– Hogyan döntöttél az edzői pályafutás mellett, milyen az utánpótlásban dolgozni?
– Hét évesen kezdtem focizni Veresegyházon, s tizennyolc évesen volt lehetőségem náluk kipróbálni magamat edzőként is, azóta a pálya mellett vagyok és nagyon élvezem a munkámat.

– Mióta vagy Újpesten, mit jelent számodra a klub és a közösség, mennyire tartod hálás feladatnak, hogy az U7-es csapatunknak lehetsz a vezetőedzője?
– Rengeteget jelent számomra a klub, hiszen nem csak az ad nekem tapasztalatot, de én is segítem az egyesületet. Sosem játszottam az újpesti utánpótlásban, azonban volt, amikor át akartak igazolni játékosként, sajnos pont kicsúsztam az átigazolási időszakból. Edzeni is lett volna lehetőségem itt, s közben párhuzamosan a nevelőegyesületemnél játszhattam volna, azonban a Veresegyház csapatkapitányaként ezt nem tehettem meg a csapattal. Edzőként 2017-ben kerültem Újpestre, ahol eleinte lányokat edzettem, amiért hálás vagyok, hiszen rengeteg türelmet tanultam azoknál az együtteseknél. Mostanra van olyan lány játékos a felnőtt csapatban, akit részben én neveltem, fejlesztettem. Az eredmény számomra nem feltétlenül a hétvégi mérkőzések kimeneteleiről szól, hanem, hogy miket tudok átadni a gyerekeknek, legyenek azok a labdarúgással kapcsolatos specifikus dolgok, vagy emberi, pedagógiai kérdéskörök. Nemcsak a foci megszerettetéséről szól a munkánk, hanem hogy átadjuk az újpesti identitást, hiszen célunk, hogy tiszta szívből szeressék a gyerekek azt a klubot, ahol fociznak. Olyat akarok tanítani a srácoknak, amivel a későbbiekben teljes értékű ember válhat belőlük.

– Majdnem a legkisebb korosztályt vezeted, milyen kihívásokkal találkozol a gyerekek fejlesztése során, milyen feladataid vannak ennél a csapatnál?
– A legfontosabb, hogy megszerettessük velük a játékot és átadjuk az Újpest-életérzést. Mindent meg akarunk adni a gyerekeknek ebben a korosztályban, hogy amikor olyan akadállyal találkoznak az életben, mint a sérülés, a tanulás, esetleg családi helyzet, akkor ne adják fel azt a szenvedélyt, amit most nevelünk beléjük. Ehhez a korosztályhoz rengeteg türelem kell, hiszen lehetetlen ilyen fiatalon megmondani róluk, hogy kiből mi lesz a jövőben. Egyenlően kell viselkednünk velük és nevelnünk őket, mindenkihez ugyanúgy kell hozzáállnunk, hiszen egy stabil bázisból tudnak a gyerekek előrelépni. Később lesz látható hogyan formálódnak, amikor vagy a képességekben vagy a hozzáállásban lesznek kimagasló egyének.

– Szerinted milyen korban érdemes elkezdeni a labdarúgást? Nálatok rengeteg olyan gyerek van, aki még csak ismerkedő fázisban van a sportággal.
– A lehető legkorábban kell elkezdeni. Sokat segít, ha otthon is foglalkozik a labdarúgással a gyerek, ha kijár a családtagjaival, esetleg a barátaival a grundra focizni az fejleszti a labdaérzékét. Az óvodai előkészítőkből – ahol szintén újpesti edzők dolgoznak – érkező srácokon látszik, hogy előrébb tartanak a többieknél, hiszen már többet gyakoroltak. Sok esetben nehéz a feladatunk, hiszen nem csak a technikai elemeket kell fejlesztenünk, hanem fegyelmezni is kell, hogy odafigyeljenek a srácok az edzőkre, betartsák az utasításokat. Minél előbb el lehet kezdeni a fejlesztést, viszont mivel hosszú az út, ígérni semmit sem lehet a szülőknek.

– Mennyire az edzők feladata a toborzás, a fiatalabbak feltérképezése? Ha a ti feladatotok (is), akkor ez hogyan, hol zajlik?
– Újpesten az U6-os korosztály mellett tavasszal alakult U5-ös is, ezeket a gyerekeket pedig mindig szívesen fogadjuk az edzéseinken, ha kiemelkednek a saját korosztályukban. Ugyanezen elv alapján, ha látunk olyan teljesítményt nálunk, amely kiemelkedő, akkor van lehetősége a feljátszásra az U8-as korosztályba. A lány csapatainkból kiemelkedő játékosokat is szívesen fogadjuk, mivel ők a legjobban a fiúk mellett fejlődhetnek – jelenleg is vannak lány játékosaink a keretünkben.Ezek mellett pedig óvodai és általános iskolai foglalkozásokon is jelen vagyunk. Számunkra hatalmas lehetőség, hogy ilyen nevelőközpontokból választhatjuk ki a gyerekeket, s nem kell feltétlenül külön toborzókat tartanunk, bár ígyis vannak. Nem feltétel, hogy a korosztályos vezetőedző nézze meg a srácokat, hiszen rengeteg kolléga segít ebben, de tavaly én is csatlakoztam a kiválasztó csapathoz, mert így könnyebben tudjuk meghatározni, hogy a játékosok milyen képességekkel, profillal rendelkezzenek.

– Hogyan zajlik egy hét nálatok, hány edzést tartasz a srácoknak, milyen tornákra látogattok el, és miben segítenek ezek a megmérettetések?
– Heti három labdás edzésünk van, mellette pedig egy multisport, ahol az én korosztályom tornázni jár. Minden hétvégére próbálunk betenni programot is a gyerekeknek, márcsak a szülők miatt is, hogy ők is szokják azt, hogy innentől kezdve a hétvégék a fociról szólnak, hiszen ha csak két-három hetente mennénk tornákra, akkor a szülők sem éreznék feltétlenül ennek a sportágnak a súlyát. Jelenleg a Bozsik-tornák mellett részt veszünk a Dunamenti Kupákon, a BKV Ligában és számos felkészülési mérkőzést is játszunk. A magas létszám miatt próbálunk minél több helyre nevezni, hogy mindenkit versenyeztethessünk. Van két kollégám, Dávid Tamás és Kovács Béla, velük csapatban dolgozom, ők segítenek differenciált csoportokba osztani a gyerekeket, hogy mindenkinek megfelelő sikerélménye legyen. Nehezen működne a munkám nélkülük,, hiszen ha éppen valakivel külön kell foglalkoznom, addig ők felügyelik a csapatot, segítenek a döntéshozásban, és rálátnak olyan dolgokra is, amire én nem, így biztosan a legjobb körülmények között tudnak fejlődni a gyerekek.

– Hogyan vonod be a szülőket a gyerekek sportéletébe, mennyire fontos az ő támogatásuk ebben a korban?
– A szülő, gyermek, edző háromszög a legfontosabb, odafigyelünk arra, hogyan kommunikáljunk a szülőkkel, hiszen sok múlik azon, hogy elfogadják és megértsék azt, amit mondunk nekik. Úgy tudunk jól dolgozni a srácokkal, ha ebbe a szülőket is bevonjuk. Fontos, hogy tudják, hogy bármikor odajöhetnek hozzánk a gyerekről kérdezni, hogy mi miért történik, hiszen a megfelelő minőségű és mennyiségű kommunikáció a kulcsa a jó kapcsolatnak.

– Hogy látod a gyerekek fejlődését, akár a szezon eleje óta? Esetleg vannak olyan játékosok, akikben már most lehet látni különleges potenciált?
– Nehéz megmondani, hogy melyik játékos milyen karriert futhat be a jövőben, néhány hét után készítettem egy rangsort, amikor már pár dolog jobban körvonalazódott bennem a srácokkal kapcsolatban. Mostanra ezt a listát teljesen újra kellene írnom, mert ekkora a változás akár csak ősz óta a gyerekeknél. Rengeteget fejlődött az egész korosztály a labdás edzések által, viszont sokat köszönhetnek annak az extra munkának is, hogy elmennek a szülőkkel vagy barátokkal focizni, hiszen ez ugyanolyan fontos, mint a mi munkánk hétről hétre. Aki erre rászánja az időt, azon kiemelten látszik a fejlődés, mert bár mi megmutatjuk nekik a feladatokat, kijavítjuk a hibákat, de gyakorolni egyénileg tudnak legtöbbször.

– Milyen készségek fejlesztését tartod kulcsfontosságúnak, mind technikai mind mentális szempontból?
– A technikai fejlesztés és az egyéni – bátor, vállalkozó szellemű – játék kialakítása a legfontosabb ennél a korosztálynál. Az edzéseken is a labdavezetés, cselezés és kapuralövés van a középpontban. Tavasszal elkezdünk négy plusz egyes formációban játszani, ahol már megjelenhet a társak megjátszása is, de ez ebben a korosztályban nem elvárás. Mentális szempontokból pedig a fegyelmezésen, szabálykövetésen és az edzésen való fókuszon van a hangsúly. A gyerekek tudják már, hogyan kell viselkedni. Rendszerben mozgunk, a srácok tisztában vannak a tornák sajátosságaival, hogy a megnyitókon és záró eseményeken csendben, egymás mellett kell lenniük, mikor mehetnek oda a szülőkhöz stb.

– Amellett, hogy a labdarúgást célotok megszerettetni a gyerekekkel, mennyire tartod fontosnak, hogy a klubhűséget, és az Újpest-életérzést átadd nekik?
– Közösen nézzük az NB I-es csapat mérkőzéseit, múltkor a Fehérvár elleni találkozón a srácok kísérhették be a játékosokat a pályára, ahol ugyanúgy feltették a kezüket a címerre, énekelték a himnuszt, és a köszöntésnél kiáltották, hogy Újpest. Óriási élmény volt ez számukra. Rengeteget beszélünk a klub történelméről, sikereiről, arról, hogy mi található a címeren, hogy hol edzünk, miért ilyen színű a mezünk. A gyerekek érdeklődnek a múlt nagy karaktereiről, arról, hogy mikor és hol játszik legközelebb a nagy csapat. Sokszor a mellettünk lévő pályán edzenek, és látni a játékosaim szemeiben a csillogást, hogy találkozhatnak az első csapat játékosaival. Ilyenkor mindig azt tapasztalják, hogy ez egy nagy család, és a későbbiekben ők is pályára léphetnek a felnőtt csapatban. Azt a felfogást kell képviselni a pályán, amit ez a klub megkövetel.

– A szülők mellett az edzők is sokat tesznek a gyermekek jellemfejlődéséért. Mikre kell figyelnetek, hogy ők is figyeljenek rátok, betartsák az utasításaitokat?
– A szülőkkel való együttműködés alapja a megfelelő kommunikáció. Az edzéseken kívül, szülői értekezleteken vagy akár külön-külön az egyes családtagokkal rengeteg időt fordítok erre. Próbálom a saját tapasztalataimat felhasználni, hiszen régóta dolgozom már hasonló korosztályoknál, rengeteg történetet, szituációt ismerek, amikhez tudok nyúlni az egyes problémák megoldásainál, s ezekkel is próbálom hitelesíteni magam a szülők felé. Nekem ez nem fáradtság, mert ha együtt tudunk dolgozni a szülőkkel, akkor az meglátszik a gyermek fejlődésén.

– A te életedre milyen hatással vannak a labdarúgópalánták? Ők tényleg tiszta szívből, szeretetből játszanak, és aki ezt megtapasztalja, az rendre feltöltődik a gyermeki kacajjal.
– Számunkra ez nem feltételül munka, hiszen sok szempontból boldogsággal töltenek fel ezek az emberkék. A gyermekek tisztasága, az őszinteségük, hogy önzetlenül és jószívvel jönnek edzeni az minden esetben boldogsághormont termel, ezért is jó itt lenni.

– Mi az, ami minden edzés végén mosolyt csal az arcodra?
– Minden alkalom más és más, amikor találkozunk a gyerekekkel, ezért mindig van új dolog, ami örömet okoz az edzéseken. A legnagyobb boldogságot az okozza, amikor hallom, hogy a srácok maguktól elkezdenek a fociról beszélgetni, hiszen ez visszacsatolás nekünk, mert segíthettünk nekik megszeretni a labdarúgást. Minél többször próbáljuk hangsúlyozni, hogy ez nem iskola, ez nem kötelező, és amikor látjuk, hogy már maguktól élvezik a sportágat, akkor tudjuk, hogy ez az ő saját belső motivációjukból fakad, abból, hogy szeretnek focizni.

– Mik a rövid és hosszú távú terveid edzőként? Szeretnéd később nagyobb korosztályokban is kipróbálni magadat?
– Régebben a lányoknál nagypályás csapatot edzettem, s mellette kaptam meg az U7-es korosztályt. Mindkét feladatomban jól éreztem magamat, de döntenem kellett, hogy melyiket választom. Mindkét munkának megvolt a pozitív és a negatív oldala. Míg a nagyobb korosztályoknál komplikáltabb dolgokat lehet megcsinálni, addig a kicsiknél nem, viszont náluk gyorsabban lehet látni a fejlődést. Szeretek itt dolgozni Újpesten, nemcsak a klub történelme és nagysága miatt, hanem a kollégák és a játékosok hozzáállása miatt is. Jó érzéssel tölt el, hogy olyan helyen és azzal foglalkozhatok, amit szeretek. Élvezem a jelenlegi munkakörömet, de ha komolyabb feladatot kapnék, abban is szívesen kipróbálnám magam. Rövidtávon mindenképpen a csapat felé kitűzött célokat kell elérnünk, hogy bátor, vállalkozó szellemű focistákat képezzünk. A mi feladatunk az egyik legfontosabb, mert mi alapozzuk meg a jövő tehetségeinek a hozzáállását, morálját, és a kötődését. Ezeket a későbbiekben sokkal nehezebben kialakítani.