Köszöntelek ismét Újpesten, immáron nem játékosként, hanem a szakmai stáb tagjaként. Hogy érintett a megkeresés? 

A III. Kerületi TVE-nél voltam sportigazgató, és már korábban is érkezett több megkeresés, hogy váltsak, akár az első osztályból is, de túlzás nélkül állíthatom, hogy az Újpesté volt az egyetlen, amire nem tudtam nemet mondani. Kötődöm a Klubhoz, és az nemcsak a döntésemben, hanem a jövőre nézve is pluszt jelent, hogy korábbi csapattársak, hozzám közel álló emberekkel dolgozhatunk együtt. Ez az összhang nagyban megkönnyíti a munkát, amiből bőven akad majd a következő években. 

Milyen posztra érkeztél pontosan, és mi lesz az elsődleges feladatod? 

Tehetségfejlesztési igazgató a titulus, ami azt jelenti, hogy az itt futballozó tehetséges fiatalokat fogom menedzselni nemcsak a pályán, hanem azon kívül is. Az életkori sajátosságoknak megfelelően a kitartó munkán van a hangsúly a srácok esetében. Eközben az is a dolgom, hogy a labdarúgás, család, iskola hármas közti egyensúlyt megtartsuk, ugyanis és én abban hiszek, hogy ez a három összetevő szükséges hozzá, hogy valaki profivá válhasson. A mi szerepünk nem csupán annyi, hogy a profi focira készítsük fel a játékosokat, hanem az is, hogy a labdarúgás értékeinek segítségével a társadalomba való beilleszkedésüket is elősegítsük. 

Ezt a szemléletmódot Hollandiából hozod? 

Ez kint bevett szokás, de más nyugati futballkultúrát is említhetnék. Sok mindent lehet tőlük tanulni, és nagy öröm lenne, ha egyszer eljutnánk hasonló szintre. Ha hirtelen egy valamit kellene kiemelnem, az az lenne, hogy egy állandó, egészséges versenyhelyzetet kell teremteni a fiatalok között. A folyamatos nyomás és teljesítési kényszer segít igazán fejlődni egy játékosnak. Az alapok már megvannak itt Újpesten, ezekre támaszkodhatunk, de rengeteget kell még előre lépnünk mindannyiunknak.