– Az elmúlt években nemcsak a magyar válogatottnak, hanem az NB I élcsapatainak is meghatározó tagja voltál, aztán nyáron a váltottál és Újpestre igazoltál. A teljesítményed és a számok is mutatják, hogy jól döntöttél, de kérlek, elevenítsd fel, hogyan zajlott a klubváltás, miért minket választottál?
– Nem titok, hogy voltak más ajánlataim is, a Veszprémtől is volt megkeresésem, de az Újpest már korábban is keresett, emellett nyilvánvalóan a váltásban az is közrejátszott, hogy Kecskeméten problémák adódtak, ez pedig csak megerősített engem abban, hogy szeretnék Újpestre igazolni. Tudtam, milyen játékosok és háttér van itt, tudtam, kiket szeretnének igazolni és az is döntő szempont volt, hogy én is pesti vagyok és az egész családom itt van.

– Ahogy látom, rendkívül könnyen beilleszkedtél és hamar vezére lettél a csapatnak. Ez mennyire volt saját magad felé elvárás? Nyilván tisztában voltál vele, hogy nem kiegészítő embernek érkezel.
– Tudtam magamról, hogy könnyen alkalmazkodó típus vagyok, reméltem, hogy a többiek is nyitottak lesznek erre és már az első edzés után láttam, hogy ez abszolút így van. A beilleszkedésemet segítette, hogy olyan játékot is mutattam és olyan szerepet vállaltam fel a csapatban, amit szerintem a vezetőség és a többiek is várnak tőlem, úgyhogy ennek az összességének köszönhető, hogy gördülékenyen megy a munka.

– Kicsit válasszuk ketté a pályán és a pályán kívül betöltött szerepedet. Milyen futsalosnak tartod magad? 19 gólnál és 16 gólpassznál jársz, mégis azt mondom, jobban szeretsz kiszolgálni, mint befejezni.
– Kecskeméten talán kicsit az ellentéte volt, ott is sok asszisztom volt, de kicsit nagyobb szerepem volt a támadások befejezésében, viszont itt szerencsére több olyan játékos van mellettem, akik könyörtelenül befejezik a helyzeteket, ha kiszolgálom őket, szóval ennek is köszönhető, hogy nekem van a legtöbb gólpasszom, de tény, hogy szeretek asszisztokat adni és segíteni a társakat a gólszerzésben.

– A pályán kívül milyen ember vagy? Ahogy látom, rendkívül profi mentalitást mutatsz.
– Valamilyen szinten ez magától is jön, de szeretném minél tovább kitolni a pályafutásomat, és ehhez elengedhetetlen, hogy odafigyeljek magamra a pályán kívül is, regeneráljak és megcsináljak minden plusz munkát az edzéseken kívül saját magam miatt. Ez a csapat érdeke is, hiszen minél jobb állapotban vagyok, annál jobb teljesítménnyel tudom segíteni őket.

– Fantasztikus szezont futunk eddig, hiszen 21 meccsünkből 18-at nyertünk meg egy döntetlen és két vereség mellett, a bajnokság alapszakaszában nem végezhetünk a másodiknál rosszabb helyen, míg a Magyar Kupában a négyes döntőbe jutásért játszhatunk otthon a DEAC-cal. Minek tudható be ez a szereplés szerinted?
– Szerintem nagyon jó nyári alapozás volt mögöttünk. Németh Péter érkezésével ugyan teljesen új játékfilozófiát kellett megtanulnunk. Az elején látszódott, hogy ez még nem működik annyira gördülékenyen és akkor még nem a taktikánk vagy a csapatteljesítmény miatt nyertük meg a meccseinket, hanem inkább az egyéni teljesítmények miatt, viszont egy ideje már érzem, hogy eljutottunk arra a pontra, hogy tudjuk, mit akarunk és mit tudunk játszani, ehhez pedig hozzájárulnak a remek egyéni teljesítmények, ennek a keveréke pedig ritka és pozitív, ennek is köszönhető, hogy régóta nem kaptunk ki és remélem, ez sokáig így is marad.

– Bár a futsal csapatsport, de nem lehet elmenni szó nélkül a Suscsák Mátéval való játékkapcsolatod mellett, hiszen rendre kiszolgáljátok egymást, köszönhetően annak is, hogy harmadik éve játszotok együtt. Vele már rezdülésekből, félszavakból is megértitek egymást?
– Abszolút. Annak idején nagyon örültem neki, hogy Kecskemétre igazolt, mert előtte a válogatottban már játszottunk együtt és már akkor is nagyon éreztük a játékot. Ezek a páros kapcsolatok nagyon hasznos dolgok, pláne, ha két játékos ennyire érzi egymást, Máté pedig olyan játékos, hogy ha odapasszolom neki, akkor van annyira könyörtelen, hogy be is rúgja ezeket a helyzeteket. Nyilván, ha kihagyná őket, nem lenne ennyi gólpasszom, de szerencsére értékesíti őket. Ő is pontosan tudja, én miket szeretek csinálni és én is tudom, hogy ő miket.

– Hazai pályán kifejezetten erősek vagyunk a fantasztikus hangulatot teremtő szurkolóinknak is köszönhetően. Milyen megélni az ilyen mérkőzéseket? A Veszprém elleni meccsünkön a magyar futsal NB I-ben ritkán tapasztalható atmoszféra uralkodott és ez még az olyan, sokat megélt játékosok is ritkán tapasztalják meg, mint te.
– Valóban, nekem is talán egy-két ehhez hasonló mérkőzésem volt eddigi pályafutásom során. A románok elleni hazai Európa-bajnoki pótselejtezőn is hasonlóan kiváló atmoszféra volt, de nálam most ez a number one, mert kevés ilyen lehetőség adatik meg egy futsaljátékosnak, hogy ilyen hangulatú meccset játsszon. Remélem, hogy a hétről hétre mutatott játékunkkal egyre több szurkolót tudunk kivonzani a meccseinkre és többször átélhetjük ezt, de a többi mérkőzésünkön is remek a hangulat. Ha ez azonban szokássá válik, biztos vagyok benne, hogy az segít nekünk a jó eredmények elérésében és amikor rosszabbul is játszunk, a nézők miatt meg tudjuk nyerni a meccset.

– Mielőtt a válogatottról beszélnénk, tekintsünk kicsit előrébb, hiszen jön az alapszakasz hajrája, amellett, hogy a Magyar Kupában otthon a négyes döntőbe jutásért játszunk a DEAC-cal. Mi kell ahhoz, hogy megvalósítsuk a céljainkat, érmet, érmeket szerezzünk?
– Nagyon fontos lesz, hogyan térünk vissza a válogatott utáni hosszú leállásból, hiszen egy hónapig nem lesz klubmeccs. Nekünk ilyen szempontból nehezített körülményeink vannak, hiszen Németh Péter a válogatott időszakban ott van velünk a nemzeti csapatnál, szóval sok múlik azon, hogy a többiek hogyan végzik el a kiadott munkát és ki, milyen állapotban lesz az Európa-bajnokság után fizikálisan és mentálisan is, ráadásul a kupameccs után néhány nappal jön a Nyíregyháza elleni rangadó, szóval ahhoz hogy tartsuk ezt a szintet, oda kell figyelnünk arra, hogy mentálisan és fizikálisan se fáradjunk el.

– A felsőházra külön is térjünk ki, hiszen az kicsit más kávéház, mint az alapszakasz, itt már minden meccs élet-halál harc, egy pillanatig sem lehet kiengedni.
– Igen, a felsőház olyan, mintha egy új bajnokság kezdődne és nagy lesz a nyomás, hiszen csak pár pont lesz a csapatok között, szóval nem hibázhatunk és ki fog jönni, hogy ki az, aki igazán szeretne az éremért harcolni. Hiába van most tőlünk kilenc pontra a Nyíregyháza, ha a második és a harmadik helyen jutunk a felsőházba, csak egy pont lesz az előnyünk, azaz, ha ellenük nem érünk el olyan eredményt, amit szeretnénk, meg is előznek minket és le is rombolhatjuk azt, amit addig felépítettünk, úgyhogy erre nagyon oda kell figyelnünk és remélem, mindenki maximálisan felkészül és mindent meg akar tenni azért, hogy éremért játszhassunk. Ugyanolyan könyörteleneknek kell lennünk, mint az alapszakaszban és akkor szerintem nem lesz probléma.

– Mennyit lendíthet a csapaton a tudat, hogy nagyon közel vagyunk a Magyar Kupa-négyes döntőbe jutáshoz? Ez komoly mérföldkő lenne a klubnak, de gyanítom, a játékosoknak is nagy önbizalomfröccs lenne.
– A Veszprémmel korábban már nyertem Magyar Kupát és tudom, hogy az mekkora löketet tud adni, mert abban a szezonban a harmadik helyért játszottunk a bajnokságban a DEAC ellen és utólag mondhatom – miután háromból három meccset megnyertünk és több mint 25 gólt szereztünk –, a kupagyőzelem után olyan flow kapott el minket, ami végigrepítette a csapatot és a következő szezon elején is éreztük a hatását. Személy szerint nagyon szeretnék kupadöntőt játszani, de úgy érzem, a csapat is megérdemelné és reméljük, a sorsolás is kedvezően alakul, de ha a nagyobb gigászokat kell megverni, akkor mi készen állunk.

– Hosszabb távon szerinted mire lehetünk képesek? Van egy stabil hátterünk, amire alapozhatunk a következő években.
– Látható, hogy jól építkezünk, évről évre, tudatosan lépünk előre, ebben a szezonban is nagyon jó eredményeket érhetünk el. Személy szerint nem gondoltam, hogy ennyire domináns és erős csapat leszünk, csak reménykedtem benne. Látható, hogy mi, a Veszprém és a Nyíregyháza kiemelkedünk, de mi és a Veszprém talán még dominánsabbak vagyunk és ha ezen a kereten a vezetőség tud erősíteni a következő években, akkor szerintem reális, hogy bajnokságot nyerjünk és kikerüljünk a nemzetközi porondra, ahol reméljük, hogy meg tudjuk mutatni, mire vagyunk képesek.

– És akkor beszéljünk a válogatottról, hiszen közeleg az Európa-bajnokság, amelyre 2016 után jutott ki a csapat, te pedig oroszlánrészt vállaltál benne. Ez lesz pályafutásod csúcsa?
– Váogatott szinten biztosan, hiszen ez lesz az első Eb-m és remélem, nem az utolsó, de azt mondom, ha ebben az évben egy jó Európa-bajnoki szereplés mellett az Újpesttel bejutnánk a kupadöntőbe, esetleg megnyernénk, illetve a bajnokságban éremért játszanánk, akkor az lenne pályafutásom egyik legsikeresebb éve.

– Kicsit még tekintsünk vissza a selejtezőkre is, hiszen a későbbi társházigazda Szlovénia mögött végzett a pótselejtezőt érő második helyen a csapat. A selejtező milyen visszajelzés számotokra?
– Szerintem pozitív volt, mert nagyon nehéz volt a csoportkör. Természetesen számítottunk rá, hogy nem lesznek könnyű meccseink, de az idegenbeli mérkőzések még nehezebbek voltak, hiszen Norvégiában kikaptunk, Montenegró ellen jó játékkal, de rendkívül kemény meccsen hoztuk el a három pontot, ami a csoportmásodik hely biztosításához kellett, Szlovéniában pedig egy góllal kaptunk ki. Látjuk, hogy hazai pályán erősek vagyunk a közönség segítségének köszönhetően, viszont idegenben mindenki ellen nagyon nehéz játszani nemzetközi szinten, úgyhogy az fontos tapasztalat, hogy fel kell nőnünk ahhoz, hogy idegenben is úgy tudjunk játszani, mint hazai pályán.

– A Románia elleni pótselejtező első meccsén, fantasztikus hangulatú mérkőzést nyertetek meg Debrecenben, de te a meccs utolsó pillanatában megsérültél és lemaradtál a visszavágóról. Hogyan élted meg azt a két mérkőzést? A második meccsen történtek miatt bizonyos szempontból még örülhetsz is, hogy nem voltál ott, de nyilvánvalóan szerettél volna ott lenni.
– Az első mérkőzésre visszagondolva: nagyon éreztem mindenkin, hogy feszült, míg a románokon látszódott, hogy ők a túlélésért jöttek és minél kevesebb gólt szerettek volna kapni, mert ők a visszavágón akarták eldönteni a kijutást. Az első meccs miatt nekünk lehetett nagyobb hiányérzetünk, mert szerintem több góllal is nyerhettünk volna, és amikor kimentünk a visszavágóra – amit sajnos én otthonról néztem –, látszódott, hogy a románok a szerzett góljukkal visszajöttek a párharcba. Szerencsére nem tudtak megtörni minket és érezhető volt, hogy mindenki motivált volt a kijutás miatt és bármi is történik azon a meccsen, mi harcoljuk ki a részvételt és szerencsére így is történt.

– És akkor térjünk ki az Európa-bajnokságra: egyrészt előnyt jelenthet nekünk Szlovénia közelsége, másrészt viszont igazi halálcsoportban vagyunk a legutóbbi két Eb-t megnyerő Portugáliával, a szintén az elitbe tartozó, kétszeres Európa-bajnok olaszokkal és a legutóbbi két tornán résztvevő és sokat fejlődő lengyelekkel. Milyen élmény lesz számotokra? Mivel lennél elégedett?
– Szinte a legnehezebb csoportba kerültünk – sajnos vagy nem sajnos. Szeretném, ha ponttal, pontokkal távoznánk. Az első meccset a lengyelekkel vívjuk, és bár egy kicsit előrébb tartanak, szerintem az egy igazi ki-ki mérkőzés lesz, de vannak olyan kvalitású játékosaink, akik el tudják dönteni az ilyen mérkőzéseket. Fontos lesz a kapusteljesítmény, de arra a meccsre szerintem ők is úgy tekintenek, hogy szeretnék megnyerni. Mivel az első meccset játszuk velük, még nagyobb téttel bír majd. Hallottuk, hogy sok szurkoló jön ki a mérkőzésre, bízunk benne, hogy segítenek nekünk a győzelemben. Utána játszunk a portugálokkal, ami szerintem nekünk egy megtiszteltetés és egy felmérő, hogy megtapasztalhatjuk, mi is az elit, ahova el kéne jutnunk, de az olaszok is ebbe a kategóriába tartoznak. Természetesen nem feltett kézzel várjuk a mérkőzéseket, kitaláljuk a taktikát, ami a legmegfelelőbb lesz ellenük. Nem árulok zsákbamacskát, a védekezésen, a kapusteljesítményen és a kontrákon van a hangsúly. Szeretném, ha megszereznénk első pontunkat, pontjainkat az Európa-bajnokságon és ez szerintem mindenkinek reális célja lehet.

– Hogyan várod az olyan mérkőzéseket, mint a portugálok vagy az olaszok elleni? Ez olyan, mintha nagypályán a Real Madriddal vagy a spanyol válogatottal játszanátok. Ők az abszolút elit, szóval ezt csak élményként kell felfogni?
– Mindenképp! Nem úgy, hogy ők a világ legjobbjai és azt csinálnak velünk, amit akarnak. Az ilyen mérkőzéseken csapatként és egyénileg is megmutathatjuk, mit tudunk és mi is megtudjuk, mire vagyunk képesek ilyen szintű csapatok ellen. Ezek után én is látom, mik azok, amikben még fejlődni tudok és mi az, amiben a magyar futsal fejlődni tud.

DOMONKOS BÁLINT