„Jó kedvet és látványos mérkőzést kívánok mindenkinek!” szokott elhangzani a közvetítéseim elején, azonban annak fényében, hogy ez most egy exkluzív szöveges napi blog, mely azt a célt szolgálja, hogy az én szemszögemből mutassam be a szlovéniai edzőtábort, talán helytálóbb így a beköszönés: Jókedvet és élvezetes olvasást kívánok mindenkinek!

Sorozatban az ötödik edzőtábort van szerencsém végigdolgozni szeretett csapatommal, így pontosan tudom, mi, hogyan működik, mikor, mire kell figyelni. Ezúttal kissé szokatlan időpontban gyűltek össze játékosaink a Szuszában, hiszen vasárnap reggel 8-kor volt jelenése mindenkinek, a reggelit követően pedig már indult is busz Bled felé. A kommunikációs brigádunk három fővel, külön céges autóval vágott neki az útnak, szokás szerint Víg Johannával, aki a tábor alatt minőségi fotókkal látja el szurkolóinkat, Czipó Ádámmal, aki első sorban a profi videókért és a közösségi médiatartalmakért felel, illetve jómagammal, Bajusz Zoltánnal, aki a mérkőzések kommentálása mellett, interjúkat és szintén social media-anyagokat gyárt.

Az első megálló megbeszélés szerint Nagyrécsén volt, ahol egy fogadóban fogyasztotta el a teljes keret és stáb a klasszikus vasárnapi ebédet, azaz a húsleves-rántott hús kombinációt. Mindenki jóízűen lakomázott, majd játékosaink boldogan tettek eleget egy apuka és a kisfia kéréseinek, autogramot osztogattak és közös képet is készítettek.

Legközelebb már csak a bledi tó partján található hotelben találkoztunk játékosainkkal, akik a nagyjából hatórás út után is mosollyal az arcukon cuccoltak fel szobáikba, melyekbe párosával kerültek beosztásra. Így például olyan duók kerültek össze, mint Riccardo Piscitelli és Tajti Mátyás, vagy új igazolásaink, Arijan Ademi és Iuri Medeiros. Egy rövid pihenő után indultunk is a pályára, mely nagyjából negyedóra sétára található a szállástól, és noha komoly emelkedőkkel is meg kell küzdeni, könnyíti a helyzetet, hogy festői környezetben tesszük meg utunkat.

Damir Krznar a hosszú út után egy laza átmozgatást tervezett a csapatnak, így némi mobilizáció, szobakerékpár és nyújtás után, nagyjából 20 perc kocogás következett, és mire az eső megérkezett, pont véget is ért az edzés. A fiúk végig remek hangulatban hajtották végre a gyakorlatok, egy percig sem lehetett érezni, hogy bárkinek is nyűg lenne az utazás utáni mozgás.

Miután visszatért mindenki a hotelbe, majd rendbe szedte magát, jöhetett a vacsora, mely több mint kielégítő volt. Kifejezetten sok ételből tudunk választani, és a fűszerezés is rendben van, így ezzel nem lesz gondunk a következő szűk két hétben. Hétfőn kemény munka vár a srácokra, este újabb blogbejegyzéssel jelentkezem! Addig is, Hajrá, Lilák!

Bajusz Zoltán