Fiatal játékosunk, Geiger Bálint mesélt az NB I-es debütálásról és a meccs előtti rutinjairól, de azt is elárulta, hogy halad a nyelvtanulással.
Debütálhattál kezdőként az NB I-ben, ráadásul gólpasszt adtál, viszont sajnos az eredmény nem úgy alakult, ahogy szerettük volna. Így, hogy aludtál rá párat, hogyan gondolsz vissza a péntekre?
Nagyon vártam már azt a napot, és örülök, hogy gólpasszal mutatkozhattam be az élvonalban. Az eredmény miatt viszont csalódott vagyok, főleg azért, mert szerintem nem volt benne a mérkőzésben, hogy ez lesz a vége. A kiállítás kicsit megváltoztatta a játék képét. Késő este még visszanéztem az egész meccset, egész éjjel agyaltam, nem tudtam elaludni. Ettől függetlenül furcsán hangozhat, de jól éreztem magam, mert tényleg nagy nap volt ez nekem. A szurkolóinknak pedig szeretném megköszönni, hogy ennyien kijöttek, és az utolsó percig támogattak minket. Bő 6 ezer ember előtt még nem játszottam, a kispadról már többször tapasztaltam, de az teljesen más, amikor játszhatok is. Leírhatatlan érzés volt, végig rázott a hideg. Tényleg egy gyerekkori álom vált valóra.
Milyen visszajelzéseket kaptál a mérkőzés után?
A stábból többen is gratuláltak, megdicsértek, a csapattársaim is mondták, hogy büszkék rám, illetve természetesen a családom is kint volt, tőlük is pozitív visszajelzést kaptam. Szerencsére nem szoktak elfogultak lenni, azt is megmondják, ha nem játszottam jól. Az eredmény miatt persze mindenki csalódott volt. Aztán a héten már megvolt a szokásos videózás is, Mészöly Géza több dolgot is kiemelt, amit jól csináltam, például az üres területekbe belépés is ilyen volt, ebből született a gól is. Azonban jóval többször kell elforgatnunk a játékot, én is éreztem meccs közben, hogy sokszor maradtam üresen.
Gondolom azért sejtetted előre, hogy játszani fogsz. Hogyan készültél?
Igen, szó volt róla a héten, hogy játszom majd, de azt, hogy kezdeni fogok a meccs előtti napon tudtam meg. Mészöly Géza odajött hozzám, és személyesen elmondta, hogy a kezdőben számít rám, viszont nem az eredeti posztomon, hanem balhátvédben, és akkor már konkrét dolgokat is kért tőlem. Mindig ugyanúgy készülök a mérkőzésekre, aznap elmegyek egyedül sétálni, hogy kicsit felfrissüljek, rendbe tegyem a gondolataimat, közvetlenül meccs előtt pedig sokat nyújtok és hengerezek, mindig ugyanabban a sorrendben. A pályára pedig minden alkalommal bal lábbal lépek fel. Nem vagyok egy izgulós típus, így most sem izgultam, inkább drukk volt bennem, de nagyon vártam.
Meccsrutint még kell szerezned, de hogy állsz a pályán kívüli dolgokkal? Megszoktad már, hogy tulajdonképpen ez a munkád?
A játéktempót is fel kell még vennem sokkal gyorsabban kell döntést hozni a pályán, nincs annyi időd gondolkodni, mint az NB III-ban. A munka részével nincs gond, hiszen gyerekkorom óta ezt szerettem volna csinálni. Nekem mindig egy A-tervem volt, hogy focista legyek. Sokan azt mondják rá, hogy hülyeség, mert bármi közbejöhet, akár egy sérülés is, de én nem így fogom fel, és addig fogok dolgozni, amíg össze nem jön. Az viszont eleinte kissé idegen volt, hogy ruhától kezdve, izotóniás italon át, mindent megkapunk, de természetesen könnyen hozzászokik az ember, és ki ne élvezné ezt a szituációt?
És a kötelező elemekkel mi a helyzet? Mennyire vagytok kontroll alatt?
Minden edzésen és meccsen rajtunk van a GPS, mely főleg a futásmennyiséget/minőséget rögzíti, ezt minden alkalommal elemzik. Ezen kívül rendszeres az izommérés is, mellyel értelemszerűen a játékosok izmainak állapotáról lehet tájékoztatást kapni, kiderül, hogy ki mennyire fáradt, esetleg egy sérüléssel mi a helyzet. Edzések és meccsek pedig mindig kapunk minőségi, nekünk a legjobbnak ítélt ételt.
A januári beszélgetésünkkor azt mondtad, hogy még tanulgatod az angolt. Azzal hogy állsz?
Egyre jobban haladok, egy angoltanárral tanulok online, de van egy alkalmazás is, amin már 300 napja csinálom a feladatokat. Akkor kezdtem el használni az angol nyelvet, amikor felkerültem a nagycsapathoz, előtte sosem, mivel a suliban németet tanultam. Érzem magamon, hogy rengeteget fejlődtem, persze vannak olyan dolgok, amik még nem annyira mennek, főleg a mindennapi kommunikációnál, de azt a tipikus futballangolt teljesen értem, így a pályán nincs gond.
A magyarokkal tudom, hogy jó viszonyt ápolsz, de akkor a nyelvtanulás a külföldiekkel való kapcsolatodat is segíti?
Azzal sem volt gond, már amikor felkerültem, az összes társam azon volt, hogy segítsen, és mielőbb beilleszkedjek. Nem tudok konkrét embereket kiemelni, mindenkivel jó a viszonyom, próbálok is nyitni feléjük, de ez fordítva is így van. Mivel elég fiatal vagyok, magyaroktól és külföldiektől egyaránt sokat tudok tanulni. Simon Krisztiánra és Banai Dávidra például nagyon felnézek, mivel ők is azt az utat járták be, amin én most elindultam, utánpótlásból kerültek fel, és fiatalon mutatkozhattak be.
Hétvégén Kisvárdára utazunk, ahol mindig nehéz nyerni. Már mindenki kizárólag arra a találkozóra összpontosít?
Természetesen, már a ZTE-meccs utáni videózás során is szóba került a Kisvárda, de a héten lesz még egyszer videóelemzés. Az biztos, hogy mindent meg fogunk tenni a győzelemért, nem kerülhetünk egy újabb gödörbe, ráadásul a szurkolóinknak is tartozunk. A hátralévő meccseken sem lehet elkényelmesedni, az utolsó bajnokiig küzdeni kell, főleg, ha egy ilyen nagymúltú klubban focizol.
Sokat emlegetted a videózást, erre nagyobb hangsúly került mióta Mészöly Géza az edző?
Előtte is videóztunk, de nem ilyen alaposan, mint amióta a videóelemzőnk, Varga Samu megérkezett. Nagyon sokat segít, bármikor le lehet menni hozzá megnézni az adott szituációkat, de megesik, hogy Mészöly Géza küld le játékosokat, akiknek vissza kell nézni egy-egy rájuk vonatkozó részletet.
BAJUSZ ZOLTÁN
