Mennyire könnyen sikerült beilleszkedned a csapatba?

Elég gyorsan ment a beilleszkedés, a srácok befogadtak, ehhez persze hozzájárult az is, hogy vannak itt szlovén és szerb játékosok is, akiket ismerek, illetve néhány labdarúgó, akik korábban a csapattársaim voltak Fehérváron. Velük megy a viccelődés, és persze könnyebb a kommunikáció edzés közben is, szóval ez pedig nagyban hozzájárult ahhoz, hogy megszokjam az új környezetet. Nem hátrány az sem, hogy sokakkal az anyanyelvemen tudok beszélni, erre az utóbbi időben nem volt lehetőségem, szóval örülök neki.

Mik az első benyomásaid a közegről, a drukkerekről?

Fantasztikus, ahogy a szurkolóink támogatnak minket hétről hétre. Én ezt nem élem meg nyomásként, szeretném, ha a soron következő mérkőzéseken is biztatnának minket, mi pedig mindent meg fogunk tenni azért, hogy megháláljuk a bizalmukat.

Mi a helyzet a budapesti élettel? Megszoktad már a várost?

Amikor a Fehérvár játékosa voltam, Agárdon laktam, de sokszor megfordultam Budapesten is. A város gyönyörű, korábban már a családommal is igyekeztem felfedezni, és most is haladok ezzel. Ehhez azonban idő kell, mert Budapest hatalmas, szóval nem megy egyik napról a másikra a megismerése.

Szerinted változott a magyar bajnokság azóta, hogy elhagytad Európát?

Úgy gondolom, lényegében nem változott, erősnek tartom az NB I-et, bárki legyőzhet bárkit. Ha szervezetten, csapatként játszol, tényleg nyerhetsz bármikor. Amikor Egyiptomban futballoztam, akkor is követtem magyar bajnokság küzdelmeit, és bár a meccseket nem láttam, az összefoglalókat többször is megnéztem.

Mielőtt korábban Fehérvárra igazoltál, csak Szlovéniában játszottál. Eddig mennyire vált kedvedre a légiósélet?

Jelenleg úgy érzem, még sokáig szeretnék külföldön focizni, de egy napon majd visszatérek Szlovéniába. Most a karrieremre fókuszálok, komoly ambícióim vannak, és szeretném minél jobb csapatokban megmutatni magam. Az, hogy visszajöttem Egyiptomból, amiatt sem mellékes, mert így talán jobban képbe kerülhetek a nemzeti csapatnál is. Az elsődleges cél természetesen most az, hogy itt, Újpesten jól teljesítsek, gólokat szerezzek, és ha ezzel sikerül elérnem, akkor ismét pályára léphessek a szlovén válogatottban.

A szezon végén mivel lennél elégedett a saját szempontodból?

Az első magától értetődően a csapat, a csapat nélkül én sem tudok gólokat szerezni. Össze kell állnunk, pontokat kell szereznünk, ez egyértelmű. Ha ez megtörténik, jön majd az egyéni jó teljesítmény is, és remélhetőleg én is hozzá tudom majd tenni a magamét – gólókkal és gólpasszokkal.

Három találkozó után nem biztos, hogy megkérdeznénk valakit, hogy mit vár a következő mérkőzéstől, de te már ismered az NB I-et, így adódik: mire számítasz a DVSC ellen?

A Debrecen egy nagyon jó csapat, telis-tele remek játékosokkal, mi viszont készülünk rájuk, itthon játszunk, a szurkolóinkkal a hátunk mögött. Mindent megteszünk majd azért, hogy győztesen hagyjuk el a pályát, és bizonyítsuk a drukkereinknek, hogy képesek vagyunk meccseket nyerni.