A Puskás Akadémia játékosaként számos alkalommal találkoztál az FTC-vel, és hazai pályán, illetve idegenben is értetek el ellenük jó eredményeket. Létezik recept arra, hogyan lehet megállítani őket?

Négy és fél évet töltöttem a Puskás Akadémiánál, így pontosan nem is tudom, hány alkalommal játszottam ellenük, de tíz-tizenkét mérkőzés biztosan volt. Többször győzni is tudtunk, otthon és idegenben egyaránt. Ha jól emlékszem, a Puskás színeiben az első gólomat is ellenük szereztem egy 2–2-es mérkőzésen.

A recept egyszerűen hangzik, de a pályán kell megvalósítanunk: ki kell tennünk a szívünket, száz százalékot kell nyújtanunk, és mindent ott kell hagynunk. Csak így lehetünk eredményesek.

Érzel különbséget aközött, ahogyan a Puskás Akadémia, illetve az Újpest készül egy ilyen mérkőzésre?

Minden klub másképpen készül, de azt mindenki tudja, hogy a Derbi különleges. Ez a magyar bajnokság és az egész ország legnagyobb mérkőzése, hasonlóan a Sparta Praha–Slavia Praha vagy a Milan–Inter párharchoz.

A Derbi nemcsak a játékosoknak fontos, hanem a klubvezetésnek, a szakmai stábnak és természetesen a szurkolóknak is. Számomra ezek a legjobb mérkőzések, amelyeken pályára léphetek. A válogatottban is részese voltam nagy rivalizálásoknak, de a Derbi egészen más érzés. Megtelik a stadion, mindkét tábor hatalmas támogatást ad a csapatának – futballistaként ennél többet aligha kívánhat az ember egy bajnoki találkozótól.

A legutóbbi mérkőzésen a Vasas ellen hátrányból fordítottunk, ez a csapat mentális erejéről sokat elárult. Te is így érezted?

Igen. Egy idény során vannak mérkőzések, amikor minden jól működik, máskor viszont gólt kapsz, hátrányba kerülsz, és nehézzé válik a helyzet. Éppen ezekben a pillanatokban mutatkozik meg, mennyire erős egy csapat. A Debrecen és a Vasas ellen is 1–0-s hátrányból tudtunk fordítani.

Ehhez jó öltöző, egymás iránti bizalom és folyamatos segítség kell. Pozitívnak kell maradnunk, és minden játékosnak küzdenie kell a másikért. Egy valódi csapat akkor is képes jó eredményt elérni, amikor játékban éppen nem a legjobb arcát mutatja.

Hogyan készülsz fel személy szerint egy mérkőzésre? Van olyan rutinod, amely különösen fontos számodra?

Nálam a felkészülés már az előző napi edzés után elkezdődik. Fejben ráhangolódom arra, ami másnap vár rám: végiggondolom az ellenfél támadóinak játékát, azt, hogyan állíthatom meg őket, és mivel segíthetem hozzá a csapatot a sikerhez.

Zenét is hallgatok, mert motivál. Az alapvető rutinom minden mérkőzés előtt ugyanaz – természetesen a Derbi különleges, de nekem mindig az előttem álló feladatra kell összpontosítanom. Úgy akarok pályára lépni, hogy a szívemet-lelkemet kitegyem, és mindent megtegyek a klubért.

Családapaként a megfelelő pihenés megszervezése is része a felkészülésednek?

Igen, de a családom mindenben támogat. Ha a csapat a mérkőzés előtti éjszakát szállodában tölti, az természetesen megkönnyíti a helyzetet. Amikor otthon alszom, előfordul, hogy a gyerekeknél korábban fekszem le, de ők is értik, hogy másnap mérkőzésem lesz, és pihennem kell.

Ebben rengeteget köszönhetek a feleségemnek. A mérkőzést megelőző este magára vállalja a gyerekek körüli teendőket, ezzel pedig sokat segít abban, hogy másnap százszázalékosan készen álljak.

Milyen zene segít a ráhangolódásban? Vannak állandó kedvenceid?

Van két-három zenei stílus, amelyeket rendszeresen hallgatok, de mindig az aznapi hangulatom dönti el, mit választok. Néha nyugodtabb zenére van szükségem, máskor gyorsabb, energikusabb dalokra, hiphopra.

Amikor a csapatbusszal tartunk a stadion felé, felteszem a fejhallgatót, és nemcsak zenét hallgatok: közben fejben már lejátszom a mérkőzést. Elképzelem a jó védekezéseket, egy mentést vagy akár egy gólt, és azt, hogyan tudok segíteni a társaimnak. Így hozom magam abba az állapotba, amelyben készen állok a feladatra.