Ma van a 76. születésnapja az 1948. június 14-én, Budapesten született Rothermel Ádámnak, aki 1974 és 1981 között védte az Újpesti Dózsa kapuját.
1974 nyarán lezárult egy korszak Újpesten, visszavonult legendás kapusunk, Szentmihályi Antal, aki sorozatban hat bajnoki címet nyert csapatunkkal (Szentmihályinak éppen tegnap, június 13-án volt a 85. születésnapja, honlapunkon őt is köszöntöttük). Ekkor, az 1974–1975-ös idény előtt érkezett klubunkhoz Rothermel Ádám.
A 26 éves labdarúgó neve nem volt ismeretlen szurkolóink előtt, hiszen válogatott kapusról volt szó, aki 1967 óta védett az NB I-ben. Tehetségével egészen fiatalon kitűnt, a Fővárosi Autóbusz együttesében 14 évesen már az NB III-as felnőttcsapatban kapott lehetőséget, és négy évvel később a másodosztályban is bemutatkozhatott volna a közlekedésieknél, csakhogy az 1966-os bajnokság után Tatabányára szerződött, és az 1967-es idényben, 19 évesen a Bányász kapusaként játszotta első NB I-es mérkőzését.
Kezdetben a válogatott Gelei József tartalékjának számított Tatabányán, majd 1969-től már ő lett az első számú kapus, s olyan jól ment neki a védés, hogy az akkori szövetségi kapitány, Hoffer József is felfigyelt rá, és 1970. szeptember 9-én bemutatkozhatott az A-válogatottban. A Sepp Maierrel, Franz Beckenbauerrel és Gerd Müllerrel felálló NSZK ellen Nürnbergben 3–1-re kikaptunk, a gólunkat legendás csatárunk, Fazekas László szerezte. Mellette még három újpesti lépett pályára abban a csapatban: Noskó Ernő, Bene Ferenc és Dunai II Antal. Rothermel akkor aligha gondolta, hogy néhány évvel később klubtársai lesznek ezek a játékosok…
A Tatabánya kapusaként részt vett a müncheni olimpián, Géczi István cseréjeként az Irán elleni meccsen (5–0) védett bő húsz percet, így ő is tagja az olimpiai ezüstérmes válogatottunknak, amelyben három újpesti labdarúgó játszott: Dunai II Antal, Dunai III Ede és Juhász Péter.
Az ötkarikás játékok után egy ideig nem úgy alakult a karrierje, ahogyan szerette volna. 1973 tavaszán, a Tatabánya–Videoton (0–2) meccs után kikerült a bányászcsapat kapujából, mondhatni kegyvesztett lett, még az edzések látogatásáról is eltiltották, és több mint egy évig nem védhetett az NB I-ben.
Tavaly ilyenkor, a 75. születésnapja alkalmából a Nemzeti Sport készített vele interjút, és akkor azt mesélte, hogy Tatabányáról a Vasashoz próbált igazolni, edzett is a Fáy utcában, de a Vasasnak akkor két válogatott kapusa is volt, Tamás Gyula és Mészáros Ferenc, így az angyalföldiek nem szerződtették. Ellenben Újpesten Szentmihályi visszavonulása után szükség volt egy kapusra, és az MLSZ nagyhatalmú elnöke, Kutas István a Dózsához irányította Rothermelt. „Nem volt apelláta, az viszont igaz, nem bántam meg, hogy a Megyeri útra kerültem, nagyszerű csapatba” – emlékezett vissza a Rotyi becenevű kapus.
Az Újpestben 1974. október 19-én mutatkozott be, a VM Egyetértés elleni, 4–4-es döntetlent hozó bajnokin Szigethy Károly helyett állt be a 29. percben. Ebben az idényben 13 NB I-es meccsen védett, s első bajnoki címét ünnepelhette klubunk játékosaként.
1975 őszén a válogatottba is visszakerült, októberben előbb a Csehszlovákia elleni barátságos meccsen (1–1) védett – s hárított egy tizenegyest –, majd a Luxemburg ellen 8–1-re megnyert szombathelyi Eb-selejtezőn is ő állt a gólvonal előtt. Ebben az idényben még egy olyan összecsapáson szerepelt, amelyen nyolc gólt szerzett csapata: 1976. május 15-én ő őrizte az Újpest kapuját a Ferencváros elleni legendás, 8–3-ra megnyert találkozón. A főhős az öt gólt szerző Fazekas László volt, de a Népsporttól 7-es osztályzatot kapó Rothermel védései is kellettek az örökké emlékezetes, nagy különbségű győzelmünkhöz, amelyet a Rothermel – Kellner, Dunai III, Sarlós, Tóth J. – Kolár (Zámbó), Nagy L., Tóth A. – Fazekas, Törőcsik, Fekete összeállítású csapatunk aratott az FTC felett.
Az 1975-ös bajnoki cím után előbb bronzémesek (1976), majd ezüstérmesek (1977) lettünk, aztán jött az 1977–1978-as idény, amelyben sikerült visszaülni a trónra, s megnyertük a bajnokságot. Az aranyéremhez vezető út egyik állomása a Székesfehérvári MÁV Előre ellen 8–2-re megnyert találkozó volt, amelyen Rothermel védte csapatunk kapuját, az ellenfél vezetőedzője pedig Szentmihályi Antal volt.
Ekkor került fel egyébként az első csapatunkhoz a rendkívül tehetséges Tóth Zoltán, aki a rutinos, 30 felé közeledő Rothermel Ádám riválisa lett a kapuban. Ebben az idényben mind a ketten 15 bajnokin védték az Újpest kapuját, majd a következő, szintén aranyérmet hozó kiírásban is testvériesen megosztoztak a meccsszámokon, hiszen mindketten 17 bajnokin szerepeltek.
Tóth Zoltán 1979-es külföldre távozása után Kollár József lett Rothermel vetélytársa, ők ketten védtek az ezüstérmet hozó 1979–1980-as idényben. A következő szezonban nem ment jól a csapatnak, Várhidi Pál edzőt 1980 novemberében menesztették. A helyére érkező Szusza Ferencnél már nem Rothermel volt az első számú kapuvédő, aki egy évvel később az NB II-es Salgótarjáni TC-hez igazolt, majd 1983-ban a Soroksári VOSE kapusaként fejezte be pályafutását.
A 13-szoros válogatott, az Újpesti Dózsával háromszor bajnoki címet nyerő, csapatunkban 113 NB I-es mérkőzésen szerepet kapó Rothermel Ádám a visszavonulása után évekig a BRFK bűnügyi osztályán dolgozott nyomozóként, jelenleg nyugdíjasként követi a sportág eseményeit.
Isten éltesse sokáig!