Új vezetőedzőnk először beszélt az általa támasztott legfontosabb elvárásokról, a projekt során alkalmazott alapelveiről, illetve azt is elárulta, melyek a legnagyobb különbségek a svéd és a magyar futballrendszer között.
Először is, üdvözlöm Újpesten! Hogy telnek az első napjai? Milyenek az első benyomásai?
Köszönöm. Közhely, de tényleg nagyon izgatott vagyok, hogy itt lehetek, és velem kezdődhet a klub új korszaka. Ezzel együtt viszont már világos, hogy rengeteg munka áll előttünk. Elsősorban most a következő hat hétre koncentrálunk, hogy körvonalazódjon, sőt ki is alakuljon az a keret, amivel nekivágunk az ősznek.
Az előző klubjánál hasonló helyzetben kapott lehetőséget, és mondhatjuk, hogy sikerrel járt, hiszen egy kiesés elől menekülő együttesből kis híján dobogóst varázsolt. Mik az első lépések ezen az úton?
Először is, egységet kell építenünk, egy olyan csapatot, amelynek van identitása. A közösségben ki kell alakuljon egy erős kötés, ezután jöhetnek a futballszakmai szempontok.
Mely tényezők sarkallták a váltásra?
Egyrészt, az előző klub vezetésével máshogy láttuk a közeljövőt, de ami ennél is fontosabb, itt, Újpesten egy hatalmas kihívással és egy nagyon vonzó projekttel fogadtak a klubvezetők. A futball már csak ilyen, az egyik munkahelyén igyekszik az ember jól teljesíteni, de általában eljön a váltás ideje. Magyarország ikonikus klubjának pedig nehéz nemet mondani.
Említene pár fontosabb pontot az Önnek felvázolt projektből?
Először is, nem azért vagyok itt, hogy gyorsan elállítsam a „vérzést”, hanem hosszú távú, szisztematikus munkára köteleztem el magam. Ahhoz, hogy újra a régi fényében tündökölhessen a klub, idő kell. A klub meghatározta azokat a területeket, amelyek különös fejlesztést igényelnek, én természetesen a sportszakmai részlegért felelek. De nem is egyszemélyben tőlem várják a csodát – csapatjátékos vagyok, ez pedig csapatmunka lesz.
A bajnokság július végén rajtol. Hogyan tervezi felépíteni a felkészülés?
Elsőként a játékosok fizikai állapotát kell visszahozni a megfelelő szintre. Ezzel párhuzamosan a csapatszellem és a kohézió is fejlődik, ezután pedig taktikailag formáljuk a csapatot. Agresszív játékot szeretnénk látni, de ezt hátulról, a védekezéssel kell kezdeni. A felkészülési meccsek már jó támpontot adnak majd, hogy hol is tartunk, de nincs sok időnk.
A 3–5–2-es játékrendszer volt jellemző korábbi munkahelyein. Átültethető ez a formáció, vagy a játékosprofilokon múlik, milyen alapokra épül az új csapat?
Valamiből ki kell indulnunk. Meglátjuk persze, semmi nincs kőbe vésve, de főleg a nyáron a játékosmegfigyelők számára tiszta és világos kéréseket kell megfogalmaznom. Fontos a flexibilitás is, illetve az, hogy a játék különböző fázisaiban mi áll jól a csapatnak. Hosszú távon dominancia kell, hogy jellemezze a játékunkat, ha a dobogóra, majd pedig még magasabbra vágyunk. A szurkolók számára pedig az eredményességnél is fontosabb, hogy lássák, mit akarunk játszani, merre halad a klub.
A konkrét taktikai szempontokon túl milyen edzőnek tartja magát, mik a legfontosabb alapelvei?
Elsőként minden játékosomtól és a szakmai stáb tagjaitól is teljes profizmust várok el, hogy mindenki az adott napon lehetséges legjavát nyújtsa. Nem érdekelnek a nagy szavak, a tetteket figyelem. Ha mindez megvan, akkor partner vagyok. A legjobbakkal is előfordul, hogy hibáznak, ez része a játéknak.
Svédországban, a svéd kulturális és futballközegben nevelkedett. Mennyiben tér el az ottani gondolkodásmód a magyartól?
A lengyel szülők kapcsán vannak kelet-európai gyökereim is, ettől függetlenül a skandináv kultúra tényleg más. Leginkább az érzelmek és a racionalitás közti egyensúly a svéd rendszer erőssége. Ezt a vezetői szerepemben próbálom integrálni, amit segít, hogy egyetemi szinten is tanultam a témát. Taktikailag talán az ottani rendszer koherensebb és kiforrottabb, itt Magyarországon viszont több az egyéni kvalitás.
A szurkolók joggal várnak hamar eredményeket, viszont ahogy említette is, hosszú távú építkezésbe kezd a stábbal. Mit üzenne a közönségnek?
Az gondolom, hogy a türelem a bizalomból fakad. Nem szeretem a nagy szavakat, így nem akarok felelőtlen ígéretekbe bocsátkozni. Azt viszont garantálhatom, hogy a kemény munkát mindenki elvégzi. Minden korábbi csapatom „melós” együttes volt, és ez most is így lesz.
CZIPÓ ÁDÁM