Baranyai Nimród beszélt a Budapestre költözésről, a beilleszkedésről és Bartosz Grzelak elvárásairól.
Megkezdődött a felkészülés, hogy bírod a kiképzést? Kívülről nézve elég kemények az edzések.
Valóban, az első hét még inkább rávezető volt a mostanira, de hétfőtől már kőkemény munka folyik. Egy héten többször is napi kettőt edzünk, komoly intenzitással, ami ilyen hőségben elég durva, de ez kell ahhoz, hogy készek legyünk a bajnokságra.
Egyértelmű volt számodra, hogy nálunk kell megkezdened a felkészülést? Hogy történt az átigazolásod?
Abból a szempontból az volt, hogy elég határozottan kijelentette az Újpest, hogy szeretne megvásárolni a Debrecentől. Az pedig, ha egy csapat pénzt költ egy játékosra, nagyon megtisztelő dolog. Megkerestek, elmondták a szándékaikat, majd feljöttem Budapestre tárgyalni a klubbal. Teljesen korrekten felvázolták a rövid és hosszú távú célokat, elvárásokat, melyek szimpatikusak voltak, így sokáig nem kellett gondolkodnom. Örülök, hogy itt lehetek, és remélem vissza tudjuk juttatni az Újpestet oda, ahová tartozik.
Azért nehéz lehetett otthagyni Debrecent, hiszen tulajdonképpen ott nőttél fel.
Nem volt egyszerű, nagyjából 10 évet töltöttem ott, ráadásul hirtelen is jött a váltás, nem számítottam rá. A labdarúgás azonban ilyen, ha menni kell, akkor menni kell. Jó emlékekkel gondolok vissza Debrecenre, átéltünk rengeteg szép pillanatot, voltak kevésbé pozitív periódusok is, de összességében egy nagyon csodás emlék az ottani időszakom. Ezúton is sok sikert kívánok a korábbi csapattársaimnak, a bajnokságban találkozunk!
És a családod mit szólt, hogy Budapestre költözöl? Mégiscsak éles váltás a fővárosba jönni.
Egyszer voltam már hasonló helyzetben, amikor még egy kis faluban éltem Debrecentől nem messze, Bárándon. Ott is ez volt a szituáció, egyik napról a másikra otthagytunk mindent, és egy nagyvárosba kellett költöznünk. A szüleim kicsit megkönnyezték, hiszen nagyon szerettek ott lakni, de mindenben támogattak, akárcsak a barátnőm és a barátaim, köszönettel tartozom nekik, hogy mellettem állnak végig. Amúgy a budapesti életet szép lassan kezdem megszokni, korábban csak párszor fordultam meg itt, de már a tömegközlekedést is egyre jobban kiismerem. Egyelőre még nincs autóm, de az majd kicsit könnyíti a helyzetet. Debrecen is nagy város, de most mégiscsak a fővárosról beszélünk, ahol rengeteg dolgot lehet csinálni. Ugyanakkor fontos, hogy nem hagyhatja az ember, hogy a sok inger elterelje a figyelmét a fociról, elsősorban arra kell összpontosítani!
Akkor ezek szerint nem esik nehezedre megszokni az új dolgokat. A csapatban is ez a helyzet? Hogy megy a beilleszkedés?
Amikor csapatot váltasz, mindig nagy az izgalom, és reméled, hogy gyorsan befogadnak. Szerencsére elmondhatom, hogy itt mindenki segítőkész egytől egyig. Az egy kicsit furcsa volt, hogy személyesen senkit nem ismertem, csak a pályán találkoztunk, az viszont nagy könnyítés, hogy többen érkeztünk újként. Úgy mindig nehezebb, ha egyedül kell beilleszkedni, most viszont sok a friss szerzemény, ráadásul a keret nagy része fiatal magyar, velem egykorúak. A fiatalok mellett fontos szerepe lesz a tapasztaltabb játékosoknak is, akik segítenek minket a rutinjukkal.
Ezek szerint a csapatkohézióval nem lesz gond, azonban nemcsak a játékosok, hanem a vezetőedzőnk is új. Milyenek az első benyomásaid Bartosz Grzelakról?
Az első egy-két videózáson megmutatta, hogy milyen rendszerben szeretne játszani, mit vár majd a csapattól. Párszor ellenfélként már találkoztam vele, így nem ismeretlen, amit mutat nekünk, ez viszont most elég különös érzés, hogy akkor még ellenfélként elemeztük a játékát, most pedig egy célért küzdünk. A taktikai dolgokról értelemszerűen nem beszélek, viszont nagyon tetszik a felfogása, és egy határozott, egyenes ember. Edzésen azonnal elmondja, hogy mi volt rossz, min kell javítani. Kemény munkát, egymásért küzdést és elszántságot vár el tőlünk, ez eddig az edzéseken megvalósul szerintem, de ugyebár mérkőzésen még nem látott minket együtt játszani, így komolyabb konklúziókat majd a felkészülési mérkőzések után tud levonni. Szerintem ő az a szakember, aki megtudja adni ennek a csapatnak, amire szüksége van, és ha minden megvalósul, amit elvár, akkor nagy dolgokat érhetünk el.
Szélsővédőként milyen focit szeretsz játszani?
Mikor gyerekként elkezdtem focizni, még szélső támadó, csatár voltam, U14-ben kerültem vissza a védelembe. Ebből adódóan nagyon szeretem segíteni a támadásokat, de az az elsődleges dolgom, hogy a védőmunkámat ellássam, utána jöhetnek az extrább dolgok, és a támadásépítés. Alapvetően szeretem, ha a mi csapatunk irányítja a játékot, többet birtokolja a labdát és a magas letámadást. Ebből talán ki lehet találni, hogy a Barcelona a kedvenc csapatom, még a Xavi-Iniesta-féle brigádot szerettem meg igazán. A kedvenc játékosom pedig Lionel Messi, született tehetség, viszont Cristiano Ronaldót is elismerem természetesen. Fantasztikus amit ketten elértek, és örülhetünk, hogy látjuk őket játszani.
Márciusban az U21-es válogatottban is bemutatkoztál. A végső cél a felnőtt válogatott?
Hatalmas vágyam teljesült, hogy debütálhattam, mindegy, hogy U14 vagy U21-es válogatott, a nemzeti csapatban megtiszteltetés pályára lépni. Természetesen hosszú távon az A-válogatott lebeg a szemem előtt, ehhez viszont még rengeteg munkát kell elvégeznem, és szeretném, ha minél sikeresebbek lennénk a csapattal. Csoboth Kevin példája követendő lehet Újpesten, habár személyesen még nem ismerem, de tudom, hogy neki is voltak nehéz időszakai. Biztos vagyok benne, hogy az Eb-n való szerepléssel, és a góljával most úgy érzi, hogy beérett a kemény munka gyümölcse. Ezúton is gratulálok neki, és kívánom, hogy tovább folytassa, amit elkezdett!
BAJUSZ ZOLTÁN