– Változatos ősz, de kiváló tavasz után a 12. helyen zárta az NB III Észak-Nyugati csoportját az Újpest FC II. Ősszel is sokszor egyenrangú partnerei voltunk a legtöbb ellenfélnek, de ez kevésbé mutatkozott meg az eredményekben, pontokban. Mi történt tavasszal?
– Ősszel is olyan csapatunk volt, amely taktikailag és technikailag is rendben volt, sok mérkőzésen pariban tudtunk lenni az ellenfelekkel, ugyanakkor a rutin még hiányzott. Ezt pedig néhány hónap alatt nagyon nehéz megszerezni. Én elsősorban ennek tudom be a gyengébb rajtot. Aztán a téli szünet után több szempontból is változott a helyzet. Tudtunk erősíteni, emellett visszajöttek olyan játékosok is az első csapattól, akik nemcsak hétvégén, a mérkőzéseken segítettek sokat, hanem a hétköznapi munkában is. Az edzések intenzitása és színvonala is emelkedett, a fiatalabb játékosok pedig rengeteget profitáltak abból, hogy nap mint nap együtt dolgozhattak olyan tapasztaltabb futballistákkal, mint Simon Krisztián, Barczi Dávid és Tamás Krisztián. Ahogy telt az idő, a csapat egyre érettebben játszott, és ennek az eredményekben is látszott a hatása.
– A téli alapozás sem volt zökkenőmentes, ugyanakkor a négy érkező óriási szerepet vállalt abban, hogy sikeresebbek legyünk tavasszal és itt nemcsak a helyzetkihasználásra és az eredményekre gondolok, hanem a többiek támogatására is.
– Télen nagyon jól sikerült erősítenünk, ezért nagy köszönet illeti Benczédi Balázst és Víg Pétert. Olyan játékosok érkeztek, akikre valóban szüksége volt a csapatnak, és ami különösen fontos, hogy mindegyik igazolás beváltotta a hozzá fűzött reményeket. Nemcsak a pályán tettek hozzá sokat a teljesítményünkhöz, hanem emberileg is remek karakterekről beszélünk. Gyorsan beilleszkedtek az öltözőbe, jó hatással voltak a közösségre, és az egész csapat működésére pozitívan hatott az érkezésük. Azt gondolom, hogy a tavaszi szereplésünkben óriási szerepe volt annak, hogy ilyen minőségű és mentalitású játékosokkal tudtunk bővülni.
– Még nem veled kezdtük a szezont, aztán ősszel volt közel két hónap a te irányításoddal, majd télen visszatértél az NB I-es csapattól és sikerült állandósítani a keretet is, ezáltal érezhetően erősödött a csapategység is. Ennek mekkora szerepe volt a jó eredmények elérésében?
– Így van, tavasszal már sokkal stabilabb kerettel tudtunk dolgozni, és ez rengeteget számított. Gyakorlatilag kialakult egy állandó mag, a heti munka és a hétvégi kezdőcsapat között sem voltak nagy különbségek, így a játékosok sokkal jobban ismerték egymás mozgását, automatizmusait. Ez a fajta állandóság szerintem nagyon hiányzott ősszel. Tavasszal már érezhető volt, hogy van egy stabil alapunk, amire lehet építeni, ennek köszönhetően pedig kiegyensúlyozottabb teljesítményt és eredményeket tudtunk hozni.
– A 13 tavaszi mérkőzésből hetet nyertünk meg két döntetlen és négy vereség mellett. Csak a bajnok Gyirmóttól, az ezüstérmes Tatabányától, a 2026-ban még veretlen Haladástól, valamint a szezonzárón a Veszprémtől szenvedtünk vereséget.
– Ettől függetlenül van bennem némi hiányérzet, mert ezek közül a mérkőzések közül egy-kettőben benne volt, hogy pontot vagy akár pontokat szerezzünk. Talán egy kicsit rutinosabb, érettebb játékkal négy-öt ponttal többet is összegyűjthettünk volna. Azt gondolom, ha ez a csapat hosszabb ideje együtt dolgozik, akkor ezekből a rangadókból is többet tudtunk volna kihozni.
– Érkezett Barczi Dávid, aki a maga rutinjával tényleg felnőtt öltözőt varázsolt a félig-meddig utánpótlásból. Ez mennyire járulhatott hozzá, hogy a játékosaink sokkal érettebbek lettek akár ez alatt a fél év alatt?
– A téli érkezők különösen sokat adtak a csapatnak – Pataki Zoltán, Barczi Dávid, Tamás Krisztián, Fehér Csanád, Andrej Mladenovic és Moustapha N'Diaye. Fontos kiemelni, hogy ezek a játékosok nemcsak a hétvégi mérkőzéseken segítettek, hanem a hétköznapi munkában is óriási hatásuk volt a csapatra. Nap mint nap együtt készültek a többiekkel, és a mentalitásuk, gondolkodásmódjuk, hozzáállásuk folyamatosan mintát adott a fiatalabbaknak. Az edzések intenzitása és minősége is érezhetően javult mellettük, ami a fejlődés szempontjából kulcsfontosságú volt. Emellett folyamatosan segítették is a fiatalokat a pályán és azon kívül egyaránt. Korábban is beszéltem arról, hogy meg kell találni az egyensúlyt a fiatalok fejlesztése és az idősebb, rutinosabb játékosok jelenléte között, és azt gondolom, tavasszal ezt sikerült nagyon jól kialakítanunk.
– A második csapatokban a fiatalok fejlesztése, felnőtt futballba való integrálása sokszor fontosabb az aktuális eredménynél és tavasszal sok fiatalnak is lehetőséget adtál. Varga Márton is többet játszott tavasszal, de Háromi András és Révai Balázs is bemutatkozott a felnőttek között, amellett, hogy az ősszel is sokat játszók is megkapták a fejlődésükhöz szükséges játékperceket.
– A második csapat szerepe különösen fontos ebből a szempontból, hiszen ez jelenti az átmenetet az utánpótlás és az első csapat között. Az akadémiáról kikerülő játékosok technikailag és fizikálisan sokszor már készen állnak, de a felnőtt futball egyik legfontosabb része, az eredménykényszer és a győzni tudás még hiányzik belőlük. Ezt kell itt megtanulniuk. Tizenhét-tizennyolc éves kortól kezdve már nem elég „szépen futballozni”, meg kell érteniük, hogyan lehet meccseket lehozni, hogyan kell nyerni, hogyan kell bizonyos helyzeteket menedzselni a pályán. Örülök annak, hogy több fiatal is komoly játékperceket kapott tavasszal, és voltak, akik élni is tudtak a lehetőséggel. Ez természetesen összefügg az eredményességgel is: minél stabilabban szerepel a csapat, annál bátrabban lehet újabb és újabb fiatalokat beépíteni.
– Mennyi változás várható a játékoskeretben? A szabály szerint a meccsre nevezettek között maximum négy idős játékos lehet, s közülük nálunk többen is kiöregednek ebből a kategóriából.
– A nyári időszak ebből a szempontból komoly kihívás lesz, hiszen, ahogy te is mondtad, több 2005-ös játékos is kiöregszik ebből a korosztályból. Ők az elmúlt években már megszereztek egy bizonyos rutint az NB III-ban, így az ő távozásukkal ezen a téren mindenképpen gyengülni fog a csapat. Természetesen bízunk benne, hogy egy-két játékost sikerül megtartani, de összességében várhatóan csökkenni fog a rutin mennyisége az öltözőben. Emiatt a következő időszakban különösen fontos lesz a hétköznapi munka minősége és az, hogy a tapasztaltabb játékosok segítsék az újonnan érkezőket. Nagy szükség lesz az idősebb, tapasztalt futballistákra ahhoz, hogy ezt az átmeneti időszakot sikeresen átvészeljük, és hogy a sok új játékossal együtt is versenyképes, stabil csapatunk legyen a következő idényben.
