Ma az edzőtáborban először kaptak szabad délelőttöt a fiúk, a kemény munka és a meccsnap után járt is egy kis fellélegzés. Mivel ezt az időt nagyjából mindenki plusz pihenéssel töltötte, így mi is kicsit lazulhattunk. Ádi azért haladt Gleofilo Vlijter videós interjújának vágásával, de ebéd előtt egy rövid edzés belefért mindkettőnknek.

Délután pedig egy izgalmas csapatépítő program várt mindenkire, ugyanis elmentünk raftingolni. Ahogy kiderült nem nagyon próbálta senki még a vadvízi evezést, így izgatottan várták a srácok, hogyan is fog zajlani ez az egész.

A gyors ismertető után mindenki magára öltötte a kötelező szerelést, mely bukósisakot, mentőmellényt és vízben használható cipőt jelent. Volt, akinek jól állt a szerelés, de olyan is akadt, aki kifejezetten mókásan nézett ki benne. Daviti Kobouri és Matija Ljujic például inkább úgy festett, mintha egy háború kellős közepéből menekültek volna a vízpartra, míg André Duarte pusztán a kinézetével el tudott volna hárítani bármilyen terrortámadást.  

Ezt követően nyolc fős csoportokra osztódtunk, minden alakulat (ha már többen is katonát testesítettek meg inkább) kapott egy helyi vezetőt és egy csónakot. Jöhetett a vízre szállás. Játékosaink gyermeki örömüket lelték abban, hogy rájöttek, az evezővel nemcsak evezni lehet, hanem egymást fröcskölni is, így a másfél órás rafting túra egyben egy vízi csatává is vált.

Bizonyos időnként bevárták egymást a csónakok, általában a Bana-Fityó duó által irányított gumihajóra kellett a legtöbbet várni, ugyanakkor ők voltak a legveszedelmesebb víztüzérek is. Maga a túra egyébként könnyen abszolválható volt, hiszen kezdő útvonalra vittek minket a szervezők, de elsősorban az összekovácsolás volt a lényeg. Evezés közben ugyanis összehangolt mozgásra van szükség, alkalmazkodni kell az előtted evezőhöz, de a kommunikáció is fontos szerepet játszik. Nem utolsó sorban pedig a közös örömszerzés is hangsúlyos volt, úgyhogy szerintem ez a foglalkozás is jó hatással volt a csapatkohézióra. A végére már Gleo is elkezdte élvezni, akinek kezdetben még az arcára fagyott a mosoly. 

A túrát végül mindenki borulásmentesen abszolválta, a közös 15 perces visszaút után már csak a vacsora volt hátra, majd saját tapasztalataimra támaszkodva, azt tippelem, hogy mindenki gyorsan az ágyba került. Noha a futballpályán nem volt ma edzés, a csapat így is egy újabb lépést tett a kitűzött célok felé.

Bajusz Zoltán