Az első újpesti szezonodhoz képest miben érzed a legnagyobb változást, és mi kell ahhoz, hogy elérd vagy túlszárnyald a szerbiai tízgólos idényedet?

Elsősorban abban, hogy több lehetőséget kapok, több percet töltök a pályán. Érzem a bizalmat az edző, a stáb és a társaim részéről is, ez nagyon sokat számít. Ahhoz, hogy hozzam a szerbiai formámat, leginkább önbizalomra van szükségem, és úgy érzem, ebben már jó úton járok. Ha felszabadultan játszhatok, és merem megmutatni, amit tudok, akkor jönnek majd a gólok és a gólpasszok is. Most már a bajnokságot is ismerem, közben pedig rengeteget dolgoztam magamon: fizikailag erősebb és gyorsabb vagyok, mint korábban. Megvan az alap, amire építhetek.

Fel tudsz idézni egy pillanatot, amikor azt érezted, hogy igazán megtalálhatod a helyed az Újpestben? Valamit, ami különösen sokat adott az önbizalmadhoz?

A szezon elején beszélgettem a stábbal és a sportigazgatóval is. Éreztették velem, hogy hisznek bennem, és hogy kemény munkával kihozhatom magamból azt, ami bennem van. Egyébként a társaim már tavaly is tudták, mire vagyok képes, de ezek a beszélgetések sokat segítettek. Úgy vágtam neki a felkészülésnek, hogy fejben rendben voltam, és tudtam, mit akarok. Akkor éreztem azt, hogy elérhetem azt a szintet, amit most mutatok. De őszintén, ez még a fele sincs annak, amire képes vagyok. Ha továbbra is ugyanígy dolgozom, akkor remélem jönnek a játékpercek, és akkor szerintem ez a szezon során egyre jobban látszani fog.

Ha egy gyerekkori emléken keresztül kellene megmutatnod, hogyan ér össze a holland és a suriname-i futball, mi jutna eszedbe?

Egyértelműen az, amikor Clarence Seedorf elhozta Suriname-ba az AC Milannal megnyert Bajnokok Ligája-trófeát. Hét-nyolc éves lehettem. Én is játszottam azon az eseményen, gólt szereztem, jól ment a játék, és ezek szerint ő is felfigyelt rám. Azt mondta apukámnak és a családomnak, hogy figyeljenek rám és támogassanak, mert megvan bennem a tehetség ahhoz, hogy profi futballista legyek. Ezt soha nem fogom elfelejteni. Velem maradt, miközben felnőttem, és végül tényleg profi lett belőlem. Suriname-ból eljutni az európai futballba nekem óriási dolog, nagyon büszke vagyok erre az útra.

És ma, a válogatottban hogyan találkozik ez a két futballvilág?

Ott is látszik ez a hatás: több társunk Hollandiában nőtt fel és tanulta a futballt, most pedig olyan bajnokságokból érkeznek a válogatotthoz, mint a Bundesliga vagy a Serie A. Ezt a tapasztalatot hozzák magukkal, és közben a suriname-i futball is fejlődik. Már majdnem kijutottunk a világbajnokságra, ami jól mutatja, mennyit léptünk előre. Szerintem innen még jóval magasabbra juthatunk.