Rég beszéltünk. Hogyan érzed magad mostanság?

Remekül érzem magam a téli felkészülés kezdete óta, úgy gondolom, jól sikerült az alapozás. Azóta folyamatosan egyre jobb és jobb a helyzet, a csapat is fejlődik, és remélem, hogy ezután is meccsről meccsre csak jobbak leszünk.

Győrben sajnos nem jött össze a pontszerzés, pedig közel álltunk hozzá.

Jelenleg szerintem egyértelműen az ETO a bajnokság legjobb csapata. Ettől függetlenül sikerült megnehezítenünk a dolgukat, és nagy is volt a különbség játékban az őszi, 0-3-as mérkőzés és a mostani között, hiszen láthatóan javultunk azóta. Ha engem kérdezel, igazságosabb lett volna a döntetlen, de a végén egy szerencsés góllal eldöntötték a meccset. Az ETO végig a saját stílusában futballozott, akkor sem változtatott, amikor vezettünk, és ez a nagy csapatok egyik ismérve. Szeretném, ha ez a tulajdonság ránk is minél hamarabb igaz lenne.

A 2-1-es vereségtől eltekintve úgy látszik, hogy a csapat jó úton jár. Mit gondolsz, mi változott a téli felkészülés alatt.

A Debrecen és a Diósgyőr ellen nyertünk, de én úgy látom, hogy már a Puskás Akadémia ellen is jól futballoztunk, csak a végén nem volt szerencsénk. Ami leginkább szembetűnő és érezhető változás, az az, hogy nagyon világos, mit vár el tőlünk a szakmai stáb, mind egyénileg, mind csapatszinten. Ezt pedig mindenki igyekszik megvalósítani, és szerintem ezért szerepelünk egyre jobban. Azt is tapasztalom, hogy a védekezésünk is kezd rendben lenni, és támadásban is élesebbek vagyunk, mint korábban. Próbálunk hétről hétre folyamatosságra törekedni, ám ez nem könnyű, sőt, a fociban talán ez a legnehezebb. Ha most megnézel egy meccset, mindenki folyamatosan odateszi magát, küzd, nincs elveszett labda, és ilyennek is kell lennie annak a csapatnak, amelyik az egyik legnagyobb az országban. Persze, van, hogy rossz napot fogunk ki, hogy semmi nem jön össze, de ezek olyan tulajdonságok, amiknek mindig láthatónak kell lenniük.

Kívülről nézve felmerül a kérdés: korábban mi nem működött?

Ez egyáltalán nem könnyű, a futballban semmi nem az. Az Újpestre ez hatványozottan igaz, egy ekkora klubnál, ilyen szurkolótábornál nyomás van, a várakozások pedig nagyok. Amikor nyersz, minden nagyon jó, de amikor nem, az legalább tízszer olyan rossz. Ezek nem ugyanúgy hatnak minden játékosra vagy edzőre, és nem mindenkiből ugyanazt a teljesítményt hozzák ki, így nem jósolható meg, ki válik be egy adott csapatnál és ki nem. A fociban ráadásul mindenki az eredményt, a gólszerzőket, esetleg a gólpasszt jegyző futballistákat nézi, az ezen felül mutatott jó teljesítmény néha nem elegendő.
 

Úgy látszik, viszont, hogy az új játékrendszer neked is jobban fekszik.

Amikor teljesen egyértelmű, mit vár tőlem a szakmai stáb, az nekem is látszik a játékomon. Az én véleményem az, hogy a többi játékosra is igaz ugyanez a megállapítás, mindenki akar, és ez visszaköszön a pályán is. Ez pedig nemcsak a játékosok karakteréből, hanem értelemszerűen a stáb elképzeléseiből és a választott taktikából is adódik. Az edzőknek sincs könnyű dolga, Szélesi Zoltán a télen vette át az együttest, kevés ideje volt, hogy megismertesse velünk az elképzeléseit, amit nekünk, játékosoknak meg kell valósítanunk, de úgy érzem, ez mégis jól sikerült. Szóval, hinnünk kell az elvégzett és az előttünk álló munkában és feladatokban, és együtt kell haladnunk, ahogyan eddig is.

Annak ellenére is jól megy neked a játék tavasszal, hogy nem a megszokott posztodon futballozol.

Igen, jelenleg a 6-os pozícióban játszom. Ez jóval több futással, védekezéssel, ütközéssel jár, de nem gondolom, hogy nagyon idegen nekem ez a terep, mert azt tartom magamról, hogy a középpálya bármelyik részén lehet rám számítani. Fenyő Noah-val közösen szűrjük meg az ellenfelek támadásait, és bár lehet, hogy emiatt a szurkolók nem látnak engem annyiszor a kapu előtt, de ez másodlagos. A csapat az első, amíg van, aki gólt rúgjon, akkor addig azt sem bánom, ha egyáltalán nem találok be. Persze, szeretek lőni, beadni, feltűnni a tizenhatoson belül, de most más taktikai szerep hárul rám, és igyekszem segíteni a feljebb játszó csapattársaknak. Több a munka, ez kétségtelen, több energiát is igényel, főleg a labda nélküli helyzetekben, de élvezem, és jól érzem magam ezen a poszton.
 

Egy utolsó kérdés: szombaton a nem kimondottan jó formában lévő, de az elmúlt években tiszteletreméltón szereplő Paks érkezik a Szusza Ferenc Stadionba. Mit vársz attól a találkozótól?

Nagyon tisztelem a Paksot. Évek óta folyamatosan jó teljesítményt nyújtanak, és ahogyan már utaltam rá, ez az egyik legnehezebb dolog a labdarúgásban. Ha új játékos érkezik oda, egyből beilleszkedik a csapatba, és jó futballista lesz a rendszerben. Arról már nem is beszélek, hány alkalommal adta az együttes az NB I gólkirályát, és ez sem lehet véletlen. Talán nem játszák a legszebb focit, de eredményesek, ez kétségtelen. Teljesen mindegy, hogy itthon vagy idegenben játszunk velük, a Paks mindig nehéz ellenfél. Nagyon résen kell lennünk, és azzal a hozzáállással kell kifutnunk a pályára, mint a legutóbbi három meccsünkön, és reméljük, ez győzelmet ér majd.