelent neked? Az látható, hogy a teljesítményetekre is óriási hatással vannak a szurkolók.
– Tényleg óriási plusz erőt, energiát ad nekünk, ha ők ott vannak a lelátón és buzdítanak minket. Minél többen vannak, annál jobban örülünk, mert rendkívül pozitív hatással vannak a teljesítményünkre.
