Fiatal észt támadónk, Oliver Jurgens beszélt az olasz futballról, elmondta, hogy mik az első számú céljai, és a saját játékát is kielemezte.
Két hónapja igazoltál hozzánk. Hogy érzed magad eddig Magyarországon?
Nagyon tetszik a város, Budapest tényleg gyönyörű. A családom is itt van velem, ez megkönnyíti a helyzetem, ráadásul ők is jól érzik magukat. A csapattársaim mind rendesek, sokat segítettek beilleszkedni, ezért mostanra már komfortosan mozgok az öltözőben is. Mindenki beszél angolul, néhányan olaszul is, és van honfitársam Marten Kuusk személyében, így tényleg egyszerűbb volt az akklimatizálódás.
Nem tűnsz amúgy egy nagyon beszédes srácnak…
Ez helyzetfüggő, az első hónapban talán nem beszéltem annyit, mint általában, szoknom kellett az új környeztet, de egyébként egy extrovertált személyiség vagyok. Az idő előrehaladtával biztosan egyre jobban megnyílok majd. Ahogy beszéltük, jól érzem magam, ráadásul Tatabányán megszereztem az első felnőtt gólomat, ami sokat jelentett nekem, hatalmas boldogság járt át, és egyben jót tett a lelkemnek is.
Azt mondtad, hogy ez volt az első felnőtt gólod, de már tiniként is játszottál a nagyok között az észt harmadosztályan, nem?
Igen, játszottam, sok gólt is lőttem, de ott a csapatok fele utánpótlás-játékosokból tevődött össze. Nem nevezném igazán felnőtt labdarúgásnak az észt harmadosztályt, úgyhogy az én szemszögemből nézve az Újpest az első nagy profi klubom. Egyelőre nem játszottam olyan sok mérkőzést, hogy komolyabban elemezni tudjam az ifi és a felnőtt közötti különbségeket. Eddig nem tűnik merőben másnak a kettő, de talán azért érzem így, mert én is felnőttem, érettebb lettem az utánpótlás óta. Az edzések másmilyenek, keményebben dolgozunk, illetve az edzői stáb is az olasztól eltérő felfogást alkalmaz. Változott körülöttem a kultúra és a foci, de pontosabb képet akkor kapok majd, ha még több játéklehetőséghez jutok.
Említetted a kultúrát. Tulajdonképpen Olaszországban nőttél fel, a legjobb akadémiákon tanultál futballozni, Verona, Roma, Internazionale, Torino. Mondhatjuk, hogy félig olasz játékos vagy?
Az igaz, hogy átvettem némi olasz mentalitást, gesztikulációt, például sokszor én is hevesen mutogatok a kezemmel beszéd közben. Imádom az olasz ételeket. Ami a labdarúgást illeti, megtanultam szűkebb területen játszani, mivel az olasz védők nagyon szorosan fognak egész meccsen. Taktikailag rengeteget fejlődtem, és fizikálisan is megerősödtem. Olaszországban kemény a foci, sokat szabálytalankodnak, én pedig nem vagyok túl nagydarab, így elkezdtem hangsúlyt fektetni az erősítésre is, ezt egyébként itt is ugyanúgy folytatom, hogy még tovább fejlődjek.
Tudtál valamit a magyar labdarúgásról, amikor idejöttél?
Magáról a bajnokságról nem sokat, a nemzeti csapatot követtem. Tudom, hogy hatalmas fejlődésen ment keresztül az elmúlt években, nagyszerű formában van a válogatott. Voltak megkereséseim máshonnan is nyár végén, de tetszett, amit az Újpest felvázolt nekem, és imponált, hogy miket tudnak rólam.
Egyelőre sokszor a második csapatunkban kell pályára lépned. Ezt nevezhetjük egyfajta önbizalomfröccsnek? Gondolok itt arra, hogy az NB III-ban rendre kezdő vagy és gólokat is szerzel.
Persze, szerintem roppant fontosak ezek a mérkőzések, pláne, ha az ember nem jut szóhoz a nagyoknál. Valamivel könnyebb abban a bajnokságban játszani, de tényleg hasznos, hogy ott 90 percet pályán lehetek, formába kerülök, élvezem a játékot. Természetesen arra várok, hogy az NB I-ben is minél többet bizonyíthassak, de hálás vagyok az edzőknek, hogy a második csapatban is szerepelhetek.
Akkor mondhatjuk, hogy az elsődleges célod, hogy minél több játéklehetőséget kapj az élvonalban?
Szerintem minden játékosnak ez a vágya, de ez mindig több tényezőtől függ. Én annyit tehetek, hogy keményen dolgozom, és a maximumot nyújtom, akkor is, ha a második csapatban kell bizonyítanom. A saját dolgommal foglalkozom, és bízom benne, hogy ez előbb-utóbb kifizetődik. Ha hosszabb távra gondoltál, akkor pedig konkrét bajnokságot vagy csapatot nem tűztem ki célul. Szeretném kihozni magamból a bennem rejlő lehetőségeket. Nem tudom, hol van a teljesítményem csúcsa, de oda akarok eljutni.
És mik azok a képességeid, amelyekkel kitűnhetsz szerinted?
Mivel Lionel Messi a kedvenc játékosom, mindig próbáltam tőle ellesni dolgokat. Én sem vagyok egy nagytermetű futballista, ezért igyekszem a lehető legtöbbet földön tartani a labdát. Ebből eredően technikailag a képzettebbek közé sorolom magam, hiszen szinte mindig csak lábbal érek a labdához. Szeretem lekötni a védők figyelmét, és mindig valami különlegesen mutatni.
BAJUSZ ZOLTÁN
