Elérkezett a meccsnap! Én személy szerint már nagyon vártam, hiszen összességében mindenki mindent a mérkőzések miatt csinál. Ilyenkor gyorsabban és élvezetesebben telik az idő is. A reggeli után a srácoknak egy aktivizáló edzése volt, ahol átmozgatják az izmaikat, leegyszerűsítve egy előbemelegítésnek is mondhatnánk.

Az én délelőttöm a kommentálásra készüléssel zajlott, sokszor nem is gondolják az emberek, hogy egy meccsre több órás felkészüléssel ül be egy kommentátor. A mi meccseinknél annyiban könnyebb a helyzetem, hogy minden játékosunkat ismerem, fejből is tudok róluk beszélni, azonban a klub körüli hírek és történések csokorba gyűjtése időigényes tud lenni, akárcsak a statisztikák és számok kibogarászása.

Az ellenfeleinkről is illik információkat gyűjteni, ha nem is annyit, mint rólunk, de általános tudnivalókból (pl. hányszoros bajnok, hányadikként végzett, kik az érkezők/távozók) nem árt, ha felkészülök. Amíg nem a kedvenc klubomnál dolgoztam, teljesen egyenlő arányban készültem a felekből, itt lehetek részrehajló, ami sokszor könnyítés, de olykor nehezítés egyben.

Az ebéd előtt egy félórás testmozgást is beiktattam, hiszen órákon át görnyedtem a gép előtt, ez nemcsak az izmaimat, de az agyam is felfrissíti. Ebéd után nem sok ideje volt szusszanni a csapatnak, hiszen indulás előtt taktikai értekezletet tartott Damir Krznar. Ezen mi természetesen nem ülhetünk bent, így addig is összekészültünk, bepakoltunk az autóba, majd vettünk néhány snittet a buszra szállásról. A csapat előtt értünk a pályára, amely 45 percre volt a szállástól, így fel tudtuk venni, ahogy megérkezik a busz.

A stream előkészítése ezúttal elég döcögősen ment, hiszen a helyi szervezők nem találták a listán a két emberünket, akik csak a stream és a „Mi vagyunk az Újpest” forgatása miatt utaztak ki. Szóval időben igencsak megcsúsztunk, mire sikerült elintézni, hogy bejöhessenek, és összeszereljék a kamerát és az élőképet. Ha ez nem lett volna elég, az internetünk sem úgy működött, ahogy szokott, így azt is meg kellett oldani percekkel a kezdés előtt. Természetesen érthető, amikor már idegesen várjátok a közvetítést, és még mindig nem jelentkezünk, de higgyétek el, a legtöbbször nem rajtunk múlik a zökkenőmentesség.

A mérkőzésről nem írnék részletesen, hiszen láttátok, vagy legalább olvastátok a szöveges összefoglalót. Tömören, rég láttam olyan jól játszani a fiúkat, mint az első félidőben, de a másodikban kijött a két csapat közti különbség. Mégiscsak egy állandó BL- vagy EL-résztvevővel játszottunk. A meccs végére mentálisan igencsak elfáradtam, hiszen ez egy kétszer 60 perces mérkőzés volt, 120 percig pedig elég megterhelő végig koncentrálni, hogy kinél a labda, és még beszélni is közben. Kommentálni nem mindig olyan egyszerű, mint kívülről tűnik. 

A meccs után még interjúkat készítettünk Ádival, majd összepakolunk mindent, és irány a szállás. Amint megérkeztünk, Ádi még legépelte vezetőedzőnk interjúját, majd a gyors vacsora után rám ennek a blognak a megírása várt. Este fél 11-kor ér véget a nap ma is, úgyhogy az alvással nem lesz gondunk most sem…

Bajusz Zoltán