Az első csapat új kapusedzőjével, Elbert Andrással beszélgettünk többek között arról, hogyan rangsorolja a modern futballban a kapusokra váró kihívásokat.
Üdv itt Újpesten! Az világos, hogy Bartosz Grzelak stábjában dolgoztál te is már Fehérváron, de ha jól tudom korábban dolgoztál már a negyedik kerületben.
Köszönöm szépen, így van. Tizenkét évet dolgoztam Kuvaitban, végigjártam a ranglétrát, hiszen az utánpótlásból indultam, majd az egyik legnagyobb tradícióval rendelkező klub felnőtt csapatánál is voltam kapusedző. Ez az időszak azért is volt kulcsfontosságú, mert rengeteg nemzetközi kapusedző-konferencián tudtam részt venni, ezáltal ki tudtam alakítani a saját karakteremet, munkamódszereimet. Ezt követően hazajöttem 2018-ban, az UTE akadémiáján lettem a kapusedző-szekció vezetője, dolgoztam többek között Balajcza Szabival is. Az elmúlt években az MTK és a Fehérvár első csapatánál voltam, utóbbinál ismertem meg Bartosz Grzelakot.
Minden esetben fontos, hogy egy szakember milyen alapelveket vall a saját területén, ez a kapusoknál hatványozottan igaz, tekintve, hogy manapság már tizenegyedik mezőnyjátékosként is számít rájuk a csapat. Nálad mely értékek fontosak a napi munka során?
Szerintem a modern futballban amellett, hogy lábbal erősnek, magabiztosnak, kiegyensúlyozottnak kell lennie a kapusoknak, – hiszen ők a labdakihozatal alapjai – mégis a hagyományos feladatok, tehát a lövések és a beadások hatástalanítása prioritást élveznek. Az arányok ma már nagyon eltolódtak a lábbal való játék irányába, lehet, hogy egy mérkőzésen ötvenszer ér a játékszerhez lábbal a kapus, míg kézzel csak háromszor, ezzel együtt tartom, amit az imént mondtam.
A héten megkezdted a munkát a három kapussal. Milyenek az első benyomásaid?
Nagyon jó csapatot, kis közösséget alkot ez a három srác. Nekünk bizonyos értelemben csapatnak kell lennünk a csapaton belül, ez pedig itt nagyon jól működik. Értik egymást, támogatják a másikat, de viccelődnek is, amikor annak helye van. Persze a rivalizálás még nem ütötte fel a fejét, hiszen a felkészülés korai szakaszában járunk, ezt is fontos feladat lesz kezelni a jövőben. Szerencsére van lehetőség arra is, hogy külön, egyénileg dolgozzak velük, így a munka differenciálható az egyéni szükségletekre.