Második meccsnap, a forgatókönyv nagyjából ugyanaz, mint az elsőn. A reggeli után aktivizálás a srácoknak, ott már kiderül, hogy ki van játékra alkalmas állapotban, és ki az, aki elővigyázatosságból kimarad. Utóbbiból sajnos többen is voltak, de a lényeg, hogy a bajnoki rajtra készen álljanak. Én eközben elkezdtem készülni komolyabban a kommentálásra.

A korai ebéd után pihentek egy keveset a srácok, majd jöhetett a taktikai megbeszélés. Ezen természetesen mi nem veszünk részt, így addig bepakoltunk a kocsiba és megindultunk a pályára, hogy kényelmesen berendezkedhessünk és felvehessük az érkezést. Útközben végig azon ügyködtem, hogy a Kryvbas csapatmenedzsere által küldött, cirill betűs összeállítást lefordítsam latinra, de szerencsére sikerült kibogarászni mindenkit. Amikor megemlítettem az ukránoknak a helyszínen, egy kuncogással kiváltották a „sorryt”.

A pálya ezúttal is tökéletes állapotban volt, és most a streamet is sikerült időben összerakni. Egyetlen aggodalmunk az esőfelhők gyülekezése volt, ugyanis a lelátó fedetlen, így a technikai berendezések tropára mennének az esőben, ami a közvetítés kényszerű beszüntetését is jelentené. Imáink meghallgattattak, meccskezdésre elkanyarodott a vihar.

A mérkőzésről ezúttal sem írnék nagyon, a lényeg, hogy a második játékrészt kifejezetten élveztem, és az új igazolásaink is remekül játszottak. A meccs után bőven akadt még munka, összesen öt interjút elkészíteni, majd fel kellett mondanom még a „Mi vagyunk az Újpest” július adásának narrációját. Eközben a srácok közül a cserék levezető kocogást végeztek, majd a jeges kádban regenerálódtak többen.

A hazatérés után jöhetett a vacsora, melyet ismét tortázás követett, hiszen az egyik fiziósnak volt születésnapja. A csapat nagyszerű hangulatban étkezett, és vonult a szobákba, hiszen holnap egy kis fellélegzés következik a kemény felkészülés közepette.

Bajusz Zoltán