Először is: hogy vagy? Mennyire érzed magadat teljesen egészségesnek a sérülésedet követően?
Úgy érzem, kijelenthetjük, hogy a sérülésem a múlté. Az utóbbi két-három hétben már teljesen rendben voltam, és most már jól érzem magam a pályán, magabiztos vagyok, és természetesen boldog is, hogy egy ilyen hosszú kihagyás után újra itt lehetek.
Ezek szerint az első meccseken, amiken tavasszal pályára léptél, még nem volt meg ez?
Egyrészt, csereként beszállni mindig nehezebb. Az emberek sokszor azt gondolják, ha kapsz 15-20 percet, akkor még akár többet is tudsz hozzátenni, de velem ez nem így van, számomra egyszerűbb felvenni a ritmust, ha kezdek. Arról nem is beszélve, hogy nagyjából öt hónapot hagytam ki, aminek voltak olyan periódusai is, amikor egyáltalán nem edzhettem. Szóval, nem volt könnyű visszatérni, és nekem is szükségem volt másfél hónapra, mire olyan állapotba kerültem, hogy ismét a kezdőben kapjak helyet. Mostanra viszont azt mondom, fizikálisan is százszázalékos állapotban vagyok, és ezt a pályán is sikerült megmutatnom.
Mentálisan mennyire volt nehéz a mögötted hagyott öt hónap?
Magától értetődően egyáltalán nem volt könnyű. Magyarországon felkerestem nagyjából öt-hat különböző orvost, de sajnos egyikük sem tudott segíteni rajtam. Ezek után kipróbáltam egy olyan gyógykezelést, amiről még Horvátországban és Szerbiában hallottam, és szerencsére az működött. Különböző injekciókúrákat kaptam, és a végén is nagyon keményen kellett dolgoznom, hogy visszatérhessek. Úgy tudom, Szoboszlai Dominiknak is hasonló sérülése volt, ő 7-8 hónapot hagyott ki miatta, szóval, szigorúan a felépülést nézve, én jobb voltam nála (nevet). Voltak persze sötét gondolataim, nem tudtam, mikor focizhatok újra, de biztos voltam benne, hogy vissza fogok térni.
Szeméremgyulladásod volt, ami talán nem mindenkinek egyértelmű, hogy mit is takar. Milyen jellegű ez a sérülés?
Igen, szeméremgyulladásom volt, ami leegyszerűsítve azt jelenti, hogy a szeméremcsontom és a körülötte lévő idomok begyulladtak, de szerencsére ideget nem érintett a dolog. Ez a sérülés nagyon sok mindentől kialakulhat, rossz testtartástól, rosszul végzett edzésgyakorlatoktól. Manapság a fiatalok, a 18-20 évesek körében gyakori, ha túlerőltetik magukat fizikailag. Nálam most jött ki, de elképzelhető, hogy már korábban, akár évekkel ezelőtt kialakult, ám a testem tudta kezelni a helyzetet. A lényeg, hogy felépültem, és az orvosok szerint minimális az esélye annak, hogy ez kiújuljon.
Amikor visszatértél, nemcsak egy új szakmai stábbal való munkába, hanem egy új taktikai rendszerbe is csöppentél. Hogyan fekszik neked ez a felállás?
Azt gondolom, hogy fekszik. Ebben a helyzetben sokszor a 10-es pozícióban futballozom, és többet találkozom a labdával a támadások során is. Lehet, hogy nem én vagyok így az elsőszámú célpont a tizenhatoson belül, de az akciók más szakaszában hárul rám fontos szerep. Szerintem azokon a mérkőzéseken, amikor kezdőként léptem pályára tavasszal, látszott is, hogy kedvelem ezt a posztot, de a lényeg, hogy elkezdtük gyűjtögetni a pontokat. Hozzáteszem, nem volt egyszerű visszaverekednem magamat a csapatba, hiszen egyre erősebb a keretünk, egyre jobb játékosaink vannak, de az új szakmai stáb is számol velem, én pedig boldog vagyok, hogy segíthetem az együttest.
A pontokat valóban elkezdtük gyűjteni, különösen hazai pályán. Mit gondolsz, mi változott télen, mi lehet a szemmel látható eredményesebb szereplés titka?
Azzal kezdeném, hogy a Nyíregyháza és a Győr ellen is vezettünk, így kis szerencsével akár a mostaninál is több pontunk lehetne. Belülről úgy látom, egyre kompaktabbak vagyunk, más a védekezésünk szerkezete, mindenkire több feladat hárul, és egyre inkább csapatként funkcionálunk. Ez persze működhetett volna korábban is, de úgy látom, mostanra állt össze a dolog.
Szombaton egy nagyon jó formában lévő együtteshez, a ZTE-hez látogatunk. Mit vársz attól a találkozótól?
Amióta Magyarországon játszom, azt már megfigyeltem, hogy az NB I-ben mindenki legyőzhet mindenkit. A Zalaegerszegnek jó csapata van, támadó felfogásban futballozik, és ehhez meg is vannak a gyors játékosai. Remélem, hogy elkapjuk a fonalat, mert szeretnénk a győztes úton maradni.
