A korábban Franciaországot és Belgiumot is megjárt hátvédünkkel beszélgettünk a beilleszkedéséről, Bartosz Grzelak munkamódszereiről, sőt, a mentális egészség fontosságáról is.
Kezdjük legfontosabb kérdéssel. Hogy érzed magad, sikerült beilleszkedni?
Köszönöm a kérdést, nagyon jól érzem magam, elkezdtük a munkát, ez pedig napról napra kovácsol össze minket. Persze, a társaság jelentős részét ismertem már, főleg a korombelieket, illetve Bartosz Grzelakot és a stábját is. De számomra az új arcok is nagyon segítőkészek.
Az kívülről is látszik, hogy kovácsolódik a társaság, ebben neked a külföldi és válogatott rutinoddal különös szereped lehet. Érzel ilyen értelemben többletfelelősséget?
Persze, az is feladatom nekem és a többi rutinosabb játékosnak, hogy segítsük a fiatalok integrációját a csapatba és a felnőtt futballba. Szerencsére eddig pozitívak a tapasztalataim, azt látom, hogy ők is abszolút vevők a dologra, megfogadják az észrevételeinket, tanácsainkat. A vezetőedzőnek különösen erőssége, hogy az öltözőt egyben tartja, így pedig a jó csapatteljesítmény alapja egy erős kötés.
Térjünk át a te pozíciódra, mert karriered során volt már példa arra, hogy a háromvédős rendszer jobb oldali belső védőjeként játssz, ugyanakkor szárnyvédőként is szerepeltél huzamosabb időt. Melyik szerepkörben mozogsz otthonosabban?
Legtöbbet a szárnypozícióban játszottam az előző szezonban, úgyhogy inkább ezt mondom jelenleg, de tényleg, ahogy mondtad is, a jobb oldali belső védő poszt sem ismeretlen nekem. Összességében nyilván függ majd a keret kialakítástól is, melyik poszt lesz az erősebb, én igyekszem a maximumot kihozni abból, ahová a stáb tesz.
Sok szó esik arról, hogy hatalmas mennyiségű munka vár a keretre, sőt az egész klubra. Az azonban már ritkábban hangzik el, mi is az ideális mennyiség. Hogy látod, túlzásba is lehet vinni?
Nagyon fontos az egyensúly, már csak azért is, mert egy ponton túl görcsössé tud válni, ha az ember másra sem tud gondolni, csak a munkájára, céljaira. A futballisták is emberek, még a világklasszisok is. Persze ez nem jelenti azt, hogy akkor, amikor a pályán, a konditeremben vagy azt elemzői asztalnál ülünk, akkor a százszázaléknál kevesebb erőfeszítés megengedhető és elfogadható. Adott esetben az ember érzi is, amikor valamelyik irányba túlzottan eltolódik ez, sokszor sérülések formájában jelezheti is az élet, hogy valamin változtatni kell. Bartosz Grzelak is a kemény munkában hisz, de azt gondolom, fontos, hogy az ember otthon a családjával, barátaival ki is tudjon kapcsolni. Ez hosszú távon a munka minőségére is jótékony hatással van. Ebből fakadóan nincsenek is két és fél órás edzéseink, rövidebbek, de nagyon intenzívek a tréningek, jellemzően két alkalommal egy nap.
Itt már a profi sport mentális oldaláról is beszélünk, ami talán még mindig alultárgyalt téma, különösen Magyarországon. Pályafutásod során dolgoztál mentális szakemberrel annak érdekében, hogy a pályán jobban teljesíts?
Volt, amikor dolgoztam ilyen szakemberrel, igaz, ez rövidebb időszak volt. Személye válogatja, hogy ki milyen minőségű munkát tud végezni, nekem az a tapasztaltom, hogy vannak, akiknek nehezebb megnyílni egy ilyen szituációban. Sok játékosnál van egy gát, ami miatt nehezebben megy. Ezzel együtt mindenkinek azt ajánlom, hogy próbáljon ki egy-két alkalmat mentális segítővel, főleg, ha van konkrét ügye, amit meg szeretne oldani, valami olyasmi, ami miatt nem tudja maximalizálni a potenciálját. Nekem volt is olyan ügyem, amit megértettem, feldolgoztam ezáltal, és ennek a pályán is érzékelhető, pozitív hatása volt.
