Új centerünk, Milan Tucic árulta el, miért az Újpestet választotta, mesélt Japánról, de azt is megosztotta, hogy hogy megy eddig a beilleszkedése.
Tökéletes kezdés, gól az első felkészülési meccseden, úgy, hogy edzeni sem volt időd előtte a többiekkel. Hogyan zajlott le ez a pár nap?
Olyan volt, mint egy álom. Megjöttem, és anélkül, hogy edzettem volna, ismertem volna a többieket vagy a játékrendszert, kaptam egy félidőt, és egyből betaláltam. Ráadásul három napja nem edzettem akkor az utazás, a szerződéskötés és az orvosi tesztek miatt. Ennek ellenére jól jött ki, hogy még játszhattam egy felkészülésit a bajnokik előtt, az pedig, hogy azonnal beköszöntem, jót tett az önbizalmamnak, hiszen gólt lőni jöttem ide.
És miért pont Újpestre?
Több oka is van. Az egyik, hogy korábban is ismertem már az Újpestet, tisztában voltam vele, hogy milyen régi és jelentős történelemmel bíró klub. Amikor először megtudtam, hogy érdeklődik irántam, azonnal arra gondoltam, hogy ez lehet a megfelelő előrelépés a karrieremben. A másik, hogy elég közel van az otthonomhoz, ez most különösen fontos, hiszen nem olyan régen született kisbabánk a feleségemmel, így könnyebb hazajárni a családunkhoz, barátainkhoz. Egyébként is, a feleségem imádja Budapestet, az egyik kedvenc városa, és még az átigazolási szezon előtt mondogatta, hogy jó lenne valami Szlovéniához közeli helyre igazolnom, mint például Budapest. Elképzelhető, hogy ezekkel a szavakkal és az aurájával bevonzotta ezt az ajánlatot. Így összességében mindannyian boldogok vagyunk, és nagyon várom már, hogy itt legyenek velem.
Akkor most még egyedül vagy ezek szerint. Milyen érzés apukaként?
Alapvetően nem sokat alszunk éjjelente, most erre van lehetőségem (nevet). Úgy beszéltük meg a feleségemmel, hogy az első két-három hétben még otthon maradnak a családdal. Az első pár hétben így lesz időm beilleszkedni, kiismerni az itteni járást, megtanulni a dolgokat, a játékrendszert, megismerni a környezetet stb. A formába lendülésen is maximálsan dolgozhatok, és reményeim szerint az első hazai bajnokin már itt lehetnek ők is, és közösen élvezhetjük ezt az új kalandot.
A beilleszkedést említetted. Jól tudom, hogy Bese Barnabással csapattársak voltatok korábban? Számít ez ilyenkor?
Valóban, Belgiumban, az OH Leuvennél együtt játszottunk egy rövid ideig, de ő akkor jött, amikor én épp távozni készültem. Jó érzés azért, ha ismerős arcot lát az ember egy új közegben, de a balkáni srácokat, Matija Ljujicot és Fran Brodicot is ismertem névről. Egyébként egyfajta házi feladatként lecsekkoltam az egész keretet, mielőtt megérkeztem, hiszen épp elég a tanulnivalója egy friss igazolásnak, legalább annyi előnyöm legyen, hogy a neveket elkezdem megismerni, és tudok a társaimról néhány alapinformációt.
Akkor eddig Brodiccsal és Ljujiccsal barátkoztál össze leginkább?
Velük értelemszerűen könnyebb, hiszen egy nyelvterületről jövünk, így értjük egymás anyanyelvét. Ugyanakkor a legtöbb időt eddig Damian Rasakkal töltöttem, mivel egy hotelben szálltunk meg napokig, így volt időnk barátkozni. Egyébként is, újfiúként könnyebb, ha rajtad kívül más is most érkezett, és ugyanabban a helyzetben vagytok. Habár csak néhány edzésen és egy meccsen vagyok túl, mindenkivel igyekszem jól megismerkedni. Nagyon kedves és segítőkész az egész csapat, jól beszélnek angolul, ez könnyíti a kommunikációt, a fiatalokkal is remekül kijövök, úgyhogy eddig csak pozitív benyomásaim vannak.
Posztodat tekintve klasszikus kilences vagy. Habár még nem sok edzésed volt, de eddig úgy látod, hogy fekszik neked a mi játékrendszerünk?
Abszolút, a felkészülési meccs előtt természetesen beszélt velem külön Bartosz Grzelak, elmondta, hogy milyen felfogásban játszunk, mi az alapkoncepciója, és eléggé úgy tűnik, hogy hasonló a korábbi csapataimnál alkalmazottakhoz. Nem hiszem, hogy gondom lesz ennek a megértésével, ráadásul ezt a beilleszkedést segíti az is, hogy Brodic és Ljujic is támadó, így közel játszanak hozzám és az anyanyelvemen tudják elmagyarázni a taktikai elemeket.
A legutóbbi csapatod, az NK Bravo előtt Japánban is játszottál. Milyen tapasztalataid voltak?
A labdarúgás részét tekintve nem volt túl élvezetes. Voltak jó pillanataim, rúgtam gólokat a Kupában, de nem kaptam elég lehetőséget, hogy bizonyítsak, szenvedtem csak. Azonban, ha a hétköznapi életet nézzük, akkor lenyűgöző volt. Ha azt kérdeznéd tőlem, hol élnék a legszívesebben Ljubljanán kívül, akkor Japánt mondanám. Gyönyörű, nyugodt, teljesen más a kultúra. A futball miatt elég volt az az ott töltött két év, viszont immáron apaként visszagondolva a biztonság, rendezettség és nyugodtság miatt ideális hely a magánéletre.
Azt említetted már, hogy az Újpestet ismerted korábban, de a magyar bajnoksággal kapcsolatban is képben vagy?
Valamelyest azért ismerem, igen. Tudom, hogy itt kettővel több csapat van, mint Szlovéniában, így mindenkivel háromszor játszunk csak, nem négyszer. A szurkolókat is jobban érdekli a liga, pláne Újpesten, elég feltüzeltek és fanatikusak, míg ez otthon, hacsak nem egy derbiről van szó, akkor nem mondható el, és elég kevesen járnak ki a meccsekre. Japán után emiatt hiányérzetem volt Szlovéniában, hiszen keleten több tízezer ember előtt játszottunk. Összességében azt mondhatom, hogy a magyar bajnokság néhány lépéssel a szlovén előtt jár, és alig várom, hogy a magyar szurkolók előtt játszhassak.
BAJUSZ ZOLTÁN