Először is: hogy vagy, miként sikerült akklimatizálódnod, mióta itt vagy?

Már az első naptól fogva nagyon jól érzem magam, mindenki nagyon kedves, és a csapattársakkal is jó a kapcsolatom. A pályán is jól éreztem magam az elmúlt két mérkőzésen, de természetesen azon kívül is. Szélesi Zoltán vezetőedzővel az U21-es válogatottban már dolgoztam együtt, ez is nagyban megkönnyítette a döntésemet az Újpestre igazolásom kapcsán, és természetesen azóta is segít, hogy belevágtunk a munkába. Értelemszerűen egy kicsit nehezebb volt így, hogy nem csináltam végig az edzőtábort a csapattal, de Dárdai Pállal is beszéltem, és az általa képviselt német stílus is megnyugtatott, hogy nem lesz gond a beilleszkedésemmel, és azzal sem, hogy rögtön tétmeccsek jönnek majd.

Ha már az első két meccs: korábban nem játszottál ilyen magas szinten a felnőtt futballban. Milyen volt fejest ugrani a mélyvízbe?

Én ezzel számoltam, hiszen azért jöttem ide, hogy játszak. Korábban a Frankfurt második együttesével ugyancsak felnőtt ligában léptem pályára, de természetesen az azért nem ilyen szint. Ami pedig az edzéseket illeti, többször is az első csapattal készülhettem, szóval a tempó, az intenzitás nem volt számomra ismeretlen. A nyomás sem olyan dolog, ami újdonságként hatna, ehhez Frankfurtban már ugyancsak hozzászoktam, így ezzel szerintem a jövőben sem lesz gond. Az első meccsek mindig különlegesek, de jól éreztem magam a pályán.

Mennyiben más itt, a mindennapok során folyamatosan Szélesi Zoltánnal dolgozni, mint a nemzeti csapatnál?

Nyilván abban hasonló a helyzet, hogy tudom, mit vár tőlem, és ő is tisztában van azzal, hogy mire számíthat velem kapcsolatban. Persze, vannak különbségek, a mester a válogatottnál többször is védőként számolt velem, de beszéltünk erről, és biztosított róla, hogy Újpesten egyértelműen az eredeti posztomon, középpályásként bizonyíthatok. Alapvetően szeretem az ő stílusát, az edzéseit, és – ahogy már említettem – az ő személye is szempont volt akkor, amikor aláírtam a Megyeri útra.

Mesélj nekünk egy kicsit a német utánpótlásképzésről! Van összehasonlítási alapod a magyar rendszerrel?

Több, Magyarországon nevelkedett játékossal futballoztam együtt a korosztályos nemzet csapatban, így valamennyire össze tudom hasonlítani a két rendszert. Személy szerint azt látom a legnagyobb különbségnek, hogy míg itt egyértelműen a labdarúgók technikai felkészítése van előtérben, addig Németországban a fizikalitáson van a fókusz. Ez nekem fekszik, érzem, hogy én egy kicsit más focit hoztam magammal Újpestre, és remélem, hogy ez előnyömre válik majd. Az első két meccs is megerősített, hiszen úgy láttam, hogy technikailag mindkét ellenfelünk, valamint a mi csapatunk is minőséget képviselt.

Érdekes, hogy ezt mondod, mert NB I-be igazoló légiósoktól gyakran halljuk azt, hogy a magyar élvonal nagyon fizikális, és a különbség inkább a technikai képzettségben, az első labdaérintésekben van.

Én csak azt tudom mondani, amit én tapasztalok és tapasztaltam. Ez pedig az, hogy szerintem a játékosok technikailag nagyon jók, viszont Frankfurtban fizikailag elképesztően erős volt az alapanyag, mind az állóképesség, mind a párharcok tekintetében.

És milyen volt a frankfurti első csapattal edzeni? Nyilván, ha egy vb-döntőben győztes gólt szerző Mario Götzével tréningezik az ember, az óriási tapasztalatot adhat.

Ezeken a játékosokon látszik, hogy rengeteg mérkőzés van a hátuk mögött, amiket a legmagasabb szinten játszottak. Hatalmas dolog volt számomra velük edzeni, és úgy érzem, rengeteget tanultam tőlük – mind a pályán, mind a pályán kívül. Ettől függetlenül ott is az volt a célom, hogy megmutassam magam a felkészülés során, és ebben sokat segített az, amit tőlük el tudtam sajátítani.

Van-e olyan, akit Németországból – főleg a te posztodon – a példaképednek tartasz?

Ha a Bundesligát nézzük, én Joshua Kimmichet mondanám. Ő az, aki mentálisan nagyon erős, kemény játékos, szeretem a stílusát, kifejezetten közel érzem a sajátomhoz.

Beszéljünk a magyarsággal való kapcsolatodról! Kezdjük a nyelvvel! Ha jól tudom, 4-5 éve kezdtél jobban megtanulni magyarul.

Nehézség, hogy soha nem beszéltem korábban ennyit, ilyen intenzíven magyarul. Németországban születtem, ott éltem, így többnyire csak otthon, apukámmal beszéltünk így, ahhoz képest nagy most a váltás. Nem mondanám, hogy nehéz nekem ezt megszokni, de egyelőre kicsit nehezebben megy, mint a német.

Mi a helyzet a korosztályos válogatottakkal? Felmerült, hogy német válogatott legyél?

Én azt már régebben eldöntöttem, hogy Magyarországot szeretném képviselni. Korábban megkeresett a német U16-os nemzeti csapat is, és ott is voltam egy ízben, de később nem volt ilyen jellegű kapcsolatfelvétel, és részemről is egyértelművé vált a szándék, hogy piros-fehér-zöldben szerepeljek. Apukámtól kaptam a labdarúgás szeretetét, ő játszott Magyarországon, szóval nekem automatikusan, szívből jött, hogy ha futball, akkor Magyarország.

Nemcsak apukád, hanem anyukád is zenész. Benned mennyire van meg ez a vonal, illetve nem lett-e abból sértődés a részükről, hogy te másik pályára léptél?

Én zongorázni tudok, szóval kaptam ebből az irányból én is. Apukám korábban a zenét választotta, amikor válaszút elé érkezett, nálam pedig pont fordítva, hiszen én a futball mellett döntöttem. Nem volt ebből „sértődés”, mindig nagyon támogattak mindketten, tisztában vannak azzal, hogy a focival milyen karriert lehet befutni.

Szombaton egészen különleges találkozó vár a csapatra. Mit tudsz a Derbiről?

Nem kellett beszélnem erről senkivel, magamtól is tudom, érzem, hogy ez egy nem mindennapi összecsapás lesz. Tisztában vagyok a rivalizálással, és nagyon örülök, hogy ennek már én is a részese lehetek. Ami magát a mérkőzést illeti, az a legfontosabb, hogy próbáljuk a saját játékunkat játszani. Szerintem ez sikerült a Puskás Akadémia ellen is, de ott sajnos nem jött össze a győzelem. Fontos, hogy ezúttal is próbáljuk majd teljesíteni, amit az edzőink kérnek tőlünk.

Polgár Gáspár